Az ország számára történelmi fordulópontot jelentett az esemény. Valóra vált az egyik legfontosabb cél, amiért a nép 1956-ban harcolt. A végóráit taposó szovjet birodalom hazahívta idegen országban állomásozó hadseregét.
Az 1990. március 10-én Moszkvában megkötött magyar-szovjet kormányközi egyezmény 1991. június 30-át rögzítette a kivonulás befejezéseként. Szerencsére gyorsan dolgoztak az "elvtársak", az alakulatok távozása azonban a tervezettnél két héttel korábban megtörtént.
A hivatalosan 1945. április 4-én megtelepedő "felszabadító" idegen hatalom jó hosszú időre itt felejtette magát. Útjukat "málenkij robot", "davaj csaszi", megerőszakolt asszonyok, lányok, gyerekek, legyilkolt családapák, bevagonírozott polgárok, mérhetetlen rombolás és pusztítás jelezte. Az igaz, hogy felszabadultunk a német megszállás alól, de nyakunkba kaptunk egy az ereje teljében lévő és azt előszeretettel fitogtató "Nagyobb Testvért" is. Miközben a háborút vesztett ország a sebeit nyalogatta, zsíros, műkinccsel, arannyal, ipari és mezőgazdasági gépekkel megrakott vagonok zakatoltak a Szovjetunió felé. A lakosság feletti totális kontroll zökkenőmentes átvétele érdekében hagyták még vegetálni 3 évig szegény kis magyart, hogy aztán gyorsan és biztosan végrehajtsák Magyarország szovjetizálását.
A '91-es kivonulás azonban nem hozott felhőtlen mámort és megkönnyebbülést. A nap apropójából a neten böngészve találtam egy érdekes, Für Lajossal készült interjút. Álljék itt ebből egy rövid idézet: "Mindenek előtt az a harminc valahány éves szörnyűséges Kádár-rendszer, amelyik igyekezett mindenfajta nemzeti szolidaritást, nemzeti érzést kimosni az emberi gondolkodásból, és ez olyan sikerrel járt, hogy valójában az állami szuverenitás, egy nép kollektív szabadságának a visszaszerzése távolról sem volt olyan mámorító hatással az ország egész népességére, mint volt az 1956-os. Az ország jelentős része, vagy nagyobb része, nem tudott igazán olyan fölszabadultan örülni annak, hogy visszahullott az ölünkbe az, amiért évszázadokon át tenger sok magyar küzdött." Érdemes ezen elgondolkodni.
Az országra töménytelen kínt és szenvedést hozó szovjet megszállás szerencsére véget ért. A rezsim romjai és a megszállók által itthagyott örökség felszámolása sajnos a mai napig nem ért véget.
kri
Az idézet forrása:http://www.nethirlap.hu/cikk.php?cikkid=22243
