A Magyar Trendi Klubdelegációja a Zentai Nyári Játékokon járt, ahol verőfényes napsütés és csapolt sörök társaságában különféle agyafúrt kérdőívekkel tornáztatta az MTstandhoz ellátogató érdeklődők agysejtjeit.
Kétféle formanyomtatvánnyal érkeztünk a fesztiválra. Az első a „Nemzeti öntudat kérdőív”, míg a második a „Lakóhely kérdőív” címet viselte. Ez az iromány az elsőnek boncolgatását tűzte zászlajára. Kicsit elhúzódott a dolog és sokáig gondolkoztam rajta milyen forma lenne a legmegfelelőbb az értékelés megírásához. Végül arra az álláspontra jutottam, hogy egy nagyon őszinte cikket fogok kanyarintani. A kérdéseket és válaszokat egyenként elemezve.
1. Mit jelent számodra a hazaszeretet?
(Tipikus iskolapéldája annak, amikor az alföldi gyerek ingoványos talajra téved. Ugyanis határon túl tartózkodva ez a kérdés nem tartozik világos társai csoportjába. Szerencsére a helyiek vették a lapot, bár volt, aki odapirított egy kicsit.)
„Hülye a kérdés! (Serbia)”
„Na most ez rossz kérdés. A max. cél az lenne, hogy tiszteljem ezt a rohadt országot.” (E sorok írója a hitelesség kedvéért idéz szó szerint. Azok tartalmával nem minden esetben ért egyet.)
A válaszokból kitűnik, hogy bár nem mindig könnyű megfogalmazni a gondolatokat, a kérdőív kitöltőinek szívében kiemelt fontosságú helyet foglal el a hazaszeretet kérdése. Nem találkoztam elutasító válaszokkal és emberekkel sem.
„Szeretni azt a helyet, ahol élek és megpróbálom színesebbé tenni a helyi programokat. A hovatartozás érzése nekem nagyon fontos, ezért szerintem egy ember hazaszeretetét kiskorban nagyon befolyásolja a család felfogása.”
„Sok mindent. Leginkább a hazámhoz való „hűséget”, tenni érte. Nekem leginkább lelki vonatkozásai vannak a hazaszeretetnek.”
„Ha belülről érzem azt, hogy hová tartozom és érzésekkel ragaszkodom hozzá és nem külszínes viselkedéssel.”
„Mindent megteszek, hogy az ország jó legyen.”
„Mindent megteszek, hogy az ország jó legyen és a magyarok jól érezzék magukat.”
„Mindent!”
„Összetartozást!”
„Azt, hogy nem engedjük a saját nemzetünk hagyományait elsikkadni, és azt, hogy bármilyen nehéz körülmények között is magyarnak vallom magam.”
2. Fontos-e számodra a nemzeti identitás? (Ez a kérdés sem volt a legszerencsésebb, mivel okosabb lett volna összekapcsolni a következő kérdéssel.) Kivétel nélkül „Igen” válaszok érkeztek.
„Igen, de nem annyira, hogy ezért bántsak másokat.” És még mondják, hogy minden patrióta erőszakos, soviniszta és randalírozó.
3. Fontos-e a XXI. Századi világban, Európában a nemzeti öntudat megőrzése, erősítése?
Az adott válaszok itt is pozitívak voltak. Úgy tűnik, hogy ebben a kérdésben a megkérdezetteknél rend van a fejekben.
„Igen, mivel az emberek nem csak a földrajzi viszonyaik miatt vannak elszakítva családtagjaiktól, hanem a jobb megélhetés vagy bármilyen más okból másik országba kényszerül költözni. Éppen ezért fontos, hogy pl. a Franciaországban élő magyar ugyanolyan magyar, mint aki Magyarországon vagy Szerbiában él.”
„Ha ez nem lenne az, akkor mi fontos?”
„Szerintem igen, mert minden nemzet és nép pontosan a hagyományok táplálásától, az egyediségtől más mindenki.”
Valószínű itt a válaszadó arra gondol, hogy pont az a szép a világban, hogy a nemzetek különböznek egymástól, és minden közösség attól nagyszerű, hogy egyedi szokásokkal rendelkezik.
„Fontosnak kellene lennie, de talán egyszer Európa elfogadja saját kultúráját és nem más kontinenseket istenít.”
Aktuális probléma. Az öreg kontinens is identitásválságban küzd. Gondoljunk csak az alkotmány körüli hercehurcára. Az Európai Unió alapító atyjai (többek közöttSchuman, Adenauer) egy erős és egységes, tradícióira büszke Európát vizionáltak.
„Abszolút.”
„Nagyon fontos.”
4. Miben látod a nemzeti öntudat megőrzésének, erősítésének lehetőségeit?
„Különböző találkozók, táborok szervezése, ahol a határontúli ill. az országhatáron belül élő magyarok találkozhatnak. De ez az országhatáron belül is érvényes. Pl.: Hagyományőrző táborok.”
„Civil hálózat kiépítése, kulturális programok szervezése, megoldódik ez magától is.”
Bár úgy lenne!
„Egyesületek létrehozásában, találkozók, előadások pl.: a történelmi múltról, fesztiválok”
A szerveződés kérdése kulcsfontosságúnak bizonyult. Sokan a civil szférában, vagy különböző rendezvények, találkozók szervezésében látják a kiutat. Való igaz, a közösségi élmény hatása, az együtt végzett komoly, de ugyanakkor szórakoztató és nemes munka össze tudja a kovácsolni az embereket. Egy-egy szép siker pedig újabb lökést tud adni az ilyen jellegű kezdeményezések folytatásához. Ha a civil szervezetek, és rendezvények szervezői összefognak, akkor a kisebb közösségekből pár nagyobb közösséget is létrehozhatnak. A különböző civil szerveződések, például kulturális, sport, jogász és egyéb egyesületek, szakszervezetek, diákszövetségek pedig már kiterjed érdekképviseletet nyújthatnak a Kárpát-medence magyarságának számára. Az erősödő közösségi szellem hatására a nemzethez tartozók különböző rétegein átívelő együttműködés és összefonódás jöhet létre, amely elősegítheti a nemzet újraegyesítését, felemelkedését.
„Anyaországtól több anyagi forrás biztosítása. Magyarországi politikai mellébeszélés enyhülése.” Mindenkori kormányaink kutyakötelessége egy határon túli magyarokkal foglalkozó világos stratégia, politika kidolgozása és végrehajtása. Jelenleg sértettség és apátia jellemző a határon túliak többségére és joggal neheztelnek az anyaországiakra. Ezt az érzést sürgősen fel kell számolnunk. Az állampolgárság visszaadása lehetne a határozott kezdő lépés, mivel külpolitikailag biztosabb talajon állnák, ha szomszédainkat arra kérhetnénk, hogy biztosítsanak megfelelő bánásmódot az országuk területén élő állampolgárainkkal szemben. E nélkül nincs túl nagy mozgásterünk, mivel a határon túli magyarság semmiféle jogi kapcsolatban nem áll az anyaországgal.
„Talán abban, hogy nem tagadjuk meg hagyományainkat.”
„Szokások ápolásában.”
Öröm volt látni, hogy mindenki számára fontosnak bizonyult a hagyományok megőrzése. Azonban a hagyományőrzés egyik legbiztosabb pontja a hagyományok folyamatos gyakorlása, átmentése, új köntösbe bújtatása, azok élővé tétele. A Magyar Trendi Klub erre tesz erőfeszítéseket, a jövőben folyamatosan növekvő intenzitással.
„Gyerekkorban kell nevelni.” Ez a vélemény többször előkerül. Szóval, ha gyereket tetszenek csinálni, akkor gondoskodjanak megfelelő szellemi táplálékról a kölyök számára, hogy felnőve nehogy Furcsáék (lásd.: cikk) szintjére jusson és dilettáns módjára tengesse műveletlen átlagnapjait.
„A gyökerek „felkutatásában”.” Gondolom a hagyományok megismerésére és megőrzésére gondolt, vagy esetleg a családfa felkutatására.
„Főleg az anyaországi magyarok körében kellene a magyar hagyományokat a médiában legfőképp népszerűsíteni, hiszen az emberek leginkább ez által befolyásolhatók.”
Öreg hiba. Mintha tudatosan hülyítenék a népet a primitív, ingerszegény tévéműsorokkal, pletykalapokkal amik csak a legegyszerűbb és legaljasabb érzelmek húrjait tudják megpendíteni. Gyakori érv az „erre van igény” képtelensége. Sajna igazi választási lehetőség nélkül sokak csak azon dolgok közül választanak, ami az orruk előtt van. A nézők igényekeit a műsorszolgáltatók határozzák meg, hogy azok kielégítését maximális hatásfokkal megtehessék. Remekség lenne, ha építő jellegű műsorokat nézhetnének kölkeink, melyek között jópár olyan lenne, ami a hazaszeretet csíráját is elvetné a fiatal fejekben. Lásd Magyar Népmesék, Fehérlófia, Csodaszarvas, Szaffi. (A magyar rajzfilmek egyszerűen csodálatosak.)
5. Környezetedben hogyan viszonyulnak a hazaszeretet kérdéséhez?
Itt többnyire a „változóan” volt a legmeghatározóbb válasz. Szomorú, hogy sokan inkább nem beszélnek a témáról, hanem inkább hallgatnak, hogy elkerüljék a konfliktust. A huszadik század beleplántálta az emberekbe a félelmet. Olyan korba kell navigálni ennek a nemzetnek a hajóját, ahol a magyarság-tudatot, mint a friss levegőt, úgy szívja magába gyermekkorától az ember és oly természetes módon viszonyul hozzá, mint a Jókai-bableves a mellette pihenő friss kenyérszelethez.
„Furcsán.” „Változóan.” „Felszínesen. Főleg a fiatalok.”
„Hát a szüleim elég érdekesen, mert nekik a hazaszeretet jelenleg nem elég fontos.”
Aggasztó, hogy korosztálytól függetlenül jelentkeznek a közöny és az apátia jelei. Hol a szülő ingatja a fejét gyermeke nemtörődömségén. Hol a siheder morog az ősök szűklátókörű pampogásán.
Jót derültem következő válaszon:
„A kérdéshez társaim „egészségesen” többnyire politikamentesen tudnak viszonyulni.”
Ámen. A politika ugyanis redvás mód beteg. Legyen szó akár a határontúli soviniszta-sanyargatós, vagy az itthoni tesze-tosza-pankrációs sub-típusról.
„Sajnos az én környezetemben eléggé negatívan. Például, aki kicsit jobban védi a magyarság érdekei, azt már rögtön szélsőjobboldalinak tartják.”
Áörgh! Le a sztereotípiákkal! Egy lóra jobbról és balról is fel lehet szállni, a lényeg, hogy vágtasson. A nemzeti öntudat alapvető lelki és szellemi igényt elégít ki, a közösségi összetartozás igényét. A nemzet a közösségi életforma kifinomult megvalósulása. Különböző nemzetek lehetnek egymás barátai, illetve ellenségei. Rajtuk múlik. A nemzeti öntudat ápolása nem más népek rovására való agresszorkodást, hiábavaló melldöngetést jelent, hanem ragaszkodást a közösséghez, melyben felnőttünk és a földhöz, mely hátunkon hordott minket életünk oroszlánrészében. Nem a hatalmaskodókat, elnyomókat, vagy a roskadozó operett-politikai berendezkedést szereted, ha hazaszeretetről beszélünk, hanem családod, szeretteid, a sarki kocsmát, az iskolát, a munkahelyet, bármit. Valamint a különféle szokások, hagyományok és ember-ember közötti viszonyok bonyolult rendszerét, ami egyedi és fontos számodra ezen a kicsiny földdarabon. Az avítt eszmék és gondolatok könyvtárában elkélne egy kiadós könyvégetés. Sörökkel!
6. Hogyan látod az anyaországi, illetve a Magyarországtól elcsatol területeken élő magyarok viszonyát a hazaszeretet kérdéséhez?
„Sajnos a megbukott népszavazás miatt sokan csalódtak és elvesztették a reményt. De mindezek ellenére örömmel látom, hogy sokan szeretnek jönni Magyarországra.”
„A szavazás óta rosszul.”
Elkeserítő látni, ahogy a politika megint elefánt módra becsörtetett a nemzeti egység csőd szélén lavírozó porcelánboltjába. Még szomorúbb, hogy ez az elefánt hazai gyártmány volt. Még az ellenségtől csak természetesnek veszi az ember az ilyesmit, azonban így sokáig fájó és mély seb marad. Sokáig ott fog „ékeskedni” a könnyen megjegyezhető évszámok (év, hónap, nap) között, általános iskolás történelemkönyvek hátuljában, az anyaországiak örök szégyenére. (Persze ha minden jól megy.)
„A magyarországiak valószínűleg szeretik (hazájukat – a szerk.), az elcsatolt részeken élők legalábbis a régiójukat is.”
Igen, a kérdés a helyszínből következően itt is sántított egy kicsit, azonban a válasz szerintem világos és érthető. Sokaknak a lakóhely a legfontosabb, éljenek bármilyen állam égisze alatt, a magyarság-tudatukat megőrzik és magyarok maradnak mindörökké. Ezért is volt képtelen az felvetés, hogy tömegesen költöznének Magyarországra a frissen állampolgársághoz jutottak. A legtöbben szeretik szülőföldjüket, csak a történelem űz csúnya tréfát velük. Mellesleg Magyarország sem olyan vonzó hely az utóbbi években. A „valószínűleg” kitétel némi kételkedést feltételez a csonkaországiak hazaszeretetével szemben.
„Magát a hazát, Magyarországot szeretik/szeretjük, csak a kormány által hozott intézkedések ellenségessé tehetik/teszik a viszonyt. Bár a sok magyar Magyarországon nem tartja fontosnak a hazaszeretetet.”
Ez teljesen általános vélemény volt a kérdőívet kitöltők és alkalmi beszélgetőpartnereim között. Nem evezek a politika zavaros vizeire, de azért mindenki levonhatja a konzekvenciákat.
„Anyaországiak körében sok esetben még mindig politikailag túlfűtött a kérdés.”
Mert nem lehet a témát nyilvános vitafórumon normálisan megvitatni. A mai napig nem lehetett rendesen kibeszélni a trianoni tragédiát, és nyilvánosan elemezni annak hatásait, és ugyanígy nincs nyilvános vita és párbeszéd a határon túli magyarok sorsának megsegítését illetően. Trianonnal kapcsolatban sokszor teljes sötétség uralkodik a fejekben. A trauma feldolgozására egy országos konferencia, vita és előadássorozat lehetne, ami a nyilvánosság előtt bonyolódna és a televízió közvetítené, hogy az emberkék megismerhessék a történelmet. Ezzel ki lehetne fogni az egyik szelet a szélsőségesek vitorlájából. Vannak, akik azt sem tudják, hogy a szomszédos országokban is élnek magyarok, nem csak magyarul beszélő külföldiek, és vannak, akik a trianon előtti országot színmagyar nemzetként képzelik el, nem egy soknemzetiségű államként, ahol csak a századforduló után került többségbe a magyarság.
A nemzeti öntudat köré a politika ragacsos falakat épített, nem lehet nemzeti öntudatot érintő kérdésekről nyilvánosan értekezni anékül, hogy a politika bele ne keveredjen valahogyan. Ugyanakkor ha a hatalom képviselné a határon túliakat, akkor az aktuálpolitikát külön lehetne választani a kérdéstől.
„Ők azok, akik még tudnak érezni és gondolkodni, mert ragaszkodnak.”
„Sajnos Magyarországon az emberek teljesen kezdenek elszakadni magyarságuktól. Ellenben, az elcsatolt területeken összetartanak a magyarok sokkal jobban, mint az anyaországban.”
Unalomig ismételt probléma, ami valahogy szinte mindenki számára szemet szúr, de mégis rettenetes közöny mutatkozik a bajjal szemben.
„Érdekes kérdés”
„Változóan”
7. Sok fiatalt nem foglalkoztatnak gyökereik, nemzeti kultúrájuk és a nemzeti identitás nem sokat jelent nekik. Hogyan lehetne erősíteni ezt az érzést, illetve felhívni a figyelmüket a kultúra ápolásának fontosságára?
„Megfelelő programokkal.”
„Alapból a szülők felfogását kellene megváltoztatni, mert nagymértékben ez tőlük is függ. Hogy hogyan lehetne a figyelmet felkelteni? Sajnos nem tudom.”
„Sajnos mostanság elég nehéz. Szerintem még gyerekkorban kellene elkezdeni, ápolni, erősíteni a nemzeti öntudatot.”
„Elsősorban a szülők felelőssége lenne, kulturálisan pedig a pedagógusok felelőssége.”
„Csak ha az iskola és a szülők erre tanítanak.”
Az általános vélekedés az iskola és a szülők felelősségét tartja a legfontosabbnak. A gyermekek alapvetően kíváncsi természete rendkívül jó táptalajt biztosítana az egészséges hazaszeretet kifejlődéséhez. Az általánosan tanított és társadalmilag elfogadott patriotizmus megakadályozná a közönyös és ugyanakkor a soviniszta viselkedés kialakulását is. Sokan a hiányos ismeretek birtokában kerülnek ordas eszmék vonzáskörébe. A félműveltség mérgezi legjobban a szellemet.
„Néptánc!”
Lényegre törő válasz. A tánc az egyik legősibb önkifejezési és közösségápolási forma. A baj az, hogy sok fiatalnak egész egyszerűen „ciki”, mert mindenhonnan a modernség mítosza ömlik rájuk, és a divat szorításában elvesztik a fonalat. Ennek megoldása is marha egyszerű lenne. Annyi kreatív elme rohangál ebben az országban. Tegyük divatossá a néptáncot, népzenét. Reklámozzuk, rendezzünk sok versenyt, bemutatót, tévéműsorokat. Szó se róla, kellenek a kommersz dolgok is, különben nem tudnánk értékelni a hagyományosat, de jelenleg nagyon messze vagyunk a balanszhelyzettől.
„Elmondani nekik, hogy más népek is őrzik kultúrájukat és ez egyáltalán nem „égő”.”
A punkok eufórikus hangulatba kerülnek a punkot ír dallamokkal megtöltő Dropkick Murphy’s, vagy The Real McKenzies dalainak hallgatásakor, és büszkén éneklik az ír nemzeti öntudattól túlcsorduló és szülőföldről szóló csöpögős dalokat. De ha például Erdélyről dalol valaki, népzenei elemeket alkalmazva, akkor húzzák a szájukat. Miféle hülyeség ez? Az igazsághoz azonban hozzátartozik az írói véna és ötletek híján minden számukban trianonozó zenekarok - lehetnek civilben bármennyire is jámbor és jó szándékú lelkek -, nagy közönséget nem feltétlen fognak megmozgatni, színvonal és változatosság hiányában. Agyalni!
„Nemzeti magyar kormánnyal”
Relatív. Kerülve az ingoványt, az mindenesetre nyilvánvaló, hogy jelenleg a határon túliak nem számíthatnak az anyaország oltalmazó karjára. Vissza kell adni az állampolgárságot, ami jár nekik, különben nehéz érdemben kiállni mellettük.
8. Hogyan tudták a Magyarországtól elcsatolt területen élők megőrizni nemzeti identitásukat, illetve mik azok a problémák, amelyekkel mindennap szembe kell nézniük?
„Probléma, hogy hátrányos helyzetűnek érezhetik magukat. Kevesebb lehetőség minden téren.”
„Negatívan is őrizték, tehát dacból. Nyugaton ahol kinyalják a kisebbség fenekét ott könnyebben olvadnak.”
„Az összetartás egymás között, hogy segítették egymás és ma is összefognak nagyjából. Talán az igazságtalanság felháborító ténye is hozzájárult.”
„Asszimilációs törekvések.”
Az ezzel való szembenállás, az összefogás, a közösségből, hitből és dacból erőt merítő magyarok kitartása példaértékű. Sajnos azonban vannak, akik nem bírták a történelem által a vállukra rakott terhet és engedtek a nyomásnak.
„Az anyaország megalázása sok embernek okoz mély sebeket és nem elfogadást, meg nem értést.”
„Kisebbségi kellemetlenségek.”
„Szokások, hagyományok, emberi értékek megőrzésével.”
„Dacból tartották meg. Magyarellenesség.”
„A problémák, hogy az elcsatolt területen élő népek megpróbálják szétzilálni a magyar közösséget. Sőt magyarverések!”
Bajban összetartanak az emberek. Sokszor csak akkor ismerjük fel bizonyos dolgok fontosságát, amikor azok már veszélyben forognak. Természetesnek vesszük például az egészséges állapotot, és csak akkor szállunk magunkba, ha hozzátartozónkat, ismerősünket, vagy minket baj ér. Merítsünk erőt a határon túliak kitartásából és viseljük mi is szívükön a nemzet ügyét!
9. Te hogyan nyilvánítod ki hazaszeretetedet és teszel-e valamit a kultúra erősítéséért?
A Civil Faluban sokan aktívkodtak a kultúra megőrzése, erősítése érdekében, ennek megfelelően a válaszok is pozitívak voltak. Beszélgettünk a Vajdasági Diákszövetség tagjaival, a Kitti Háló, egyesületeket tömörítő szerveződés képviselőivel és a helyi Cserkészszövetség embereivel is. Örömünkre szolgált, hogy nagy a tenni akarás a Délvidéken. Az írásban adott válaszok ugyan kicsit szűkszavúbbak és általánosabbak, nem adják vissza a hangulatot, de tényleg sok tettre kész és pozitív hozzáállású magyar fiú és leány mozgott a környéken.
„Olyan találkozók szervezésében segítek, ami a lakhelyem kulturális életét színesítik, valamint a nemzeti öntudatot erősítik.”
„Kiállok a hazám mellett külföldön.”
„Diákjaimnál igyekszem kialakítani a magyar történelmi és irodalmi gondolkodást.”
„Próbálok csak magyar termékeket vásárolni, őrzöm a hagyományokat.”
„Hatok, alkotok, gyarapítok.”
„Minél többet kutatok a magyarság szokásairól.”
„Például a környezetemben élők figyelmét megpróbálom felhívni a magyar dolgok iránt (ruhák, ékszerek, élelmiszerek) és népszerűsítem a hasonló rendezvényeket, mint ez.”
10. Látsz-e komoly ellentétet az anyaországi, illetve a Magyarországtól elcsatolt területen élő magyarok között?
Sajnos többen igennel feleltek a kérdésre. A beszélgetések alapján kiderült, hogy a népszavazás, a határon túliak képviselete, támogatása, a székelyföldi autonómia, a közelgő schengeni határszabályozás és az anyaországiak közönyös viselkedése, hanyatló magyarságtudata jelentik a főbb töréspontokat. Többen sérelmezték, hogy sokan nem is tudják, hogy itt magyarok élnek, valamint, hogy Magyarországon lejugózzák, vagy szerbezik őket. Haló! Ébresztő, tespedt anyaországiak! Ne várjuk meg, hogy még több legyen itt az igen, mint a nem.
„Szerencsére eddig még nem tapasztaltam, bár még nem is „érdeklődtem” e miatt.”
„IGEN!”
„Nem, általában összetartanak.”
„Sajnos egyre erősebb.”
„Nem, mert a határon túliak nagyon szeretnek minket.”
„Amíg nem lesz kormányváltás… IGEN!”
„Komolyat nem.”
„Komolyat semmiképpen.”
11. Mi a véleményed a kérdéskört érintő szélsőséges irányzatokról, megnyilvánulásokról?
„Ezt nem értem. (Középen van a megfelelő út)”
„Hát ami már túlzásba megy, azt nem szívlelem. Viszont valamilyen szinten jó. Ki kell/lehet nyilvánítani a véleményt, identitást.”
„Valahol megértem őket, sokszor a módszereikkel nem értek egyet.”
„Jók!”
„Nemzeti gyökerek ápolása. Igen. Antiszemitizmus –nem.”
„Mind a túlzottan jobboldali, mind a túlzó baloldali megnyilvánulásokat elítélem.”
Minél szélsőségesebben viselkedik egy hatalom, annál szélsőségesebb válaszok érkeznek rá. Álljon itt végül a kérdésre adott legjobb válasz, ami szerintem tökéletesen kifejezi a lényeget:
„Nem támogatom őket, viszont egy egészséges szabályozórendszer elengedhetetlen elemei.”
Érdekes volt elemezni a kérdőíveket, terveim szerint az oldalra is felkerülnének ezek vagy hasonlók, kitölthető formában. Ezúton is köszönöm az embereknek a fáradozást. Ugyanakkor lehet, hogy célravezetőbb diktafonos interjúkat is készíteni kérdőívek mellett, mivel voltak olyanok, akik verbálisan sokkal közlékenyebbek voltak, mint írásban. (A negyven fok és a csapolt sör sok elszánt fesztiválozót varázsolt lomhává.) Ugyanakkor biztos van, aki jobban szeret körmölni, mert úgy jobban tudja rendszerezni a gondolatait. Összességében remek dolog volt megtudni, hogy miként vélekednek a kérdésekről délvidéki és az őket meglátogató testvéreink. Az ilyen közösségekben rejlik a jövő kulcsa.
Szilágyi Kristóf
Kapcsolódó írások:
Tudtad-e, hogy Szeged egyszer megszállta Zentát?
Tudtad-e, hogy az 1697-es zentai csata híre még Amerikába is eljutott?
