Avagy a környezettudatos életmód és a patrióta gondolkodás kapcsolatáról
Sokszor látok hangoskodó fiatalokat -akiket majd szétvet a nagy magyar büszkeség- hanyagul felbontani egy doboz cigarettát, majd két trianonozás között a keletkező papírhulladékot gondtalanul szélnek ereszteni. Nem egy ismerősöm hagy maga után kiadós szemétdombokat, miközben átszellemülten beszél a magyarság válságának megoldásáról, grandiózus országmegváltó tervekről.
Ilyenkor kinyílik a zsebemben a bicska.
Ifjú, meg nem értett, marginális elemek, újdonsült lázadók, kipróbált, veterán ellenállók:
A hazafias gondolkodás ott kezdődik, hogy elsétálunk a szemetesig!!!
Alapvető fontosságúnak tartom azt, hogy ne piszkítsunk saját kertünkbe. A legapróbb dolgoktól kezdve juthatunk el a nagyobbakig. Képmutatásnak, ellentmondásnak találom azt, ha valaki az ország rendbetételéről beszél, de még egy méteres körzetben sem tud rendet tartani maga körül. Mert ha összebarmoljuk környezetünket, azzal összebarmoljuk hőn szeretett kis hazánkat is, és ha mindenki köpne az egészre, akkor igen gyorsan Mordorrá változtathatjuk ezt a szegény országot. Érdemes környezettudatosan élni és példát mutatni másoknak is. A haza szeretete a környezet szeretetét is jelenti.
A Kárpát-medence a közeljövőben bekövetkező klímaváltozás következtében fokozottan ki van téve az elsivatagosodás veszélyének, éppen ezért tanuljunk meg spórolni a vízzel, értékeljük, hogy van belőle. Jusson eszünkbe mindig, amikor mosogatunk, amikor fürdünk, fogat mosunk… stb. Ne halmozzuk a hulladékot, vásároljunk visszaválthatós üdítőt, üveges sört. A feleslegesnek ítélt papírlapot –ha másik oldala, még használható-, ne dobjuk ki, készítsünk belőle firkapapírt és arra jegyezzük nemzetmentő gondolatainkat. Keressük a szelektív hulladékgyűjtő helyeket. Mikor hajnalban, illuminált állapotban a Kossuth-nótát énekeljük, ne hangsúlyozzuk hazaszeretetünket sörös-, borosüvegek atomizálásával. Hiperglobálmarketekbe ha lehetőségünk engedi vigyünk magunkkal zacskót, persze a garaboly jobb. (Egy ilyen globáláruházban naponta több tonna felesleges nejlont osztogatnak szét!) Ha pedig csak egy pakk dohányért, üveg sörért, vagy valami könnyen elrakható apróságért térünk be, akkor mellőzzük a nejlonszatyor vételezését. Otthon úgyis a spájzba köt ki. Limp barátommal ezt csináljuk a Korában mindig. A pénztárosok a legtöbb alkalommal vindózosan átváltatnak csökkentett módra, amikor meghallják a szatyorelutasítás „képtelenségét”. Hülye világ. A normális a nemnormális.
Szemetelni gáz. Világi beszámoló a Csodáról, Csíksomlyó 2004. (II.rész) c. cikkemben írtam a következőt: „Körülbelül nyolc óra tájban, egy hatalmas tisztáson megáll a már legalább ezerfősre duzzadt menet, és kezdetét veszi reggeli. Lehuppanunk a fűbe, elmajszoljuk az elemózsiát, szisszentünk egy sört. A reggeli végeztével páran szemetesekkel körbejárnak, és amikor elhagyjuk a tisztást, egy darab szemét sem marad utánunk. Errefelé ez nem divat. Bezzeg az itthoni idióta május elsejék után mekkora szeméthalom marad a földön.”
Bizony, ez van. Lassan már meg sem tudom különböztetni az ilyen ünnepnek, fesztiválnak nevezett össznépi dagonyázós dzsemborikat. Május 1. és Augusztus 20. nálunk Szegeden csak egyszerűen a „Retek Ünnepe” címét viselhetné az őrületes nagy hulladékhalmok kapcsán. A bor- vagy a halászléfesztivál is arról szól, hogy ki tud két szeméthalom között bezabálni vagy meginni valamit. Barom egy világ. Vagy bojkottáljuk az ilyen helyeket, vagy pukkasszuk az igénytelen együgyűeket azzal, hogy peckesen a szemetes kuka felé sétálunk és ellentmondást nem tűrően dobjuk ki a szemetet, hangosan deklarálva a következőt: „Nem hagyok én szart magam után, nem vagyok én desznyó, mint ezek!” Majd elégedetten forduljunk sarkon. Balatonalmádiban, a borfeszten viszont kifejezetten tudták a tutit. Kizárólag visszaváltható üvegpohárban mérték a legfinomabb nedűket. Szemét sehol.
Persze sokszor problémát okoz, hogy környezetünkben nincs elég szemeteskuka. A hivatkozás mindig a pénzhiány. Nyáron morfondíroztunk a következő lehetőségen:
Régi, leselejtezett olajoshordókat, benzineskannákat, vasvödröket… stb. lehetne mókás rajzokkal, grafitikkel díszíteni. (Az ügy hatásfokának megduplázása érdekében lehetnének ezek akár vicces nemzeti témájú alkotások is.) Majd pedig az így elkészült remekműveket az adott környék kukaszegény területein elhelyezni. Olcsó, praktikus, vidám, és felhívja a figyelmet a környezetvédelemre.
Minden bizonnyal a szemét elszállítása a legnehezebb probléma. Lássunk néhány variációt: a.) felvenni a kapcsolatot a helyi önkormányzattal, hogy segítsenek, és a helyi közterület fenntartók végezzék el a munkát. Science-fiction.
b.) Egyetemvárosokban, vagy azok vonzáskörzetében hallgatók bevonása a szemét eltakarításába. Lehetne akár felvehető kurzusként:
„MTKLUB-KV001 Környezetvédelmi alapismeretek; kötelezően választható, 3 gyakorlat, 3 kredit. Teljesítés: gyakorlati jegy, ötfokozatú.”
Ennek keretében diákok párfős csoportja Waszlavik Gazember nótákat énekelve, kisteherautó platójára pattanva, vagy triciklivel, esetleg gyalogosan, guruló kukát maga után vonszolva bejárhatná a kijelölt környéket és gyűjthetné össze a felhalmozódott hulladékot, melyet aztán a szeméttelepre szállítanának.
Általános- és Középiskolások bevonása, rotációs rendszerben. Évi egy-két testnevelés-, vagy pedig osztályfőnöki óra helyett, az előbbihez hasonló módon.
Továbbá, esteleg hajléktalanok, rehabosok, heti két alkalommal való foglalkoztatása a nap végén meleg ételért vagy étkezési utalványért cserébe, kultúrált körülmények között.
A fenti humánerőforrás illegális szemétlerakók, egyéb hulladékkal tarkított területek megtisztítására is hasznos lehet, miközben nevel és tartást is ad. (Utóbbi brutál változata: önkormányzati rendelettel kötelezővé tenni.) Talán alkalmi munkanélküliek is szívesen bekapcsolódnának, hiszen jól jöhet egy kis „mellékes”.
Ha valaki lát ebben fantáziát és van is némi mozgástere ahhoz, hogy megmozdítsuk az első köveket, akkor én szívesen állok rendelkezésére!
Figyeljünk oda környezetünkre, egy Földünk és egy országunk van. Becsüljük meg őket.
Szilágyi Kristóf
