Történt egyszer, hogy Kossuth Lajost börtönbe vetették az osztrákok, mert felemelte szavát a magyarságért. A börtön a Mátyás király palotája mellett volt. Egyik éjszaka arra lettek figyelmesek az őrök, hogy a palota egyik emeleti ablakában két gyertya ég. Berontottak az épületbe, s keresték az erőszakos behatolót. Nem találtak senkit. El nem tudták képzelni, hogy ki, s hogyan juthatott az épületbe, amikor annyira őrizték. Másnap éjjel ismét fellobbant a gyertyaláng. A strázsák ismét rohantak fel, átkutattak mindent, de senkit nem találtak.
A harmadik nap éjjelén két magyar huszár őrködött a bejáratnál. Amikor a gyertyaláng fellobbant, ők is mentek, mert a parancs úgy szólt, hogy a betolakodót élve vagy halva, de el kell fogni. Amikor éppen el akartak jönni, rájuk nyitották az ajtót, és belépett két király. Az egyikben Mátyás királyra ismertek.
- Ne féljetek, magyar véreim, nem esik bántódásotok, csak arra kérlek benneteket, hogy az üzenetemet - levelet nyújtott át a király -, adjátok át a diákoknak.
Ennek utána a két király eltűnt, s nyomban a két gyertyaláng is ellobbant.
A két huszár elvitte a levelet a diákoknak, amiben Mátyás király arra szólította fel őket, hogy szabadítsák ki a börtönből Kossuth Lajost.
Másnap a diákok összesereglettek a börtön előtt, és kiszabadították Kossuthot. Kocsiba ültették, s lovak helyett magukat fogták be, Buda utcáin diadalmenetben vonultak végig. A nép melléjük állt.
Kossuth Lajos így lett a magyar szabadságharc vezércsillaga.
Sass Erzsébet gyűjtése 1995-ben, Nagyszalontán. A mesélő Bálint Julianna, 55 éves. Megjelent: Bihari népmondák, Literator könyvkiadó, Nagyvárad, 2001.
