Szász Endre, festőművész
(1926. január 7. - 2003. augusztus 18.)
"Értelmetlen dolognak tartom, hogy a művész hozzá nem férhető, meg nem érthető alkotásokra törekedjen a modernség, újszerűség ürügye alatt. A műalkotások lényege az állandóság. A természet olyan alaptörvényei a témái minden képnek, amik már akkor is voltak, amikor az ember még nem volt, és lesznek akkor is, amikor már rég nem lesz ember..." Szász Endre
Egyszer régen, úgy 10 vagy 12 éves lehettem, általános iskolai osztályommal kirándultuk Hollóházára. Megnéztük a gyárat, az ott dolgozókat, de volt ott egy kiállítás... Szász Endre művei voltak kiállítva, amelyek azonnal bevésődtek a retinámba majd az agyamba. Elmosódott, torz alakjai, amelyek egyszerre szépek és riasztóak, mégis oly' kifejezők mintha egy mélylélektani tanulmányt olvasnánk csodálatosan poétikus szintre emelve... Olyan trauma volt számomra ott, azokat a remekműveket megtekinteni, hogy a mai napig azon gondolkodom, vajon láthatom-e még e képeket egyszer... ugyanis ritkaságszámba megy ennek a kiállításnak helyváltoztatása.
Endre Szasz, azaz Szász Endre, akit a fekete-fehér mintáiról, mint művészete kikristályosodott formája, jól ismerjük. Festményei azonban, amelyekben teljesen kibontakozik zsenialitása, már kevésbé ismertek. Pedig az elmúllt 20 év minden bizonnyal leghíresebb magyar festője azon kevesek közé tartozik, akik portrékban filozofálnak. Mintegy megszemélyesíti, megfoghatóvá, megismerhetővé teszi elvont fogalmainkat. Segítségül hívja ehhez egyetemes szimbólumrendszerünket, s azokat szürreális szituációkba helyezve igyekszik minket felkavarni, jó alaposan.
Ez a nagyszerű festő, aki Csíkszeredán született, és magát székelynek tartja, diákéveit szülővárosában törtötte, majd a fővárosi Képzőművészeti Főiskolán sajátította el mestersége alapjait. Ezután a szépen felfelé ívelő karriert egy kellemetlen peres eljárás szakította meg, mely következményeként az ifjú festő egy évet töltött börtönben (a vád fegyverrejtegetés volt). 1951-es szabadulását követően Amerikába költözött, s itt mintegy 20 évet élt, luxus körülmények között, művészetéből. 1951-től 1960-ig mintegy 600 könyvet illusztrált, 1960-tól 1970-ig pedig elsősorban festményeket készített. 1970-ől húsz éven át Torontóban, illetve Los Angelesben élt és szerzett hírnevet magának. És mégis.... mégis hazajött Magyarországra, - "Föl-földöbött kő"-effektus, ugyebár. 1990-ben tért haza,és részt vett a Hollóházi Porcelángyár stúdiójának megalapításában. Mellette ékszerekkel, bútortervezéssel is foglalkozott. Szász Endre kiérdemelte a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztje kitüntetést, és Munkácsy Mihály-díjban is részesítették. Műveit Budapest mellett bemutatta Szófiában, Krakkóban, Pécsett, Szegeden, Párizsban, Berlinben, Helsinkiben, Mexikóvárosban, Oslóban, Bécsben, Ammánban, Johannesburgban, Tokióban, Torontóban, Montrealban, Ottawában, Vancouverben, New Yorkban, Los Angelesben, San Franciscóban és New Orleansban is. 2003 januárjában kapott Szféra Glóbusz-díjat, melyet betegsége miatt nem a gálán nyújtottak át neki.
Ennek ellenére nem sok becsületes albumot adtak ki róla magyar nyelven. Ezeket a képeket jómagam szkenneltem be egy erősen megcsonkított (értsd: kitéptek egész lapokat belőle a "kifinomult lelkű műkedvelők") 1983-as albumból. Azt hiszem megérte... De ezt döntsétek el ti.
