Kevés olyan vár van a történelmi Magyarországban, amelyik legalább egyszer ne cserélt volna gazdát, ne esett volna ellenség kezébe, a hosszú történelem során. Egy biztos van, történelmi tények támasztják alá, hogy még a mongol hordák betörését is sikeresen vészelte át, soha nem került idegen kézre. A neve Bálványos vára, Erdélyországban, a Kárpátok kanyarulatához közel található.
Ha arra jársz, akkor meg fogod érteni, miért nem lehetett egykönnyen bevenni, tartós ostrom alá venni. Elsősorban azért, mert hegyek sokasága közé van elrejtve, és még ma is, mikor aszfaltozott út vezet el a vár alatt, eléggé nehéz eljutni oda, főleg télen. Ha átvergődtél a hatalmas rengetegen, kanyargós úton, ahol, ha Tusnád felől mész, kilométerenként legalább 15 kanyart kell bevenned, és meglátod a hatalmas kúp alakú hegy csúcsán a vár romjait, nehezen hiszed el, hogy oda lehetett bármit is építeni. Ez csak akkor fog igazán csodálkozásból megdöbbenésbe átcsapni, ha felmászol a várba és meglátod a több tonnás kőtömböket, amiből a falakat felhúzták. Na de ne szaladjunk annyira előre! Kezdjük inkább az ezeréves múlttal.
A vár építése a múlt messzeségében elvész, nem lehet tudni mikor épülhetett, de stílusa után nem kétséges, hogy székely mesterek építettek, a környék számtalan hasonló várjaival egyetemben, melyek mint egy összeláncolt védősáv, a keleti határ védelmemét szolgálták. Tény az, hogy a letelepedés idejében már valószínűleg állt. A várat mindig hatalmas, nagyhírű, zord urak bírták, az első ismert ura Opur, az, aki Botond vezért kísérte Bizánc ostroma során, a balkáni portyák egyik szilaj bajnoka. A nevüket a századok során Apor névre módosították, és így is ismertek a magyar történelemben. A vár nevét később kapta, az erőszakos keresztényesítés során, a vár szilaj urai fittyet hánytak az új divatnak és vígan áldoztak Hadúrnak. István király hadat viselt ellenük hosszú évekig, de nagy eredményt nem ért el. Egyrészt nem sikerült számottevő katonai eredményt elérni, a hegyek közt az elemükben lévő pogányokat nem lehetett elkapni, a gerillaharcot tökéletesen művelő szabadságszerető csapatok eltűntek, mint a víz a kövek között. A vége az lett, hogy kiegyeztek. De a nép nagyrésze a harangozás után, az erdőkben, ligetekben hosszú ideig pogány oltárokon ápolta tovább az ősi szokást. A közelben fekvő Szent Anna tó körül végzett múlt századi kutatások eredményei alapján azt a véleményt kockáztatták meg a kutatók, hogy még évszázadokkal később is élt egy titkos szekta, akik itt tartottak ősi rituálékat, áldoztak fehér lovat Hadúrnak. A vár történelme számos legendát, romantikus történetet emleget, tündérekkel, óriásokkal. Van itt leányrablás, feldühödött rokonok, akik a lány kimentéséért szállnak hadba a vár uraival, aztán a kiegyezést követően lakodalmat ülnek a háborúra összesereglett vitézek. Tény az, hogy a vár számtalan portyázó szabadcsapat, tatár sereg szemébe nézett keményen, és sikeresen vert vissza minden ostromot, betörési kísérletet.
A vár egy majdnem tökéletes kúp tetején állt, nyaktörően meredek, helyenként majdnem függőlegesen felfutó oldalakkal. Ezeken feljutni nem is lehetett, ma se igazán könnyű dolog. A magassága több mint kétszáz méterre emelkedik ki a tájból a tőle délre fekvő Büdös komor testvéreként, ami egy kicsivel magasabb. A krónikás találóan írta, hogy a kilőtt nyílvessző elfáradva esik vissza, de a vár lakóiban nem tud kárt tenni. A várat az északi oldalról lehet csak megközelíteni, ott, ahol egy nyereg köti össze egy másik csúccsal, a Lármafa Tetővel. Ennek a tetőnek a megfigyelési pont volt a szerepe, állandó örséggel és egy hatalmas rőzsehalommal, amit bármikor meg lehetett gyújtani. A felszálló füst több tíz kilométerre is ellátszik, jelet adva a veszélyről. A füst színe, vastagsága kodifikált infót tartalmazott, mekkora csapat, merre mozdul, és efféléket jelentett. Egy általános betörés esetén órák alatt képes volt az ország másik felébe riadót továbbítani, értékes időt adni a civilek menekülésére, és persze az ellenség illendő fogadására megtenni a kellő lépéseket. A támadás csak innen, az említett nyereg felöl volt várható, de keserves lehetett, mivel a nyereg keskeny sáv csak, keleti oldala szakadékképpen zuhan a mélybe, a másik oldala meredek lejtő, és a maradt sáv éppen csak egy pár ember támadását teszi lehetővé. Mesteri módon ezzel szembe egy hatalmas őrtorony nézett farkasszemet a támadókkal, és a vár itt csak egy sarokkal fordult a támadás irányába, kicsi felületet mutatva. A falon lévő védők játszi könnyedséggel lövöldözgettek a kínkeservesen felkúszó ellenségre, miközben az még csak fegyvereit se tudta használni. Hogy mennyire sikeres volt ez a mesteri taktika, bizonyítja, hogy az 1200-as években a tatár betörések során, hosszú ideig tartó ostrom se volt képes bevenni a várat, s végül a farkasordító hideg és az erre fújni szokott Nemere nevű szél elsöpörte az ostromlókat. Ez a Nemere a Székelyföld ismert szele, a környéken lévő Nemere hegyről kapta nevét, s mint Orbán Balázs írta róla: ha elsóhajtja magát, a sáncba csapja az ökrös szekeret terhével együtt! Na de milyen lehet, mikor rendesen fújni kezd? Nem sokan élik túl, ha kint a szabad ég alatt találkoznak vele. Nos, a krónika szerint a táltosok idézték meg a Nemerét, tegyen valamit a szorongatott magyarok érdekében! Hát tett is. Egyetlen éjszaka alatt kifújta a támadok tüzeit, és azokat nem tudták többé meggyújtani. Reggelre a tatár sereg fele csonttá fagyott lovastól-mindenestül. Aki még élt, azt a várból kicsapó szilaj vitézek aprították fel, kegyetlenül megtörve a hadsereg derekát.
Később a vár még egyszer átélt egy tatár ostromot, de az most se volt sikeres, véres fejjel kellett eltakarodni a vár falai alól. Bálványos vár nem engedett, s mint valami bűbájos szellemek tanyája, mindig rettegést keltett az ellenség soraiban, bevehetetlen falaival, titokzatos környezetével.
A történelem során itt őrizték a Magyar Szent Koronát is egy pár évig. Az Árpád-házi uralkodók kihalását követően, a keletkezett trónviszály során Erdély hatalmas vajdája Apor László, ki a vár ura is volt, a bitorló bajor Ottó trónkövetelőt letartóztatta, a koronát letétbe helyezte a bevehetetlen várba, és a letisztult politikai vita után, azt Károly Róbertnek adta, miután megeskedte a lázadó Ottót, hogy lemond a követeléseiről és soha nem tér vissza. A Korona évekig volt Apor László kezében, nem számított az sem, hogy a pápa kiátkozta, fütyült rá. Sem fenyegetőzés sem átok nem rengette meg az erdélyi ispán elhatározását.
A vár 1603-ig volt lakott, akkor az elhalt utolsó Apor özvegye leköltözött a közeli Torjába, s a vár azontúl lakatlan lett. A gondozatlanság és a vidéken sokszor előforduló földrengések lerombolták a hatalmas zömtornyot, és a falak egy része a mélybe omlott. Ma már csak a torony romjai látszanak és a falainak egy része. Az erdő beborítja a hegyet és a vadon növő rekettyés uralja a vár udvarát is. A vár érdekessége még, az udvaron még látható kút, amelyik mélysége több mint 150 méter mély volt, mára majdnem teljesen feltöltődött. A környék amelyben a vár található, tényleg valami babonás varázzsal rendelkezik és ez nem választható el a környék posztvulkanikus tevékenységétől.
Ugyanis a környék Európa egyik legritkább jelenségeinek a fészke, hasonló csak Lavornoban van Olaszországban. A jelenség a földből feltörő kénes széndioxidos gázak gyakorisága, lépten nyomon találkozni a jelenséggel és a levegőben terjengő kénes levegő szaga is érezhető. Számtalan ásványvízforrás található a környéken, a legkülönbözöbb vegyi összetétellel, a vasas, timsós, sós, kénes vizek a legkülönbözöbb betegségek gyógyitására alkalmasak. Szív-, érrendszeri, emésztési, endokrin zavarok, betegségek kezelésére alkalmasok. A szembetegségekre is alkalmas cseppek, vizek találhatók és a sor végtelen. Még a fránya fogkő is kezelhető, de ha nem figyelsz, a fogzománcod is rámegy. Számtalan hidegfürdő található, és a dideregtető hideg ellenére nincs megfázás, az eredmények azonnaliak. Kipirosodó bőr, kellemes közérzet garantált.
A legérdekesebb a Büdös hegyen található Büdös barlang, ahonnan hatalmas mennyiségű kénes gáz tör fel. A barlang egy pár méterre vasráccsal korlátozott üreges csatorna, mert a lejtőn haladva biztos halálba sétálna a belépő. A gáz fajsúlya nagyobb a levegőnél, és a vízhez hasonlóan, lent halad a barlang száján kifele. Az égő gyufa lángja elalszik a gázban, melynek szintjét így lehet ellenőrizni. A falon sárga kén jelzi a gáz szintjét, s ha ezen alól lélegzel, azonnali ájulás, és biztos halál vár rád. A gázfürdő hasonló a moffeták hatásához, de itt a jelenségek hatványozottan jelentkeznek, forrósággal, és az izzadt testrészeket csípő fájdalommal, de azonnali kellemes közérzettel jelentkezik. Pár perces kezelés teljesen feldob, és ugrálsz, mint a kecske a sziklákon.
A Büdöstől keletre egy másik kisebb barlang található, ez a Timsós, itt is van gázkiömlés, de ez sokkal kisebb hozamú és nincs is olyan nagy.
A hegyet megkerülve a Madártemetőbe juthatunk. Ez egy vad, baljóslatú, semmi jóval nem kecsegtető hely, inkább valami horror, és nem véletlenül. A Büdös átellenes oldalán található, és itt is vannak gázkiömlések, de ezek természete más, az összetétele is más és nem csak a talaj mentén hömpölyög. Néha a tevékenysége minden előzetes jel nélkül megnő, és ilyenkor valóságos mérges gázfelhőt okádnak a sziklarepedések. Ha ilyenkor elkap a gáz, bizony pillanatok alatt elájulhatsz, és nincs aki kimentsen, ha egyedül mennél. Itt sokszor találtak rókát, egeret, még medvét is, de a madarak is hullnak az égből, ha a kilövelt gázakból szippantanak. Innen a neve is: Madártemető.
A Büdös barlang alatt egy nyitott oltár található, Szűz Mária szoborral, imazsámollyal, és katolikus kegyszerekkel. Az év bizonyos napjaiban menet indul Torjáról és ilyenkor a fák törzsére szerelt harangot is meghúzzák. Misét szoktak tartani a Szűz tiszteletére. A kis tér egyik sarkában egy csecsemő sírja található, borzalmas emlék fűződik hozzá! A szülei hálaadó imára felvonszolták télen gyereküket a kápolnához, s miközben imádkoztak, a hátuk mögött a szánon magárahagyott gyereket megtámadta egy farkas és megölte. Ide temették el, itt nyugszik a kis szerencsétlen gyerek. A környéken nem ez az egyetlen magányos sír, számtalan, ma már jeltelen sír található a fák tövében, hiszen ez a hely borzalmaiban egyedülálló.
Megszámlálhatatlan öngyilkosság történt a barlang gyilkos ölében. A kényszerű katonaság elöl sok ifjú választotta a barlang nyújtotta gyors halált, de politikai üldözöttek, szerelemben csalódottak, elkeseredett emberek jöttek letenni a terhet: az elviselhetetlen életet. Az osztrák megszállást követő sanyarú időkben az éhezés mindennapi életforma volt. A családokban annyira nagy volt a nélkülözés, hogy a túlélés volt az egyetlen cél. Ekkor jött be az a szokás, hogy ha új gyerek született a családban, és az már elviselhetetlen teher volt, nem jutott már ennivaló a többieknek, ezért valakinek menni kellett! Életet egy életért cserébe az idős nagyszülők elbúcsúztak a családtól, s rendszerint az öreg házaspár, ha lehetett, együtt sétált fel a barlangba utolsó útjukra. A rokonok másnap ásóval és a pappal felmentek temetni. Rendszerint az öregek egymás kezét fogva, megbékélt arccal, már rég aludták örök álmukat a halál tornácán. Orbán Balázs beszámolójában egy egész temetőt emleget a barlang környékén, de ma ez már nem található, a környéket azóta dús erdő tölgyei fedik. Talán azért is olyan baljóslatú, annyira nyomasztó időnként a hangulat, van valami földöntúli az egész vidékben. Nem csoda, ha itt bálványoztak őseink, ma ép ésszel nehezen felfogható tragédiákat éltek át, hogy a jövő nemzedékének esélye legyen.
Az öregek szerint holdtöltekor, ha a várban tartózkodsz és jól figyelsz, furcsa hangokat hallhatsz, lánccsörgés és fegyverek csörgését hallhatod, de nem harci zajt. Lovak patáinak döngését is hallhatod, ha füledet a földre tapasztod. Én kipróbáltam, egész éjszakát töltöttem egyedül a vár romjai között, de szerintem csak a képzelet játszott a fantáziámmal, valami rémlett és tényleg hallottam valami zajt, gondtalan asszonyi nevetést is, és az nem a környékről jött. Ami biztos, nagy szomorúság vett erőt rajtam, a könny is kicsordult a szememből, de azt hamar letörültem, hátha valamelyik régi vitéz meglátja, és szégyenemben eláshatom magam. A legenda szerint ekkor jön a váltás, lecserélik az őrt álló katonákat és új csapat szolgál egy hónapig. Az egekben soha sem jár le a haza szolgálata, s mivel ma már nincs ki őrizze a falakat, hát lejönnek az egykori vitézek szolgálni.
A hely egy másik Európában egyedülálló természeti szépsége a Szent Anna tó. Ez azért ritkaság, mert egy tökéletes vulkáni kúpban helyezkedik el, páratlan látványt nyújtva. A körbefutó fenyves, a középen csillogó víztükör mesebelien szép. Látni kell, a szó túl gyarló a leírásához. Sajnos egyre fogy a víz mennyisége és a feltöltődés is méterekkel emelte a fenék szintjét. A jövője nem rózsás, és fajankókra bízott drágaság.
A tó krátere mellett található egy másik vulkáni kráterben kialakult láp, a Mohos. Ez is valamikor hasonlóan szép tó lehetett, de az elláposodás már az utolsó jégkorszakban elkezdődött. Természetvédelmi terület, a területén csak itt található növények, ritkaságok találhatók. A tó felülete nem is látszik, azon egy több méter vastagságú tőzegréteg
úszik, fákkal mohával fedve. Ha rálépsz, az egész inogni kezd és érzed, hogy a vízen jársz. Helyenként sötét vízfoltok találhatók, mély, kútszerű képződmények, rendkívül tiszta vízzel. Nem lenne szerencsés ilyenbe beleesni, ugyanis a víz hideg mint a jég, és feneketlenül mély, és kimászni se nagyon lehet a magas peremű növénytakaróra.
A Bálványos és környéke az utóbbi időben lendületesen fejlődni kezdett, a magánszféra hatalmas befektetéseket eszközölt, a turizmus egyre növekvő kielégítésére. 
Ma már vendéglő, motel, villa, házikó és számtalan családias vállalkozó fogadja a vendégeket, és nagy a jövőbe vetett hit. Érdemes meglátogatni, de sok még az idétlenség, a rendetlenség az utakat, közszolgálatot illetően. Az igényesen berendezett, hideg-melegvizes, tv-s, parkolós igényeket is kielégiti a kapacitás, de vannak olcsóbbak is. Mindenesetre kalandokra kell számítani, és lesz is garantáltan. Ajánlatos bakancsot viselni a kóborlásokhoz, a csúszós sportcipőket nem ajánlatos a túrákra felvenni, mert egy rossz lépés tragédiát okozhat. Itt csak egyszer léphetsz rosszul, nem adódik alkalmad egy újabbra. Az idelátogatókról elmondható, hogy aki egyszer itt volt, mindig visszavágyik és rendszerint ha teheti, visszatér. A hely varázsa bizarr és a dús emlékek valóságos tárháza. Sajnos nincsenek mesélő öregek már, amit itt leírtam, huszonöt év alatt szedtem fel, mióta én is visszajárok.
Ha valakinek kedve támad meglátogatni ezt a történelemből is híres fészket meglátogatni, az megteheti, az Erdélyen keresztülhaladó E60-as úton, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Segesvár, Brassó, sorrendben, innen Sepsiszentgyörgy, Sepsibükszád és itt letérő Kézdivásárhely felé. Itt kezdődik a vulkanikus, zord vidék Bálványos felé. Bálványos előtt balra letérve lehet a Szent Anna tóhoz eljutni autóval is, de az út gyarló. Ha nem erre veszed az utadat, számtalan szűk kanyar után felérsz a tetőre, ahonnan kitűnő látványban lesz részed. Itt négycsillagos hotel fogad, minden luxussal. A hotel mögött kezdődik a turisztikai jelzéssel ellátott útvonal a Büdös barlanghoz és a fent leirt érdekességek felé. Ha nem maradsz itt, az úton tovább haladsz most már lefele, és a völgy aljában már Bálványos található. Van egy másik vonal is, ez érdekesebb, mert átvezet a Székelyföld nagyobbik részén, és sokkal látványosabb is. A Marosvásárhelytől Segesvár felé vezető úton Balavásáron letérsz balra Szováta irányába, innen Parajd, Korond, Udvarhely, aztán át a Hargitán, Csíkszereda, Tusnád és tovább Sepsibükszádra jutsz ahol a fent említett letérő indul Bálványos felé. Az út Csíkszeredáig kitűnő, onnan helyenként rázós.
Bálványosról továbbutazva átmehetsz Románia leghosszabb faluján. 8 km hosszú és nem csak az út mentén fekszik. Tovább utazva Kézdivásárhelyre érsz, Gábor Áron ágyúöntő mester szülővárosába.
Nyárádi Károly
Marosvásárhely, Erdély.
