1965. június 23-án a Ferencváros labdarúgócsapata egyedülálló sikert vitt véghez a magyar foci történetében: megnyerte a Vásárvárosok Kupáját (jelenleg UEFA-kupa néven fut), ami Magyarország első és egyben - ez idáig - utolsó nemzetközi kupagyőzelmét jelenti. Jó pár csapat járt már közel a csúcshoz azokban az időkben, főleg a Kupagyőztesek Európa Kupájában. Az MTK 2-2-es döntetlent követően csupán megismételt mérkőzésen, egy potyagóllal maradt alul a portugál Sportinggal szemben 2 évvel a Ferencváros VVK sikere előtt. A Fradi szintén közel járt a győzelemhez az 1975-ös KEK kiírásban, azonban a főként fiatalokból álló csapat sima 3-0-ra kikapott a Dinamo Kijev együttesétől. 10 évvel később a Videoton bejutott az UEFA-kupa döntőjébe, ahol egy hazai 0-3 után 1-0-ra verték a világ legeredményesebb klubját, a legendás Real Madridot. Ez ráadásul a Real saját pályáján, az oroszlánbarlangnak számító Santiago Bernabeu stadionban történt meg.
De most utazzunk vissza 20 évet az időben az ominózus VVK döntő napjára. Előtte egyébként a Ferencváros a nagy nevű Manchester United ellen harcolta ki a döntőbe jutást. A manchesteri 3-2-es vereség után a Népstadionban 2-1-re tudott nyerni, így hatalmas csata után idegenben lőtt több góllal jutott be a fináléba.
A mérkőzés kezdőidőpontja 21:30 volt. Az ellenfél pedig nem más, mint a legpatinásabb olasz klubcsapat, a Juventus. A helyszín pedig a torinói Stadio Communale, így a Ferencváros tulajdonképpen idegenben kellett, hogy megvívja a nagy csatát. Az olasz közvélemény biztos hazai győzelmet várt, hiszen 1965-ben mindössze a bajnok Internek sikerült legyőznie a Juvét a Stadio Communale gyepén, minden más csapat vereséggel távozott onnan. A 71 ezer férőhelyes stadionban, csak 30 ezer Juve-drukker foglalt helyet, ám ők igen harsány fanatizmussal biztatták csapatukat. Fradi szurkoló bizonyára nem tartózkodott a stadionban, hiszen akkoriban nem adtak „Nyugatra” útlevelet.
Az első félidőben nekünk állt a zászló: Fradi támadások után csak a 10. Percben akadt védenivalója Géczi kapusnak. A szünet után megváltozott a játék képe: az alábbhagyó hőségben feljött a Juventus, de a Fradi állta a sarat, sőt, időnként a zöld-fehérek játszottak fölényben. A 74. percben aztán megszületett a mindent eldöntő találat: Novák Dezső 30 méteres beadását követően Fenyvesi doktor a földre lefejelve juttatta a hálóba a sporttörténeti gólt. Ezt követően lehiggadt a Fradi:Mátrai és Géczi vezérletével biztosan hárítottak el minden olasz veszélyt a hátralévő negyedórában. Dienst játékvezető lefújta a mérkőzést, a Ferencváros játékosai összeölelkezve ünnepeltek a pályán, Mátrai Sándor csapatkapitány pedig átvehette a hőn áhított serleget. A torinói közönség megtapsolta (!) a magyar csapatot, ami a mai napig hatalmas szó Olaszországban. Elismerni az idegent…
A mérkőzés jegyzőkönyve:
1965. 06. 23
Juventus - Ferencváros 0-1 (0-0)
Torino, 25 ezer néző
v.: Dienst (svájci)
Juventus: Anzolin - Gon, Sarli, Bercellmo, Castano - Leoncini, Stacchini, Del Sol, Combin, Mazzia, Memchelli
Ferencváros: Géczi - Novák, Horváth, Juhász, Mátrai - Orosz, Karába Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi
gól: Fenyvesi (74.)
Forrás: www.ftc.hu
Lacó
Itt, az alsó ablakban egy rövid riportfilm (DunaTV) látható a 60-as évek Fradijáról és a VVK sikerről:
