Interjú Bálint Katával
Szia Kata! A Deviant Art-on akadtam rád, és megtetszettek a képeid, de először is kezdjük az elején. Ki is vagy te, honnan jössz, és merre tartasz?
Szervusz! Hogy ki vagyok én, azt talán még én sem tudom. A legegyszerűbben, egy harmadéves egyetemista, aki Csíkszeredában látta meg a napvilágot, ott nevelkedett, oda járt középiskolába és ahonnan elkerült Bukarestbe egyetemre. Egész életemben reál beállítottságú ember voltam, középiskolában matek-infó szakon tanultam, egyetemen pedig kibernetikát tanulok, ami tulajdonképpen közgazdaságtanban alkalmazott informatika. A fotózás tulajdonképpen becsöppent az életembe, mint harmóniateremtő alkotótevékenység.
Kérlek, mesélj a fotózásról, milyen messzire nyúlik vissza a fotózás szeretete, milyen hatások érnek, és mik a főbb inspiráló tényezők, amik miatt úgy érzed, a kezedbe kell ragadnod a masinát?
Öt éve, egy iskolai pályázatra készítettünk képeket a barátnőmmel, egy kis kompakt fényképezőgéppel. Épp a csíkszeredai Mikó vár környékén fényképeztünk, amikor rájöttem, hogy mennyire más fotós szemmel figyelni a világot, hogy mennyire befolyásolható a valóság, illetve, hogy tulajdonképpen a fotóson múlik, hogy mennyit mutat meg abból, amit lát, hogy a különböző szemléletmódok hogyan változtatják a valóságról alkotott képünket. Így kezdődött.
A fotózás keretein belül talán a konceptuális, gondolati fotográfia áll hozzám legközelebb. Tulajdonképpen nem meglátom azt, amit lefotózok, hanem egy ötletből kiindulva próbálok minél hatásosabban, képekkel kifejezni egy érzést, egy gondolatot. Ilyen szempontból egyértelműen hatással volt rám a sok év elméleti oktatás. Ugyanakkor úgy érzem kifejti rám hatását a nagyvárosi élet is. Egyszerűen imádom ellesni a városi élet pillanatait. Kis szegleteket, elfelejtett udvarokat, furcsa kombinációit városnak és a természetnek. Mindig meglepni a szemlélőt. Ha éppen nem egy rég kitervelt ötletet valósítok meg, akkor mindig a helyzet és a hangulatom inspirál. Így születnek a nyugis minimalista képek, a bolondos városszegletek, vagy a "beteg" portrék.
A fotózáson kívül van e más kreatív vagy kevésbé kreatív elfoglaltságod?
Teljes munkaidős kreatív illetve kevésbé kreatív elfoglaltságom, hogy diák vagyok. A diákság minden előnyével és hátrányával. Próbálom minél teljesebben kiélni a nagyváros adta kulturális lehetőségeket (kiállítások, színházelőadások, koncertek, performanszok). Ugyanakkor civilkedem, vezető tagja voltam és tagja vagyok a Bukaresti Magyar Diákszövetségnek, ezáltal az Országos Magyar Diákszövetségnek is. Tulajdonképpen szervezkedünk és megpróbáljuk feldobni a bukaresti magyar kulturális életet különböző kulturális rendezvényekkel, mint filmmaraton, kiállítások, felolvasó estek, színi kör.
The Last Film Frozen
Azt már tudjuk, hogy csíkszeredai vagy. Mesélnél az ottani művészeti életről, ki tudnál emelni fotósokat, képző-, ipar-, szobrászművészeket, akik sokat tettek/tesznek a helyi vizuális kultúra ápolásáért, fenntartásáért?
Pár éve megalakult Csíkszeredában egy Nyitott Műhely nevű képzőművész csoport(http://www.hargitavisualart.ro), amely több, különböző területen tevékenykedő helyi művész közreműködésével kiállításokat, performanszokat szervez, népszerűsíti a kortárs képzőművészeti irányvonalakat. A tagok közül kiemelném Turcza László festőművészt (http://turczalaszlo.csik.ro/contact.php), jellegzetes nőalakjaival, illetve Ferencz S. Apor képző- és iparművészt (http://www.fsapor.ro), akik markáns tagjai a csíkszeredai művészeti életnek. [Több művész itt --> http://www.topnet.ro/artgallery/]
Ami a fotós életet illeti, a csíkszeredai Prisma fotóklub tevékenységét említeném meg. Szabó Attila, a klub vezetője emlekedik ki munkásságával. Országos szinten elismert fotóművész, aki többnyire a székelyföldi települések, hagyományok és emberek életét „dokumentálja" képeiben
Wanna be FloWeRs
Ottjártamkor elég kedvező képet kaptam kiállításokról, sőt, még helyi kocsmában is láttam kiállítva képeket, amit rendkívül jó kezdeményezésnek tartok, hogy látod Te ezt? Milyen a hozzáállás ezen a téren, mennyire támogatott városotokban a kultúra ezen területe?
A városban bevált hagyomány, hogy a galériákon és különböző kiállító termeken kívül a kávézókban és kocsmákban is tárlatok vannak. Ezek nagyrészt a helyi feltörekvő művészek képeit vagy festményeit állítják ki, így támogatva és népszerűsítve őket.
Úgy érzem, hogy Csíkszereda önkormányzata is sokat tesz a helyi művészet érdekében. Elsősorban, támogat minden kiállítást és alkotótábort, ugyanakkor a hagyományos rendezvényekbe is próbálják becsempészni a kulturális rendezvényeket, értem ezalatt a Régizene fesztivált, a pünkösdi búcsúval egybekötött megyenapokat, az Ezer Székely Leány találkozót.
Pár éve működik a városban a KO. K E. M.- a Kortárs Képzőművészeti Múzeum és Galéria, amely határozottan eltérő kiállításokkal jelentkezik, mint a város többi galériája, helyet adva a kortárs modern művészetnek. Egy újabb lehetőség a kibontakozásra a már hagyományossá vált Minimum Party alkotótábor, összművészeti fesztivál és szakmai fórum, Kászonaltízen, ahol a médiaműhelytől a fotó-, zene-, mozgásszínház-, építész- és kézműves műhelyig mindent megtalálnak az érdeklődők.
Kíváncsi lennék, hogy nálatok a művészek mennyire indulnak ki a gyökerekből, választják inspirációjuknak a hagyományos tradicionális dolgokat, és ezeket a motívumokat milyen szinten építik bele munkáikba, mennyire keveredik a régi és az új? Esetleg beszélhetsz a trendekről, stílusokról is.
Ez nagyon változó. Persze akár akarják, akár nem, a környezet és persze a helyi gondolkodásmód (góbé székelyek) óhatatlanul is belefoglalódik a munkákba. A tradicionális művészek alkotásai természetesen a helyi értékekből indulnak ki, és azokat mutatják be, fejezik ki, a hagyományos motívumvilág segítségével. A kortárs művészeknél ez nem annyira jellemző, náluk színesedik a kép, nincsenek egyértelmű kánonok, a művésztől függ, hogy mennyire ragaszkodik a hagyományokhoz vagy nem.
Végezetül tervek, célok, jövő, kiállítás, hogy a kedves publikum elé tárd képeid?
Tervek? Alkotás, folytatás, fejlődés, és persze a már százszor elgondolt és kidolgozott ötletek lefotózása. Sajnos kiállításra egyelőre nincs remény, esetleg a fotóklub keretén belül. Ehhez talán még érnem kell. Nekem is és a képeimnek is.
Köszönöm szépen az interjút!
Én is köszi :)
Galéria: http://katszp.deviantart.com