Magyar Trendi Klub

A Magyar Trendi Klub (mtklub.hu) cikkeinek archívuma.

Kövesd a frissítéseket!

Friss topikok

Körözöttes hamburger a Gettóbüfében

2008.01.17. 01:06 mtklub.hu

 A szegedi Olajbányász tér nem tartozik Szeged legszebb és legbiztonságosabb helyei közé. A szürke betondzsungelben éjszaka gyakran tűnnek fel kétes alakok. Aki Hódmezővásárhely felől közelíti meg Szegedet először Csongrád megye egyik legrandább épületének sziluettje jelzi számára az OB tér és egyben Szeged kézzelfogható közelségét. Bizony, aki ebből az irányból ér be a városba, először ezen a nem túl bizalomgerjesztő környéken találja magát. Ilyenkor gyakran meg is éhezhet az ember egy hosszabb autóút után. Miután rászánta magát az illető, hogy leparkoljon, majd kiszálljon a kocsiból ezen a kelet-európai krimibe illő környéken hamar észrevehet egy sárga, kivilágított, csúnya kis barakképületet - ami még a helyi lakóteleppel együtt épült - „lángos, palacsinta, hamburger”, satöbbi feliratokkal. Ám a zord külső, ha nem is érző szívet, de finom ízeket annál inkább takar. Térerő falatozó a hivatalos neve, de a helybéliek egyszerűen csak gettóbüfének nevezik. Gyakran végződnek itt görbe esték, miután egy kis energiára van szükség, némi étel formájában.

204_2035500_4.jpg
A hamburger minőségére abszolút nincs panasz, de hát ezt el is várná mindenhol az emberfia, az már más kérdés, hogy sok belvárosi helyen hiába. Igazából, ami kuriózummá teszi a helyet az nem más, mint a körözöttes feltét, akár jó sok erőspistával megspékelve, amit térítésmentesen belepakolnak a buciba. Sokat hallottam már róla, gondoltam megkóstolom egy kótyagos hajnalban. Remek az alkotóelemek összhatása! Csodálatosan harmonizál az erőspesta csípőssége a körözött lágyságával. Az ehhez hasonló kis dolgok, amelyek véleményem szerint elindíthatják a magyar gyorsbüfé kultúrát felfelé, hiszen a magyar konyha számos eleme – például a csípősséget kölcsönző fűszereink - felhasználhatóak lehetnek különféle gyorsbüfés ételek elkészítésére. Lengyel barátaink például igen bátran, kreatívan használják saját fűszer-eszköztárukat.
Hogy ne tűnjön úgy, mintha reklámozni szeretném a büfét negatívumként megjegyzem, hogy nem egyszer vissza kellett rakatnom a hamburgert a mikróba, ugyanis kifejezetten hidegnek találtam. Egyébként, ami a reklámot illeti tökmindegy, mert a városvezetés úgy döntött, hogy lebontják a régi barakképületet, hogy helyet adjon egy új, modern piaccsarnok számára. Reménykedek, hogy az átalakítás után megújulva, de régi fényében még viszontlátom a helyet. Bizonyára nem csak én vagyok így ezzel, hiszen a büfé igen nagy népszerűségnek örvend a helybéliek körében.
Szóval, ha valaki a Vásárhelyi (Algyői) út felől érkezik be Szegedre vagy csak épp arra jár és éhes, feltétlen kóstolja meg a Gettóbüfé hamburgerét (amíg le nem bontják az épületet) körözöttes feltéttel, egy kis erőspistával. És ha netalántán hidegnek találja, ne legyen szégyellős, rakassa csak vissza szépen a mikróba...

Laczó

Szólj hozzá!

Címkék: szeged gasztronómia

A magyar konyha ázsiai jellegéről

2008.01.13. 01:04 mtklub.hu

 "A népi muzsikához és a népdalkultúrához hasonló érték és páratlan művelődési kincs rejlik a gasztronómiában. Ezt a kincsesbányát fel kell tárnunk, alá kell szállnunk a mélyére, mert minél mélyebbre hatolunk benne, annál magasabbra jutunk a tudás és a szellem dolgában." - Kövi Pál

gulyas.jpgA magyar konyhát sokan hajlamosak a paprikás ételekkel azonosítani, és valóban: az őrölt fűszerpaprika magyar találmány, és e formájában, tisztán más országokban nem is találjuk, a mi konyhánk viszont gyakran és sok módon alkalmazza. A paprikanövény viszont csak Kolumbusszal került Európába, és széles körben csak a 18-19. századra terjedt el hazánkban. Így tehát nem lehet a magyaros konyha alapvető ismérve, Európában egyedülálló itteni népszerűségét viszont annak köszönheti, hogy remekül illeszkedett addigi étkezési szokásainkhoz. Hogy miért? Mert csípős, édes, fűszeres, illatos...

A magyar konyha - akár legrégibb énekeink - ötfokú - pentaton. A sós, édes, keserű és savanyú mellett - melyeket az ízlelőbimbóinkkal érzékelünk - a hőreceptorokat ingerlő, sokszor veszélyt, ehetetlen növényt jelző csípős íz is helyet kap a játékban. Ételeink nagy részében ez valódi játékosság a különböző alapízek közötti harmóniákkal, amiben egyik alapíz sem uralkodik - például egy jó húsleves sós is, édes is, csípős is és kesernyés. A paprika megjelenéséig - és használatának tökélyre viteléig - a csípős íz elérésére borsot, gyömbért, akár ánizst és fahéjat alkalmaztak.

Sok adatunk van az ősi ételekre és étkezési szokásokra éppen azért, mert gyökeresen eltértek, eltérnek a szomszédos népekétől. Így a főzés egyáltalán nem volt jellemző - és most sem az - Európa étkezésére: nyugaton sütnek, keleten főznek. Árpádék előtt két népnél találjuk a főzés eszközét, az üstöt: a hunoknál és az avaroknál, akik Árpád népéhez hasonlóan a Kárpát-medence és a keleti sztyeppék népei. Ma a főtt, pörköltes ételek a kínai, a mongol, a tibeti és más belső-ázsiai népek kedvencei - az első pörköltrecept is Kínából ismert, mint hun áldozati étel. Szemacsien Kr. e. II. századi leírása megfelel a mai pörköltnek - paprika helyett más erős fűszerrel.

Csak ránk és ázsiai népekre jellemző tartósítási eljárások a hús pácolása és a zöldségek savanyítása. A tej savanyításával készült ételek is csak nálunk olyan népszerűek: a tejföl és a túró másutt gyakorlatilag ismeretlen alapanyagok. Viszont ami az egész öreg kontinest érinti: az utóbbi évtizedekben jelentősen szegényedett a gasztronómia. Szegényedett a főzőtudomány, nálunk a kinevezett-kijelölt "magyaros" ételek legtöbbször csak receptekről, és nem főzni tudásról szólnak. Ennek természetesen nem alternatívája a fastfood! Komoly segítségeket, ösztönzést kaphatnak trendteremtő hajlamú szakácsok: az ismert régi receptkönyvek kreatívan változó és izgalmasan egyedi ételművészetet mutatnak. Itt még egy komoly akadály állhat az ember útjába: a tömegesen termelhető növények tucatszám szorították ki a régóta ismert zöldség- és fűszerfajtákat. Mivel az efféle egyoldalú táplálkozás negatív élettani hatásai elég régóta ismertek, biopiacokon érdemes elsősorban keresni az alapanyagokat: nem egy esetben botanikusok az elvadult egykori haszonnövények, vagy a vad ősök újranemesítésével hozzák vissza a már-már eltűnt elemeket.

 

Szólj hozzá!

Címkék: gasztronómia

Fotósleány Székelyföldről

2008.01.08. 11:33 mtklub.hu

 

Interjú Bálint Katával

Szia Kata! A Deviant Art-on akadtam rád, és megtetszettek a képeid, de először is kezdjük az elején. Ki is vagy te, honnan jössz, és merre tartasz?

Szervusz! Hogy ki vagyok én, azt talán még én sem tudom. A legegyszerűbben, egy harmadéves egyetemista, aki Csíkszeredában látta meg a napvilágot, ott nevelkedett, oda járt középiskolába és ahonnan elkerült Bukarestbe egyetemre. Egész életemben reál beállítottságú ember voltam, középiskolában matek-infó szakon tanultam, egyetemen pedig kibernetikát tanulok, ami tulajdonképpen közgazdaságtanban alkalmazott informatika. A fotózás tulajdonképpen becsöppent az életembe, mint harmóniateremtő alkotótevékenység.

Kérlek, mesélj a fotózásról, milyen messzire nyúlik vissza a fotózás szeretete, milyen hatások érnek, és mik a főbb inspiráló tényezők, amik miatt úgy érzed, a kezedbe kell ragadnod a masinát?

Wanna_be_FloWeRs_by_katszp.jpgÖt éve, egy iskolai pályázatra készítettünk képeket a barátnőmmel, egy kis kompakt fényképezőgéppel. Épp a csíkszeredai Mikó vár környékén fényképeztünk, amikor rájöttem, hogy mennyire más fotós szemmel figyelni a világot, hogy mennyire befolyásolható a valóság, illetve, hogy tulajdonképpen a fotóson múlik, hogy mennyit mutat meg abból, amit lát, hogy a különböző szemléletmódok hogyan változtatják a valóságról alkotott képünket. Így kezdődött.

A fotózás keretein belül talán a konceptuális, gondolati fotográfia áll hozzám legközelebb. Tulajdonképpen nem meglátom azt, amit lefotózok, hanem egy ötletből kiindulva próbálok minél hatásosabban, képekkel kifejezni egy érzést, egy gondolatot. Ilyen szempontból egyértelműen hatással volt rám a sok év elméleti oktatás. Ugyanakkor úgy érzem kifejti rám hatását a nagyvárosi élet is. Egyszerűen imádom ellesni a városi élet pillanatait. Kis szegleteket, elfelejtett udvarokat, furcsa kombinációit városnak és a természetnek. Mindig meglepni a szemlélőt. Ha éppen nem egy rég kitervelt ötletet valósítok meg, akkor mindig a helyzet és a hangulatom inspirál. Így születnek a nyugis minimalista képek, a bolondos városszegletek, vagy a "beteg" portrék.

The_Last_Film_Frozen_by_katszp.jpg

Waiting for God

A fotózáson kívül van e más kreatív vagy kevésbé kreatív elfoglaltságod?

Teljes munkaidős kreatív illetve kevésbé kreatív elfoglaltságom, hogy diák vagyok. A diákság minden előnyével és hátrányával. Próbálom minél teljesebben kiélni a nagyváros adta kulturális lehetőségeket (kiállítások, színházelőadások, koncertek, performanszok). Ugyanakkor civilkedem, vezető tagja voltam és tagja vagyok a Bukaresti Magyar Diákszövetségnek, ezáltal az Országos Magyar Diákszövetségnek is. Tulajdonképpen szervezkedünk és megpróbáljuk feldobni a bukaresti magyar kulturális életet különböző kulturális rendezvényekkel, mint filmmaraton, kiállítások, felolvasó estek, színi kör.

Waiting_for_God____by_katszp.jpg


















 

 

The Last Film Frozen

Azt már tudjuk, hogy csíkszeredai vagy. Mesélnél az ottani művészeti életről, ki tudnál emelni fotósokat, képző-, ipar-, szobrászművészeket, akik sokat tettek/tesznek a helyi vizuális kultúra ápolásáért, fenntartásáért?

Pár éve megalakult Csíkszeredában egy Nyitott Műhely nevű képzőművész csoport(http://www.hargitavisualart.ro), amely több, különböző területen tevékenykedő helyi művész közreműködésével kiállításokat, performanszokat szervez, népszerűsíti a kortárs képzőművészeti irányvonalakat. A tagok közül kiemelném Turcza László festőművészt (http://turczalaszlo.csik.ro/contact.php), jellegzetes nőalakjaival, illetve Ferencz S. Apor képző- és iparművészt (http://www.fsapor.ro), akik markáns tagjai a csíkszeredai művészeti életnek. [Több művész itt --> http://www.topnet.ro/artgallery/]

Ami a fotós életet illeti, a csíkszeredai Prisma fotóklub tevékenységét említeném meg. Szabó Attila, a klub vezetője emlekedik ki munkásságával. Országos szinten elismert fotóművész, aki többnyire a székelyföldi települések, hagyományok és emberek életét „dokumentálja" képeiben

balint_kata_k.JPG











 

 

Wanna be FloWeRs

Ottjártamkor elég kedvező képet kaptam kiállításokról, sőt, még helyi kocsmában is láttam kiállítva képeket, amit rendkívül jó kezdeményezésnek tartok, hogy látod Te ezt? Milyen a hozzáállás ezen a téren, mennyire támogatott városotokban a kultúra ezen területe?

A városban bevált hagyomány, hogy a galériákon és különböző kiállító termeken kívül a kávézókban és kocsmákban is tárlatok vannak. Ezek nagyrészt a helyi feltörekvő művészek képeit vagy festményeit állítják ki, így támogatva és népszerűsítve őket.
Úgy érzem, hogy Csíkszereda önkormányzata is sokat tesz a helyi művészet érdekében. Elsősorban, támogat minden kiállítást és alkotótábort, ugyanakkor a hagyományos rendezvényekbe is próbálják becsempészni a kulturális rendezvényeket, értem ezalatt a Régizene fesztivált, a pünkösdi búcsúval egybekötött megyenapokat, az Ezer Székely Leány találkozót.

Pár éve működik a városban a KO. K E. M.- a Kortárs Képzőművészeti Múzeum és Galéria, amely határozottan eltérő kiállításokkal jelentkezik, mint a város többi galériája, helyet adva a kortárs modern művészetnek. Egy újabb lehetőség a kibontakozásra a már hagyományossá vált Minimum Party alkotótábor, összművészeti fesztivál és szakmai fórum, Kászonaltízen, ahol a médiaműhelytől a fotó-, zene-, mozgásszínház-, építész- és kézműves műhelyig mindent megtalálnak az érdeklődők.

Kíváncsi lennék, hogy nálatok a művészek mennyire indulnak ki a gyökerekből, választják inspirációjuknak a hagyományos tradicionális dolgokat, és ezeket a motívumokat milyen szinten építik bele munkáikba, mennyire keveredik a régi és az új? Esetleg beszélhetsz a trendekről, stílusokról is.

Ez nagyon változó. Persze akár akarják, akár nem, a környezet és persze a helyi gondolkodásmód (góbé székelyek) óhatatlanul is belefoglalódik a munkákba. A tradicionális művészek alkotásai természetesen a helyi értékekből indulnak ki, és azokat mutatják be, fejezik ki, a hagyományos motívumvilág segítségével. A kortárs művészeknél ez nem annyira jellemző, náluk színesedik a kép, nincsenek egyértelmű kánonok, a művésztől függ, hogy mennyire ragaszkodik a hagyományokhoz vagy nem.

Végezetül tervek, célok, jövő, kiállítás, hogy a kedves publikum elé tárd képeid?

Tervek? Alkotás, folytatás, fejlődés, és persze a már százszor elgondolt és kidolgozott ötletek lefotózása. Sajnos kiállításra egyelőre nincs remény, esetleg a fotóklub keretén belül. Ehhez talán még érnem kell. Nekem is és a képeimnek is.

Köszönöm szépen az interjút! 
Én is köszi :)

Galéria: http://katszp.deviantart.com 

 

Szólj hozzá!

Címkék: interjú művészet

Újházy tyúkhúsleves

2008.01.06. 01:02 mtklub.hu

 ujhazi.jpgRitka, hogy egy ételt színészről neveznek el, furcsa is hatna például a Weissmüller felfújt, vagy a Belmondo torta, ez esetben azonban van egy kivétel.
Újházy Edéról (1844. jan. 28. – 1915. nov. 5.) nem csak elnevezték az ételt de létrejöttében is nagy szerepe volt. Történt egyszer, hogy Újházy beült a híres Wampetics vendéglőbe (a Gundel elődjébe), és ott elmesélte, hogy szerinte milyennek kell lennie egy igazi tyúkhúslevesnek. A főszakácsnak nem is kellet több, következő napra azzal lepte meg a színészt. Kóstoló után Újházy újabb utasításokat adott a szakácsnak így napokon-heteken át csiszolódott a recept, míg nem elkészült az igazi mestermű. Érett tyúkból megfelelő zöldségekkel együtt főzve, finom fehér húsdarabokkal, és tésztával.
Újházy szerint Debrecenből lehetett a legjobb tyúkokat hozni, mint jó lokálpatrióta én Szegedet mondanék.

04-.jpgElkészítés:

A jól megmosott tyúkot 1,5 liter hideg vízben feltesszük főni, megsózzuk és felforraljuk. Belehelyezzük még a szemes borsot, vöröshagymát, zellergumót, a fele mennyiségű sárgarépát és petrezselyemgyökeret. A levest egyenletesen, lassú tűzön főzzük a tyúk megpuhulásáig. A visszamaradt sárgarépát, petrezselymet finomra vágjuk a gombával együtt. A kész levesből egy keveset kiveszünk, és ebben megfőzzük a borsót, sárgarépát, petrezselyemgyökeret és a gombát. A tálalás előtt kivesszük a levesből a tyúkot, majd ezt is vékony csíkokra vágjuk. Belehelyezzük a tálaló edénybe, hozzáadjuk a zöldborsót, sárgarépát, petrezselymet, a gombát, a megfőzött finommetéltet, az apróra vágott petrezselyemzöldet és rámerjük a forró levest.

Tipp: Ha a hagymát héjastól megmossuk, és úgy rakjuk bele a levesbe még sárgább lesz tőle a színe.

Tidzsi

 

Szólj hozzá!

Címkék: gasztronómia

Szakáts Gábor, méltatlanul mellőzött feltalálónk

2008.01.03. 12:28 mtklub.hu

 

auto_kicsi.jpgA sztori ismét Makóról indul in medias res. Történt ugyanis, hogy 2007. októberében, vagy talán már korábban is jött az ötlet, hogy emléktáblát emelnekSzakáts Gábornak, a 20. század elején élt egyik legnagyobb feltalálónknak. A bökkenő csak az volt, hogy az első világháború után háborús bűnössé nyilvánították, és ilyen „rangban” már nehézkes engedélyeztetni egy táblát vagy egy szobrot róla.
Vajon mi lehetett az a hatalmas bűn, ami miatt ő volt az egyedüli háborús bűnösünk a világháborúból? Feltalált! Sok szabadalma mellet feltalálta a lángszórót, amit a Németek elég hatékonyan használtak, ezért meg kell ostorozni a feltalálót is. Így felkerült a francia állam által készített háborús bűnösök listájára, annak ellenére, hogy a lángszóró elvét már 1900-ban kidolgozta Richard Fiedler, igaz a megvalósításig nem jutott el.
Most elhatárolódnék attól a vitától, hogy ilyen módon (csak, hogy magyaroknál maradjunk) Szilárd Leót és akár Teller Edét is elítélhették volna, mert időközben jött egy fontos momentum.

Mégse bűnös?

Sokat beszélgettünk erről a témáról, és talán fel is merült bennünk a tény, hogy soha nem került börtönbe! Ezek szerint logikus volna, hogy bujdosott, de ez se igaz, így feltételezhetjük: mégse vették ennyire komolyan az ügyét. S mint azóta kiderült, semmi jele, hogy elítélték volna, sőt még bíróság elé se állították, így csak egy listán maradt a neve, még jó pár nem elítélt társával egyetemben. Ezek után csak annyit mondhatok: „Hajrá Makó!”, semmi nem áll Szakáts panteonba kerülésének útjába.

gozgep_kicsi.jpg
Szakáts Gábor Kormányfőtanácsos Méltóságos Úr. 
(Makó, 1892. március 17. – Budapest, 1937. július 22.)

Már kis korában megmutatkozott építő, tervező hajlama. Kilenc éves korában faszénnel működtetett gőzgépet épített. Nyilván nem teljesen saját kútfőből, de gondoljunk bele, képesek volnánk-e felnőtt fejjel, a mai technológiai fejlettséggel hasonlót létrehozni? Ha igen, akkor kilenc évesen?
Beállítottsága később se változott így a gimnázium után egyszerre tanult a budapesti József Nádor Műegyetemen és a Szegedi Felsőipari Iskola gépészet szakán. Az első világháborúban figyelt fel rá a magyar, majd a német Hadügyminisztérium, ez utóbbi át is „kérte” Gábort, és ottani fejlesztő tevékenységei miatt „vált belőle háborús bűnös 70-80 évre”, mígnem a fentebb említett módon rehabilitálták anélkül, hogy valaki elítélte volna.
A háború után a Krupp műveknél tevékenykedett, ahol külön részleg foglalkozott találmányaival.
szakats_kicsi.jpgAmikor tehette, hazatért makói házába 8 személyes 120 lóerős Diesel motorú automobiljával, amit jó részben maga alkotott. A műszerfalba 16 mérőórát épített be, a szélvédője golyóálló volt, és a fényszórói messziről vakítva jelezték, hogy megérkezett.
Németországban színházat vásárolt, és primadonnává nevezte ki az akkori aktuálist.
1924-ben kapta meg Horthy Miklós kormányzótól a kormányfőtanácsosi, méltóságos címet egy újfajta motoreke kifejlesztéséért.
Nem tisztelt se Istent, se embert, no meg kormányzót se, be is nyújtott egy tanulmányt, mely szerint termelési válság és munkanélküliség várható Magyarországon. Valószínű „kedves modora” és kompromisszumra képtelen személyisége miatt kellett távoznia a Krupp művektől. Pár évig Angliában élt, majd a budapesti Erzsébet Királyné Szállóban lakott, közben makói házában laboratóriumot rendezett be. Bohém élete miatt kezdet elszegényedni. Személyautóját lefoglalták, bár nem hagyta magát, és leszerelte a benzinadagolót, így kénytelenek voltak lóval behúzni autóját a városházára. Élete utolsó éveiben enyhe üldözési mánia lett úrrá rajta, iratait magánál hordta, attól félt, hogy meg akarják ölni. Kémkedtek utána, egy alkalommal még makói házát is felforgatták. 1937. július 22. halt meg szegénységben.

Találmányok

Nehéz tevékenységét pontosan elhelyezni a tudománytörténet kronológiájában. Saját bevallása szerint több száz békés, és vagy 40 hadi találmánya volt, de Neumannhoz hasonlóan eddig senkinek sem sikerült összegezni munkásságát.
1915-ben mutatta be a K 76 néven ismert újfajta gépfegyvermodelljét. Később aratott sikert a levehető ágyú-irányzékával, és a Szakáts-féle 18-as hegyi ágyúval, előbbi óvta a célzóberendezést, utóbbit szétszerelhetősége miatt kedvelték. Leghírhedtebb fegyverét 1916-ban vetették be első ízben Verdun mellett, ahol inkább félelmet keltett, mint pusztított volna. Hatékony fegyvernek bizonyult, aki szembetalálja vele magát, tuti vegetáriánus lesz, de veszélyes volt a használójára nézve is. A világháború vége felé találta fel a Schmelzgeschoss-t, avagy magyarul „olvasztólövedéket”, mely tulajdonképpen egy páncéltörő lövedék volt. A Maroson vízi erőmű fölállítását tervezte és indítványozta. A város vezetése elutasította tervét. Trianon után a határ közelsége sem kedvezett a megvalósításnak.
Egyik legjelentősebb makói találmánya a légmellkészülék tökéletesítése, mely a tüdőgümőkór elleni akkori leghatásosabb módszer volt. Nagy újítása a tüdőtöltő készülék tűjének vizsgálata és tökéletesítése volt, mellyel elérte, hogy tapasztalatlanabb orvosok keze által is veszélytelenné tette a beavatkozást.
Hogy mi is a tüdőtöltés? Érzékenyebb olvasók ugorjanak pár sort, vagy le egy sörért. A szerkezet segítségével a tüdőt oly módon hozzák nyugalomba, hogy egy tűt szúrnak át a mellkason, így adagolva a levegőt.
Szakáts a ’30-as évek közepén kezdett el a sugárzás hasznosításának lehetőségeivel foglalkozni. Elmélete szerint megfelelő anyagokkal, eszközökkel, éjszaka a kozmikus sugarak segítségével is láthatunk, valamint szintén megfelelő anyagon átnézve füstön vagy akár felhőkön is átláthatunk.

A magyar szabadalmi hivatal az első világháború idejéből tart számon néhányat szabadalmaiból, ezeket sajnos másodkézből tudom leírni, lévén az MSZH oldala nem sok segítséget nyújtott ez ügyben, és felkeresni őket jelenleg nem állt módomban, de közzétenni már tudom, és aki elég elhivatottságot érez a témában és beszél annyira németül mint amennyire én nem, annak javaslom az Európai Szabadalmi Hivatal honlapját.

75 678. sz. Kapaszkodókerék. A bejelentés napja 1919. január 13. A keréken a kapaszkodó tolórudak a keréktengelyhez képest excentrikusan ágyazott forgattócsapokkal, excenterekkel vannak összekötve. Az excentricitás akképpen van megválasztva, hogy esetről esetre az alsó kerékfél kapaszkodói kifelé mozognak, ellenben a felső kerékfél kapaszkodói befelé mozognak.

76 350. sz. Berendezés a teremszögjavítás önműködő beállítására röpülőgépekbe mereven beépített lövegek irányzékán. A bejelentés napja 1918. február 4. A terepszögjavítás földi lövegeknél számítás útján (táblázatosan) megállapítható, a repülőgépekbe mereven beépített ágyúknál a célzás oly módon történik, hogy a repülőgépet olyan repülési helyzetbe hozzuk, amelyen az irányvonal a célra van irányítva. A találmány tárgya: a mereven beépített lövegek irányzéka a lőtávolságnak megfelelően a repülőgép magassági kormányának befolyása alatt áll.

77 075. sz. Cső lőfegyverekhez, különösen lövegekhez. A bejelentés napja 1918. augusztus 12. Elsőbbsége 1916. július 30. Huzamos használatban a addigi csövek belső rétege maradandóan megnyúlt; a külső réteg, amely jóval kisebb igénybevételnek volt kitéve, nem szenvedett változást. A külső és belső réteg között feszültség lépett föl. A találmány tárgyát képező bordás cső ellenálló képessége sugárirányban növelhető, ellenben hosszirányban a kisebb igénybevételnek megfelelően csökkenthető.

77 436. sz. Lőszerszállító készülék forgó adagolószerkezettel ellátott géplőfegyverekhez. 74 479. sz. törzsszabadalom pótszabadalma, melynek bejelentési napja 1918. július 21. Elsőbbsége 1918. május 28. A berendezés célja, hogy a töltényhevedert az adagolószerkezet és az adagolótengely időszakonként megszakított forgása folytán föllépő lökésektől tehermentesítse, és annak nyugodt behúzását a fegyverbe biztosítsa.

74 479. sz. Lőszerszállító készülék forgó adogatószerkezettel ellátott géplőfegyverekhez. A bejelentés napja 1917. dec. 27. A találmány abban áll, hogy a lőszerszállító tengely számára az adogat tengelyen elrendezett hajtókerék az adagoló tengellyel rugalmasan van összekötve úgy, hogy a lőszerszállító tengely az adogató tengely forgása alatt a rugó megfeszítése mellett visszamarad, és ennek megállásánál a megfeszített rugó ereje folytán tovább forog.

74 480. sz. Töltőkészülék géplőfegyverek adagoló szerkezetéhez. A bejelentés napja 1917. december 27. A találmány abban áll, hogy az adogató kerekek között minden fogköz számára fogóközegek vannak elrendezve, amelyek akképpen vezéreltetnek, hogy a heveder segélyével bevezetett töltényeket sugár irányban kifelé és a fegyvercső tengelyéhez párhuzamosan akképpen mozgatják, hogy azok a hevederből kihúzhatók és a fegyvercső tengelyéhez állandóan párhuzamosan vezetve a fegyvercsőbe tolhatók.

76681. sz. Készülék a bombák lehajítására légi járművekből. A bejelentés napja 1917. december 27. A találmány tárgya a bombák lehajítását érzéktelenebbé, illetve egyáltalán érzéktelenné teszi azon kiszámíthatatlan és a lehajító elemek megállapításánál figyelmen kívül hagyott erőkkel szemben, amelyek a légi jármű ingadozó mozgásai, a légcsavar által okozott légáram, a bombák lecsatoló szalagjainak oldásánál föllépő egyenlőtlen lökések vagy más effélék folytán keletkeznek és a találási biztonságot csökkentik.

Titkos találmányok

Nagy valószínűséggel minden szabadalmi eljárás nélkül is sikerült találmányaiból eladnia, így felbecsülhetetlen agyszüleményeinek mennyisége és fontossága. Sajnos, „bűnei” miatt méltatlanul mellőzve volt éveken át. Tudom, nem volt egy angyal, de melyik ismert feltalálónak nem voltak allűrjei, kattanásai?

Tidzsi, 2008. január 3.

Források:
Délmagyarország napilap
Sulinet 
Európai Szabadalmi Hivatal

Szólj hozzá!

Címkék: technika találmány szakáts gábor

Drakula halála, az elfelejtett első befutó

2007.12.21. 11:30 mtklub.hu

 Aki Drakula karakterét nem ismeri, egészen biztos, hogy 1897 előtt született. Nosferatu, az élőhalott, a vámpír. Bram Stoker klasszikusának több mint száz eddigi verziójáról tudunk, ezek közül a talán leghíresebb a Lugosi Béláról cikkben is említett „Dracula”. Drakula iránti érdeklődésem végett ástam bele magam egy kicsit a témába. És már a kezdeteknél érdekes dologra bukkantam…

Drac21_lajthay.JPGA nemzetközi filmvilág a regény első elkészített adaptációjának F. W. Murnau filmjét tartja, mely „Nosferatu” címen jelent meg 1922-ben. Az igazság azonban az, hogy ez csak a második volt. A valódi első Drakulamozi egy bizonyos Lajthay Károly nevéhez fűződik, aki egy évvel Murnaut megelőzve, 1921-ben részben Magyarországon, részben Bécsben elkészítette a „Drakula halála” című művét. Ez azért is érdekes, mert az eredeti regény csak 1924-ben került a hazai könyvesboltok polcaira. Több mint valószínű, hogy Lajthay egy feltehetőleg Pánzél Lajos filmesztéta és szövegkönyvíró által írt fantasztikus filmregényváltozat alapján dolgozott.

A Drakula halála nem követi az eredeti vonalat, nem Erdélyben és Londonban játszódik, hanem három másik helyszínen: egy alpesi faluban, egy Bécsi elmegyógyintézetben, és egy képzeletbeli Drakula-kastélyban.

„Ez inkább a Drakula-regény osztrák-magyar olvasata. A félelem és a szorongás más eszközökkel valósul meg, hiányzik a vámpírgróf világ- és rendfelforgató ereje. A magyar változatban hangsúlyosabb viszont az elmegyógyintézet, azmozi_es_film.jpgelmebetegség, az álom és a lidércnyomás. Maga Drakula is egy bolond zenetanár, az „élőhalottak birodalmába” zárták.” – www.filmvilag.hu

A történetben Miss Lucy és Miss Mina alakját Drakula egykori tanítványa, Mary Land helyettesíti, aki felesége halálába beleőrült apját látogatja az intézetben. Egyik este a lányt két bolond magát orvosnak képzelve leszíjazza, hogy megműtsék. Mary szerencsésen megmenekül, de kimerült, így éjszakára az intézetben marad. Ekkor lidércnyomás tör rá. Szörnyűségeset álmodik arról, ahogy Drakula a kastélyába hurcolja, hogy feleségül vegye. A hatalmas márványban és virágban úszó palotában már majdnem megtörténik a nász, ám Drakula megrémül és visszakozik a lány nyakában lógó kereszttől.

"...Drakula ekkor mámoros fővel hajolt Mary felé, hogy csókkal illesse a leány ajkát... vad kéjtől remegett a szája, karjait ölelésre készen tartotta. Ebben a pillanatban Mary, aki megérezte a veszedelmet, ellökte magától Drakulát, nyakláncán függő keresztjéhez nyúlt és feléje mutatta, bátran, villámló tekintettel...
- A kereszt! A kereszt! - ordított Drakula, és riadtan hátrált a leány elől.
A váratlan jelenet láttára ijedelem lett úrrá az egész teremben... Drakulával együtt a gonosz szellemek is rémülten menekültek... Mary előtt nyitva állt az út...
S a leány, felhasználva a kínálkozó alkalmat, futásnak eredt s a nyitva felejtett kapun kirohant a havas éjszakába." – részlet a filmregényből.

Így Mary megmenekül. Már majdnem teljesen megfagy, mikor falusi emberek rátalálnak és orvost hívnak hozzá. Drakula természetesen ide is követi, tekintetével hipnózis alá vonva a társaságot. Mary és az orvos mégis elmenekülnek. Az elmegyógyintézetben eközben egy bolond lelövi az igazi Drakulát, mire a lány felébred a lidércnyomásból. A vég csak félig happy-end: Drakula halott, Mary férjhez megy egy erdészhez, de a kétely, hogy a sok szörnyűség valóban megtörtént-e, vagy csak az elme játéka volt, soha nem derül ki.

drakula_halala1921.jpgA filmet 1921. februárjában tűzték műsorra Bécsben. Magyarországon 1923 áprilisában mutatták be slágerként Tuchten Jenő kölcsönzőjének jóvoltából.
Főszerepben: Paul Askonas (Askenas), Lux Margit, Kertész Dezső, Thury Elemér, Lene Myl

A kb. 50 perces filmalkotás valószínűleg a második világháborúban veszett el örökre, de számos információ, a szövegkönyv alapjául szolgáló regényváltozat és képanyag is bizonyítja létezését.

-Limpek-

Forrás: www.hitchcock.hu
www.filmvilag.hu

Szólj hozzá!

Címkék: film

Magyar Trendi Klub Vs. Beverly Hills

2007.12.20. 20:25 mtklub.hu

 

50pet.jpgNem is olyan rég az egyik tévéállomáson láttam egy dokumentumfilmet a mai magyar fiatalok példaképeiről. Szörnyű. Bevallom, sokszor néztem már egy másik adón egy műsort, amely a sztárok mindennapjaival foglalkozik. Ki mennyit költ verdákra, ruhákra, nyaralásra, olyan teljesen felesleges kacatokra, mint például gyémánttal kirakott mobil, ami kb. fél év múlva már elavult lesz, DVD lejátszóval teletűzdelt fürdőkádra, akármire, amiből státuszszimbólumot lehet teremteni. És az esztelen költekezés túloldalán ott vannak azok a szegény hülyék, akik azt hiszik, csakis így épülhetnek be a társadalomba. Szegény szülők pengetik ki a súlyos pénzeket a gyerekek szarságaira, mert Beyoncé újra divatba hozta a kezeslábast.
Legyél már önmagad, magyar ifjúság, ne egy utolsó piaci kópia, ami 500 forintot sem ér a kínai piacon! A sztárok is emberek, nekik is be kell kötni a cipőfűzőjüket. Nekik is büdös az, amit a fehérarany-budiba termelnek! Annyi a különbség, hogy nekik van pénzük, neked meg nincs.
Olyan sztároknak tolsz babérkoszorút a fejébe, akik csak magukkal törődnek és nem érdekli őket, hogy élsz-e vagy halsz? Tudom, hogy a XXI. századot tapossuk, de álljon már meg a menet, emberek! Ez lenne most a normális? Ha nem olyan ruhát hordasz, mint Justin Timberlake, egyetlen csajt sem fogsz megdönteni a hétvégén? Ha nem olyan szép szőke a hajad, mint Paris Hilton kisasszonynak, leszarnak majd a pasik? Az érdemleges dolgok helyét átvették a tárgyak? Nagyon úgy tűnik. Ezen elgondolkodva állítom egymással szembe a mostani amerikai sztárokat – mert hát valljuk be, hogy ennek a fajta manipulációnak ők a legjobbjai – és a Magyar Trendi Klub által tisztelt igazi (legyünk menők: TRÚ) karaktereket.
Megjegyzem, a küzdelem akkor is egyenlő, ha azt egy nő és egy férfi vívja egymással, hiszen itt nem a fizikum számít, hanem a belső értékek.
Akkor kezdjük!

Paris Hilton VS. II. Rákóczi Ferenc

Paris Hilton kisasszony annyira közismert, hogy a nevét még a szövegszerkesztő sem húzza alá, nem úgy, mint radarzseni Bay Zoltánunkét. Hatalmas hiba! Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy tinik szerte a világon példaképként tekintenek egy olyan libára, aki folyamatos szexbotrányai által tud csak bennmaradni a köztudatban. Lefekszik mindenkivel, ezt DVD formában meg is lehet csodálni. És mit mond erre a világ? „Ahh, Paris! Vadóc kislány!” Érdekes. Ahonnan én jövök, ezt inkább úgy mondják: „Büdös szajha!” Rákóczinak nem kellett végighancúroznia a fél világot ahhoz, hogy emlékezzenek rá. Éppen elég volt igaz eszmék mellett kiállnia.
Hilton kisasszony (továbbiakban csak B.SZ.) tetemes pénzösszeggel rendelkezik, mivel szülei birtokolják a világ talán leghíresebb szállodaláncát. Rákóczi csóró lett volna? Kötve hiszem. Ha jól emlékszem, földbirtokos volt, nem kevés korpával. Tehát, kedves B.SZ. elmehetsz te az erdélyi kénes barlangokba levegőzni!
Nemrég mind láthattuk a tévében B.SZ.-t börtönbe vonulni, ittas vezetésért. Itt két dolgot említenék.
Egy. Mint azt tudjuk, Rákóczi földesúr volt. Általában ezeknek az arcoknak volt saját börtönük. Na, ki a menőbb? Aki bekalickáz, vagy akit bekalickáznak?
Kettő. Ha ittasan vezetni annyira király dolog, gondoljunk csak bele: tuti, hogy Rákóczi is lovagolt életében részegen.
A múltkor láttam, hogy B.SZ. „feltalált” egy roppant eredeti pólót. Egy ’That’s hot!’ (Dögös!) felirat található rajta. Sokan talán nem tudják, de Rákóczi is nagy májer volt a textileken nagyon jól mutató feliratok kitalálásában. Az Ő címerén és zászlóin mondjuk nem ennyire hangzatos és ötletes frázis szerepelt, inkább ennyi: „Cum deo pro patria et libertate!” (Isten segedelmével a hazáért és a szabadságért!) Nem kétséges, hogy az ezeket a zászlókat hurcoló embörkék nagyobb tisztelettel adóztak eme mondatnak, mint bármelyik kis szánalmas csajszi a dögös kis pólójában.
Tudom, mélyen tisztelt B.SZ. kiadott egy lemezt is. Habár a szorító két sarkában kuporgó híresség közül ezt csak ő mondhatja el magáról, énekhangját hallva azt is leszögezhetjük, hogy akármilyen orgánuma is volt szabadságharcunk vezetőjének, vetélytársának fülsüketítő nyöszörgésénél csakis szebb lehetett.
Tehát, kedves B.SZ. lezúztunk, kibeleztünk, nem vagy valami nagy újdonság, úgyhogy elmehetsz te Las Vegasba konnektort nyalni!
Az állás tehát:

MTKlub – Beverly Hills 1:0

choose.gif

50 cent VS. Petőfi Sándor

50 cent (a továbbiakban 100 forint) nevét mindenki vágja. Ő az a rapper, aki mindig félmeztelen pörög, mert úgy mindenki látja, hogy széjjel van varrva, és emellett még arra is van ideje, hogy mélyenszántó gondolatokat közöljön velünk a drogokról, a női mellekről, valamint arról, hogy faszajó dolog gengszternek lenni, mert akkor tök sok pénzed van, megéri érte szétlövetni a segged, mivel a kemény világ farkastörvényei között vagy meggazdagodsz, vagy kinyiffansz. Több lehetőség nincs. Ha mindent jól csinálsz, magadra tetováltathatod haverod portréját, aki nem volt olyan szerencsés, mint te és az orrod előtt vertek halálra, jól megkettyintheted az előbb már említett B.SZ.-t, lófrálhatsz olyan súlyos srácokkal mint Puff Daddy és mehetsz börtönbe tiltott fegyverviselésért.
Petőfi Sándor és 100 forint habitusa ugyan mutat eltéréseket, de hasonlóságok is észrevehetők.
Mind a ketten szegény családból származnak, csak míg százas haverunk elment rabolni, meg gyilkolni, meg kisgyerekeket ellátni a megfelelő mennyiségű heroinnal, Petőfi inkább éhbérért mulattatta a jónépet, mint vándorszínész. Jobb egyenes Petőfitől, 100 forint a földön. Rászámolunk, de az „egy” után felkel.
Második menet. 100 forint igazi irodalmár. A „Candy Shop” című versével durván szorongatja Sándorunk, felülmúlni azonban nem tudja, a „Föltámadott a tenger” záró sorai hatalmas bal horoggal küldik padlóra. Kettőig ott is marad, majd felpattan.
Illegális dolgokat nagyon menő manapság csinálni. Gondoljunk csak előzőleg említett B.SZ.-re. Ezek alól 100 forint sem kivétel. Engedély nélküli fegyverviselés, gyorshajtás, stb. Szép kis lajstrom. Petőfi is izgága természet: állam elleni izgatás, engedély nélküli felvonulás, engedély nélküli szabadságharc az elnyomók ellen. Arról nem is beszélve, hogy a harc alatt gondolom mindig volt nála kard. Illegális fegyverviselés.
Én is tudom, hogy fél sört érő cimboránk előadóművész hírében áll. Sok ezer ember előtt koncertezik, de ez sajnos még mindig édes kevés a jó öreg Petőfi Nemzeti Múzeum előtt adott performanszához képest.
És végül azt sem szabad elfelejtenünk, hogy amíg 100 forintos haverunkról csak egy vackokat forgalmazó, olcsó üzletláncot neveznek el, addig Petőfi Sándorról sugárutakat, utcákat, tereket, iskolákat.
Szép jobb horog volt.

MTKlub – Beverly Hills 2:0

mvsj.jpg----------Justin Timberlake VS. Hunyadi Mátyás----------

Justin Timerlake közismert zenei agytröszt, az *N Sync egyik oszlopos tagja, R’N’B és Hip –Hop seggek kitartó nyalogatója, sikeres üzletember és nyálgép. Ő az, aki a háta mögött bőszen bólogató negyven - feltehetően rabló - gettóarccal, lakásom alapterületét megszégyenítő kocsikkal, tepsi-méretű aranyfukszokkal nagyon durván elnyávogja, hogy elhagyta a nője, rávilágítva ezzel arra, hogy milyen béna. Meglehet, begyűjtött már vagy száz Grammy-t és ugyanennyi millió dollárt, de sajnálatos módon ez nem igazán ér fel egy ország vezetésével, kultúrteremtő akciókkal, stb.
Na nézzük csak.
Külcsín. Justin Timberlake a nők bálványa. A haja legyen akármilyen is, akármennyire nézzen is ki úgy, mint egy idióta - ha valahol megjelenik, a tini kiscsajok őrült sikoltozása garantált. Mióta a felsőtestét is kigyúrta, azóta a hatás sokszorozódva jelentkezik. Mátyás külleméről nem tudunk valami sokat, de egy feljegyzés említi, hogy egyszer, mikor a török szultán követet küldött hozzá, az belépve a trónterembe szavát, üzenetét felejtve rogyott térdre Mátyás tekintélyt parancsoló megjelenése előtt. Hát igen, Justin „olyan cuki”, Hunyadi meg „igazságos”. Erről ennyit!
Siker. Justin nagyon ott van a szeren. Saját lemezkiadó cége van. Rengeteg pénzt mozgat meg, sokat kaszál is. Nem úgy, mint Mátyás, aki - mint köztudott - a legcsóróbb Hunyadi-házi királyunk volt…
Ingatlan. Feltehetően már nincs olyan ház Malibuban, amit Timberlake ne vett volna már meg legalább egyszer. Gyönyörű villái vannak, hatalmas hodályok, akkora nappalival, mint a parlament, viszont ha egyszer eltávozik majd közülünk, nem biztos, hogy turisták hada fog majd azért oda menni, hogy lássák: „Itt élt Justin!” Hunyadi Mátyás egykori királyi birtokát, mely Visegrádon található, még ma is számos emberke látogatja. Arról nem is beszélve, ha későbbi királyi székhelyére, Bécsre gondolunk!
Tudjuk mind, Mátyás keménykezű, műkedvelő hadúr hírében áll, aki nem volt rest akkor sem, ha adót kellett emelni, vagy rendkívüli hadiadót kellett kivetni, nagyban megnehezítve ezzel mind a parasztok, mind a földesurak anyagi jólétét. Ugyanez a helyzet Justin megvezetett rajongóival, akik horribilis összegekért mennek el koncertjére, vagy veszik meg a CD-t, hogy megmaradjanak a nemzetközi trend zavaros vizein. Csak éppen az a különbség, hogy míg amerikai barátunk egyrészt egy olyan műfaj éllovasa, amely pár év múlva valószínűleg halott lesz, másrészt ezt a pízt saját maga boldogulására fordítja, Mátyás a koncertjegyek helyett gyűjtögetett adókért cserébe megvédte a parasztságot a földesurak önkényétől, megveregette egy kicsit a török vállát, hogy egyelőre nem kell neki idejönni Nyugat–Európába, valamint még arra is volt ereje, hogy idehaza megteremtse az immáron 600 éve töretlen népszerűségnek örvendő reneszánsz és humanizmus művészetét, a könyvnyomtatást, meg egyéb ilyen apró dolgokat, amik nagyban hozzájárultak egy egész ország fejlődéséhez.
Egyszer láttam, ahogyan Justin Timberlaket kőkeményen megszívatták egy zenecsatorna műsorában. Mátyás, mint azt tudjuk, nagy szivatógép volt. Gondoljunk csak a gyevi bíró esetére, vagy arra a legendás, ultra-szezonális kutyavásárra, esetleg arra az esetre, amikor a teljes főúri gárdát alázta le egy közönséges pásztor segítségével. Hát igen, kicsit máshogy jön ki, ha arról beszélnek, hogy mennyire vágták át a fejed, vagy arról, hogy te mekkora ászállat módon verted át az arra érdemeseket! És ha mindezt fél évezred távlatából teszik, az maga az abszolút trendiség. És mivel ezt, csak egyikőjük mondhatja el magáról, így egy négy bekezdésen át tartó súlyos csépelés végeredményeként…

MTKlub – Beverly Hills 3:0

Paris_limpek.jpg

Michael Jackson VS. Tinódi Lantos Sebestyén

Azt hiszem, nem rabolgatom fölöslegesen senki idejét sem…

MTKlub – Beverly Hills 4:0

Az elkövetkező meccsek eredményeiről természetesen beszámolunk majd...

-Limpek-

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény mtklub

Néhány tudnivaló Luca napjáról

2007.12.14. 13:30 mtklub.hu

 December 13, azaz Luca napja alkalmából készült el új pólókollekciónk. Miután kigyönyörködtük magunkat benne, érdemes pár szót ejtenünk magáról az ünnepről. A Gergely-naptár életbe lépése előtt e napon volt az év legrövidebb nappala, és az év leghosszabb éjszakája, ebből adódóan gonoszjáró napként tartották számon.

A magyar néphitben Luca alakjának nincs köze Szent Lúciához, a vakok védőszentjéhez. Nálunk kísértetszerű lény, aki vagy csúnya öregasszony, vagy fehérleples alak formájában jelenül meg a néphiedelemben.
Bár néha lucaboszorkának is mondják, alakja nem azonos a néphit boszorkányával. Míg ugyanis a boszorkány élő személy emberi alakkal, akinek vannak természetfeletti adottságai, képes átváltozásra, addig Luca csak az emberek képzeletében él.
kisluca.jpg
Luca büntető, rontó lény, napjához tilalmak kapcsolódnak. Megbünteti például azt, aki fon, kenyeret süt, vagy mos december 13-án. Kölcsönadni sem ajánlott ilyenkor semmit, mert az elvitt dolog boszorkányok kezére kerülhet. Örökre.
Egy ehhez kapcsolódó érdekes történet Csongrád megyéből: "Egy asszony kenyeret sütött Luca napján, fűtött a kemencébe. A szomszédasszony odament és mondta neki: - Jaj szomszédasszony, maga kenyeret süt? Nem jó, mert Luca napja van. - Amire Luca-puca ideér, az én kenyerem kihűl. Erre, mikor szedte ki a kenyereket, mind kő volt, kővé vált. Kihordták a csongrádi útra, ott vannak. Tán még most is van belőle."
A gonoszjáró nap azt jelenti, hogy ilyenkor a boszorkányok, bűbájosok, rontó lények szabadon tevékenykedhetnek, betegségeket, fájdalmat, bajt vagy bosszúságot okozva az embereknek, állatoknak. A gonosz ellen fokhagymával lehet védekezni, méghozzá úgy, hogy az ember megeszi, vagy bekeni vele az ajtófélfáját, vagy az ablakkeretet. Arra is jó a fokhagyma, hogy az állatokat megvédjék a rontástól. Ez esetben az istállót kenték meg vele.
Vigyázni kell Luca napján a söprűkre is! Ilyenkor is, mint általában gonoszjáró napokon elrakták, elrejtették őket, hogy nehogy azzal repüljenek el a boszorkányok a boszorkányszombat elnevezésű találkozójukra a Gellérthegyre.
Luca napja arra is alkalmas volt, hogy ki-ki elkezdjen készülődni a boszorkányok karácsonyi leleplezésére. Ilyenkor kell ugyanis elkezdeni készíteni a Lucaszéket, amire aztán a karácsony esti szentmisén a gazdája felállva megláthatta onnan a boszorkányokat. (Ezt hivatott ábrázolni az MTKlub új, Luca napi női pólója)A bosziknak ilyenkor szarvat lehetett látni a fején, más elképzelések szerint lángokat lövelltek. Azonban nem veszélytelen az akció, ugyanis a boszorkányok is meglátták a lucaszéken ágaskodót, s a néphit szerint ilyenkor a nyomába erednek. Ezért kell a "boszorkány-figyelő akcióra" indulónak előre gondoskodni mákról. Amikor ugyanis a boszorkányok már majdnem beérik, akkor hátra kell hajítani a mákot, s azt üldözői elkezdik azt szedegetni. Amíg pedig a boszorkányok szedegetnek, addig az illető biztonságban hazaérhet. Ezt követően gyorsan el kell égetni a lucaszéket és az ajtó elé kell tenni keresztbe a seprűt.
luca-nap.jpg
A szék nem mindegy, hogy milyen anyagból készül. Pereszlényben például 9 féle fa kellett a székhez. Kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser, rózsafa.
A nap összefüggött a termékenység befolyásolásával is. A házakhoz ilyenkor elsőként férfit vártak reggel, mert reményeik szerint a tyúkok így fognak majd jól tojni.
Nem szabadott ilyekor varrni, mert azt mondták, ezzel a háziasszony bevarrja a tyúkok fenekét, s azok nem fognak tojni.
A termékenységet nemcsak megtudni, hanem befolyásolni is akarták. Ez volt a Lucázás szokása. A fehér lepelbe öltözött lányok ilyenkor házakhoz mentek, ahol általában különböző jókívánságokkal a tyúkok szaporulatára akartak hatni. Máshol ilyenkor a gyerekeket ijesztgették. A legények pedig a lányos házakhoz jártak, s ott ilyen és hasonló mondókákat mondtak. A jókívánságokért cserében tojást kaptak ajándékba.

"Heverő legyen a tyúkjok, lúdjok
bornyazzon meg a tehenjek,
csikozzon meg a lovok,
fiazzon meg az asszonyok,
vas legyen fazekok,
cin legyen tányérjok!
A lánnak szép mátkát,
A leginnek azon szerint,
Dicsértessék az UrJézus."

A Luca-napkor szokássá vált a jövendölés is. A legnépszerűbb jóslási forma a lányok leendő férjeinek megjövendölése volt. A majdani férj foglalkozását megmutatja a vízbe öntött ólom formája, nevét pedig a gombócokba főzött cetlik közül az, amelyik először feljön főzéskor a fazékban. Azt is ki lehet ilyenkor deríteni, hogy még hány évet kell várnia a lánynak a férjhezmenetelre. Egyszerűen oda kell, hogy menjen a hajadon a disznóólhoz, s abba egy jó nagyot belerúgni. Ahányat röffen aztán a disznó, annyi esztendő múlva megy férjhez a leány.
Időjárást is lehet jósolni Luca-napkor. Erre szolgál az úgynevezett hagymakalendárium. A hagymát 12 héjra bontják, s rá sót szórnak. Amelyik hagymadarab ezután nedves lesz, az évnek annyiadik hónapja lesz esős a jóslat szerint.

Lacó

Forrás: Luca alakja a magyar néphitben -http://vic.mkm.sulinet.hu/panorama/luca.html

Szólj hozzá!

Címkék: folklór

Szemétország?

2007.12.04. 20:23 mtklub.hu

 Avagy a környezettudatos életmód és a patrióta gondolkodás kapcsolatáról

Sokszor látok hangoskodó fiatalokat -akiket majd szétvet a nagy magyar büszkeség- hanyagul felbontani egy doboz cigarettát, majd két trianonozás között a keletkező papírhulladékot gondtalanul szélnek ereszteni. Nem egy ismerősöm hagy maga után kiadós szemétdombokat, miközben átszellemülten beszél a magyarság válságának megoldásáról, grandiózus országmegváltó tervekről.

Ilyenkor kinyílik a zsebemben a bicska.

Ifjú, meg nem értett, marginális elemek, újdonsült lázadók, kipróbált, veterán ellenállók:
A hazafias gondolkodás ott kezdődik, hogy elsétálunk a szemetesig!!!

Alapvető fontosságúnak tartom azt, hogy ne piszkítsunk saját kertünkbe. A legapróbb dolgoktól kezdve juthatunk el a nagyobbakig. Képmutatásnak, ellentmondásnak találom azt, ha valaki az ország rendbetételéről beszél, de még egy méteres körzetben sem tud rendet tartani maga körül. Mert ha összebarmoljuk környezetünket, azzal összebarmoljuk hőn szeretett kis hazánkat is, és ha mindenki köpne az egészre, akkor igen gyorsan Mordorrá változtathatjuk ezt a szegény országot. Érdemes környezettudatosan élni és példát mutatni másoknak is. A haza szeretete a környezet szeretetét is jelenti.

szemetorszag_2.jpgA Kárpát-medence a közeljövőben bekövetkező klímaváltozás következtében fokozottan ki van téve az elsivatagosodás veszélyének, éppen ezért tanuljunk meg spórolni a vízzel, értékeljük, hogy van belőle. Jusson eszünkbe mindig, amikor mosogatunk, amikor fürdünk, fogat mosunk… stb. Ne halmozzuk a hulladékot, vásároljunk visszaválthatós üdítőt, üveges sört. A feleslegesnek ítélt papírlapot –ha másik oldala, még használható-, ne dobjuk ki, készítsünk belőle firkapapírt és arra jegyezzük nemzetmentő gondolatainkat. Keressük a szelektív hulladékgyűjtő helyeket. Mikor hajnalban, illuminált állapotban a Kossuth-nótát énekeljük, ne hangsúlyozzuk hazaszeretetünket sörös-, borosüvegek atomizálásával. Hiperglobálmarketekbe ha lehetőségünk engedi vigyünk magunkkal zacskót, persze a garaboly jobb. (Egy ilyen globáláruházban naponta több tonna felesleges nejlont osztogatnak szét!) Ha pedig csak egy pakk dohányért, üveg sörért, vagy valami könnyen elrakható apróságért térünk be, akkor mellőzzük a nejlonszatyor vételezését. Otthon úgyis a spájzba köt ki. Limp barátommal ezt csináljuk a Korában mindig. A pénztárosok a legtöbb alkalommal vindózosan átváltatnak csökkentett módra, amikor meghallják a szatyorelutasítás „képtelenségét”. Hülye világ. A normális a nemnormális.

Szemetelni gáz. Világi beszámoló a Csodáról, Csíksomlyó 2004. (II.rész) c. cikkemben írtam a következőt: „Körülbelül nyolc óra tájban, egy hatalmas tisztáson megáll a már legalább ezerfősre duzzadt menet, és kezdetét veszi reggeli. Lehuppanunk a fűbe, elmajszoljuk az elemózsiát, szisszentünk egy sört. A reggeli végeztével páran szemetesekkel körbejárnak, és amikor elhagyjuk a tisztást, egy darab szemét sem marad utánunk. Errefelé ez nem divat. Bezzeg az itthoni idióta május elsejék után mekkora szeméthalom marad a földön.”

Bizony, ez van. Lassan már meg sem tudom különböztetni az ilyen ünnepnek, fesztiválnak nevezett össznépi dagonyázós dzsemborikat. Május 1. és Augusztus 20. nálunk Szegeden csak egyszerűen a „Retek Ünnepe” címét viselhetné az őrületes nagy hulladékhalmok kapcsán. A bor- vagy a halászléfesztivál is arról szól, hogy ki tud két szeméthalom között bezabálni vagy meginni valamit. Barom egy világ. Vagy bojkottáljuk az ilyen helyeket, vagy pukkasszuk az igénytelen együgyűeket azzal, hogy peckesen a szemetes kuka felé sétálunk és ellentmondást nem tűrően dobjuk ki a szemetet, hangosan deklarálva a következőt: „Nem hagyok én szart magam után, nem vagyok én desznyó, mint ezek!” Majd elégedetten forduljunk sarkon. Balatonalmádiban, a borfeszten viszont kifejezetten tudták a tutit. Kizárólag visszaváltható üvegpohárban mérték a legfinomabb nedűket. Szemét sehol.

Persze sokszor problémát okoz, hogy környezetünkben nincs elég szemeteskuka. A hivatkozás mindig a pénzhiány. Nyáron morfondíroztunk a következő lehetőségen:
Régi, leselejtezett olajoshordókat, benzineskannákat, vasvödröket… stb. lehetne mókás rajzokkal, grafitikkel díszíteni. (Az ügy hatásfokának megduplázása érdekében lehetnének ezek akár vicces nemzeti témájú alkotások is.) Majd pedig az így elkészült remekműveket az adott környék kukaszegény területein elhelyezni. Olcsó, praktikus, vidám, és felhívja a figyelmet a környezetvédelemre.
Minden bizonnyal a szemét elszállítása a legnehezebb probléma. Lássunk néhány variációt: a.) felvenni a kapcsolatot a helyi önkormányzattal, hogy segítsenek, és a helyi közterület fenntartók végezzék el a munkát. Science-fiction.
b.) Egyetemvárosokban, vagy azok vonzáskörzetében hallgatók bevonása a szemét eltakarításába. Lehetne akár felvehető kurzusként:
„MTKLUB-KV001 Környezetvédelmi alapismeretek; kötelezően választható, 3 gyakorlat, 3 kredit. Teljesítés: gyakorlati jegy, ötfokozatú.”
Ennek keretében diákok párfős csoportja Waszlavik Gazember nótákat énekelve, kisteherautó platójára pattanva, vagy triciklivel, esetleg gyalogosan, guruló kukát maga után vonszolva bejárhatná a kijelölt környéket és gyűjthetné össze a felhalmozódott hulladékot, melyet aztán a szeméttelepre szállítanának.
Általános- és Középiskolások bevonása, rotációs rendszerben. Évi egy-két testnevelés-, vagy pedig osztályfőnöki óra helyett, az előbbihez hasonló módon.
Továbbá, esteleg hajléktalanok, rehabosok, heti két alkalommal való foglalkoztatása a nap végén meleg ételért vagy étkezési utalványért cserébe, kultúrált körülmények között.
A fenti humánerőforrás illegális szemétlerakók, egyéb hulladékkal tarkított területek megtisztítására is hasznos lehet, miközben nevel és tartást is ad. (Utóbbi brutál változata: önkormányzati rendelettel kötelezővé tenni.) Talán alkalmi munkanélküliek is szívesen bekapcsolódnának, hiszen jól jöhet egy kis „mellékes”.

Ha valaki lát ebben fantáziát és van is némi mozgástere ahhoz, hogy megmozdítsuk az első köveket, akkor én szívesen állok rendelkezésére!

Figyeljünk oda környezetünkre, egy Földünk és egy országunk van. Becsüljük meg őket.

Szilágyi Kristóf

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény

Egy fesztivál két arca

2007.11.26. 20:19 mtklub.hu

 Augusztus végén tizenegyedik alkalommal került megrendezésre a Nemzetközi Tiszai Halfesztivál. A szegedi oldalon a jól bevált popzenekarokra rázza a seggét a plebs, és drága pénzért veszik a középkategóriás halászlevet. Bizonyára elhiszik róla, hogy első osztályú. Elvégre egy halfesztiválon vannak, ráadásul Szegeden, a halászlé fellegvárában. Miután megeszik a kisadag, ám annál drágább ételt, csak a hulladékként felhalmozódó műanyagtányér marad utánuk némi parfümszaggal kísérve. Csakhogy a műillat gyorsan tovaszáll és csak a valóság marad ott. A szemét, a műanyag.

tiszaihalfesztival2005.jpgEgy éve még megpróbáltuk átvenni a fílinget, beépülni, de valahogy nem sikerült. Irigy Hónaljmirigy, hatalmas felfújható reklám-gumikapu, stb. Hát nem tudom, de nekem nem ezek a dolgok ugranak be egy efféle gasztronómiai esemény kapcsán. Sokkal inkább jó kis nép-, cigányzene, valamiféle régiesen modern, díszes külcsín, amelynek segítségével sokkal inkább magáénak érzi az ember a hazai halfogyasztás csodás örökségét. Például szívesebben olvastam volna dolgokat a szögedi halászlé történetéről a gumikapun található, befogadhatatlan reklámhegyek helyett. Valami szép kis faragványon.
Jó persze, kell a reklám, kellenek a szponzorok, de, ha a pénz szaga (egy bizonyos mennyiség után már van neki) elnyomja a halászlé illatát, akkor ott már baj van.
Szeptember elsején Bálint haverral a Tisza másik partján, az újszegedi Partfürdőn jártunk, ahol teljesen más világ tárult elénk. Ez a fesztivál privát része volt, ahol különféle civil szervezetek, politikai pártok sütkéreztek. Meg tudomásom szerint itt zajlott maga a verseny is. Finom halászlevet kaptunk egy ittas társaságtól, majd elindultunk szétnézni. A parton lekuporodtunk egy cigányzenekar mögé, közvetlen a Tisza-partra. Felbontottuk a Bikavéremet és hallgattuk a zenekart. A sok vidám ember az előtérbe mulatozott és tömte pénzével a bandát. Egészen szép volt a naplemente, gyönyörűen tükröződött vissza a Tiszáról. Már a bárgyú tömeg se zavart annyira túlparton. Innen az is szépen mutatott. Aztán ahogy telt-múlt az idő, újabb borok és újabb ismerősök kerültek elő. A zenekar egyre nagyobb beleéléssel húzta. Freestylereket megszégyenítő improvizációkat ordítottak bele a mikrofonba, melynek membránjához egy-két részeg is odakeveredett. Elmondhatjuk tehát: jó kis piknik alakult ki.

200609-16.jpegKésőbb, amikor a cigányok elhalkultak (rágyújtottak), tárogatószóra lettünk figyelmesek. A Tiszának játszott egy idősebb ember 20-30 méterrel odébb. Az emberek meg némán hallgatták, néha bele-beleénekeltek. Nagyon szép volt. Aztán újra rákezdett a banda. Az emberek mulattak. És hatalmas butykosokkal nyomultak. Leptünk is tőlük bort a kis féldecis pohárkánkba. Szép lassan leszállt az éj. A harmadik töltés után a hölgy elment. És visszatért két teli üveggel. Az egyik egy rosé volt. Nagyon finom volt, de nem volt benne semmi különleges. De a másik. Olyat nem ittam előtte. Azóta se. Nem volt rajta címke, így nem tudom, hogy hívják azt a nagyon gazdag ízű, karamellás, testes, száraz vörös nedűt. A banda újra elővette a már elpakolt hangszereket. És húzták, most már beljebb a Tisza-parttól. Az emberek meg csak táncoltak és időnként meghúzták a hatalmas butykost, hogy újult erőre kapjanak. Nagyon jó volt a hangulat. És sokan ezt a túloldalon nem is tudják. Vagy, ha tudnák, akkor se tudnák értékelni. Tisztelet a kivételnek.

Lacó

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény ünnep gasztronómia

A dél-alföldi rém

2007.11.24. 11:28 mtklub.hu

 

Fashion_07_by_Szati.jpgInterjú Szatmári Gáborral
(rajzoló, festő, punk-rock énekes, "anti-művész")

Rápillantok a tőle kapott Joe Strummer-t ábrázoló festményre, nagy levegőt veszek és elindulok. Az alkalomhoz illően pár üveg Dankó Pista édes vörössel felfegyverkezve kerestem felSzatmári Gábor, Szati barátomat, hogy szóra bírjam rajzaival, egyéb munkásságával kapcsolatban. A "dél-alföldi rém" mosolyogva nyitott ajtót. Kinyitottuk a bort, a háttérben zakatolt a punk-rock, mint torkomban a szívem. Végül túléltem, nem is volt olyan veszélyes.

Honnan ered a rajzolás szeretete? Mióta szereted meghódítani az üres rajzlapokat?

Kiskorom óta imádok rajzolni, mindig is szerettem a kreatív dolgokat, tudod, hogy megy ez. A kisgyerek elkezd építőkockákkal játszani, és akkor beindul valami. Már általános iskolában is jártam rajzszakkörre, már ott is tehetséges gyereknek tartottak.

Elvégeztél egy divattervező sulit, milyen fontos ismereteket sajátítottál el itt, és mennyiben formálta mai stílusod kifejlődését?

Slavediaper_Page_11_by_Szati.jpgA divattervező suliban eltöltött két év mondhatnám, életem legszebb két éve volt. Sok szempontból, magánéleti szempontból is meghatározó volt. Ott ismertem meg barátnőmet is. Rengeteg mindent tanultam, pont nemrég írtam levelet az egyik tervezőtanáromnak, akinek köszönetemet fejeztem ki, hogy mennyi mindent nyújtott nekem, mennyi új dologgal megismertetett. Főként tervezéssel foglalkoztunk, az iskola rendkívül egyéniségformáló volt. Lehetőségeinkhez mérten sok technikát elsajátítottunk.

Milyen eszközökkel és technikákkal dolgozol?
A tust és a töltőtollat nagyon szeretem. Régebben a ceruzás grafikát szerettem, de ma már ez a számomra meghatározó eszköz. A különböző technikákat másért és másért jó használni, de szeretem keverni ezeket, kedvelem az úgynevezett vegyes technikát, melyben többféle eszközt és anyagot használok (festék, pasztell, kollázs-technika). Főleg divatillusztrációimnál jött elő, hogy rengeteg fajta technikát alkalmazunk egy művön belül. Törekszünk az anyagszerűségre, hogy különböző eszközökkel milyen anyagokat tudunk megjeleníteni. Grafikus munkával hogy fejezem ki a bőrt, a textíliát, vagy papírkollázzsal bármilyen más anyagokat, esetleg direktben odaragaszthatunk például bármilyen textíliát, semmi sem szab határt a kreativitásnak.

Amióta ismerlek, műveid központi témája a nő, a nagybetűs NŐ. Miért ők szerepelnek szinte mindenhol?
Hát mert a nők szépek. Ez bizonyítja, hogy real-hetero művész vagyok!(nevet) Szerem a női nemet, főleg a szép nőket, bár ez relatív, ugye. Én a női nemet tisztelem, szeretem és becsülöm. Két évet töltöttem egy női iskolában, hárman voltunk fiúk. Nőparadicsom volt. Sok férfinak ajánlanám, sokat lehet tanulni a nőktől.

Nem fúrják egymást?
Dehogynem! Fúrják ők mindenhol! (nevet)

Ezek a „leánykák” sokszor túlszexualizáltan szerepelnek. Perverz állat vagy, esetleg ez a paródia, tudatos provokáció, avagy csak a figyelemfelkeltés része?
Szerintem mindegyik, is-is! Minden embernek van valami perverziója, ha így éli ki, az a jobb.(nevet)

Tudsz egyáltalán férfit rajzolni? Amióta ismerlek, még nem láttam olyat, talán az a metálos póló az egyetlen, amin férfi van.

(Nevet) Nem, azon is nő van!

Tényleg?
Hát mellei vannak!

Hogy vitt rá a lélek?
Muszáj volt!

Ilyen korán eladod magad?
(Nevet) Neem. A munka az munka!
Van, hogy megbízásból csinálok zenekaroknak, vagy valamilyen cégnek, kiadóknak logótervet, pólótervet, amibe természetesen beleviszem a saját szívemet, lelkemet.

Dr__Mumu__s_Wedding_by_Szati.jpgVan egy konkrétan a nőről magáról szóló sorozatod. - Persze a legtöbb ilyen, de ez konkrétan a másik nemet pakolja a boncasztalra. -
Jól értelmezem, hogy néhol kifigurázod őket, illetve, hogy ebben jó nagy pofont osztasz ki a feministáknak (is)?

Is-is. A kiállításnak az volt a címe, hogy Húzzunk le még egy bőrt a nőről. Szeretem a női nemet, számomra csodálatos a női test és én a saját stílusomban, a képregényes vonalon, durva, nyers, harsány vonalakkal szerettem volna ezt prezentálni a közönségnek, minél egyszerűbben - egy színnel, mert a fekete-fehér az nem szín - fekete-fehér és pirossal megoldani ezt, minél spontánabban megjelenítve egy kis mondanivalóval megfűszerezve.

Jól látom, hogy kifigurázod azt is, hogy sokszor a nőket tárgyként kezelik?
Nem látod rosszul. Ez a mai világ egyik alapvető hibája, de nem csak a nőket, hanem sajnos mindent és mindenkit. Ennek az igazi vesztese maga az ember és a természet.

A csajokon kívül másik visszatérő témád a gépek. Elidegenedés, civilizációs ártalom, csodálat? Miért?
Megvetés és csodálat. Jó egy bizonyos dolgot minden oldalról körbejárva megszemlélni, megvizsgálni, így próbálom elmondani a véleményemet az embereknek. A képeim szerintem hétköznapi emberek számára is egyszerűek, érhetőek, erre is törekedtem, hogy világos és érthető legyen az emberek számára.

Mr__Merrie_Merrie_And_Dr__Mumu_by_Szati.jpgIgen, ez általában elmondható, hogy képeid bár meghökkentőek, elvontak és határokat feszegetnek, de csak éppen annyira, hogy ez az élvezhetőség rovására nem megy, de mintha törekednél arra, hogy értelmezhetőek, érthetőek legyenek a műveid. Nagyon sokat lehet rajtuk gondolkozni, de szerintem tiszta üzenetet hordoznak.

Törekszem arra, hogy a kép ne egy kommersz valami, de azért érthető legyen. Sokan úgy értelmezik a kortárs művészetet vagy a magas művészetet, hogy az egy túlvilági dolog, annak megértésére csak egy bizonyos kör, vagy emberréteg hivatott.

Sokszor mondod, hogy idézőjelben tartod magad művésznek, inkább antiművészként definiálod magad. Mi az, ami miatt ódzkodsz a művész meghatározástól? (Belterjesség, konvenciók, sznobok, önbizalomhiány?)
Igazából nem sok személyes tapasztalatom van, nem igazán tartom magam művésznek.
Úgy vélem, hogy tulajdonképpen bárki csinálhat bármit. A régebbi korokban a művész, a művészet mint fogalom, valamilyen magasztos dolgot, kiváltságot jelentett. Ezt a huszadik században teljesen lerombolták, de a dadaizmus után már nem nagyon lehet hova vinni a dolgokat. Én egy huszadik-huszonegyedik századi gyerek vagyok, ebből a korból merítem az ihleteket, de ez nem jelenti azt, hogy a gyökerekre és a múltra nem lennék kíváncsi.

Alkotásaid nagy része polgárpukkasztásra alkalmas. Szereted a punk zenét és hozzáállást. Jól gondolom, hogy ez jelenik meg műveidben? Sikerült a punkot hangszórókból a rajzlapra csábítani?
Próbálok egy fricskát adni a köznépnek! (nevet) Nem mindig tudatos, amikor éppen kedvem van. Teszem, amit teszek, elsősorban saját szórakoztatásomra, lehet, hogy ez most egoistának hangzik, de minden emberben kell, hogy legyen egy kis egoizmus, ennek ellenére nagyon szeretem megosztani másokkal, amit csinálok.

Meghökkentő, hogy képeiden néha előfordulnak önkényuralmi jelképek, sarló-kalapács, vörös csillag, horogkereszt is. Mi ennek az üzenete?
Én nem vagyok egy nagy szakértő, egy történész, de elég sokat olvastam és egy általános képem van róluk, ahhoz, hogy elítéljem mind kettőt. Ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ezek nem létező dolgok lennének, nem kezelem őket tabuként. Ez egy olyan helyzet, hogyha jó írói vénával lennék megáldva, akkor írnék ezekről a rezsimekről. Én inkább kifigurázni szeretem ezeket. Szeretek fricskát adni azoknak, akik már annyira fanatikusan gondolkodnak egy-egy dologról, hogy az már átfordul valami szörnyű dologba, majd tettekbe, mint például a huszadik század diktatúrái.

My_First_Rejected_by_Szati.jpgLegújabb rajzod egy pályázatra készült. Mesélnél erről?
Az egész ott kezdődik, hogy nekem van egy kis galériám a deviantart.com-on, ahol megnézhetik a képeimet, fröcsöghetnek, vagy akár dicsérhetnek is. Ez egy nemzetközi közösségi portál, ahova bárki feltöltheti a műveit, készíthet magának egy profilt. Szoktak lenni pályázatok, vannak csoportok, és tagja vagyok Magyarország csoportjának, a Hungaromaniának. A legújabb pályázat számomra egy nagyon jó témát dolgozott fel, melynek címe „A Civilizáció Rákja: Ipar”. Meg volt szabva, hogy fekete-fehér munkákat várnak, illetve, hogy hármas tagolású legyen a munka. Én kicsit más szempontból közelítettem meg. Nálam a civilizáció rákja maga az ember. A kép címe Embertelenítés. Szimbolizálja az elidegenedést, az emberek közötti kommunikácó megszűnését, az iparosodást, az értéktelen dolgok előtérbe kerülését, az emberek jelentéktelen semmikké válását. Az ember a mai anyagközpontú világban önmaga paródiája. A végén maga az ember is egy tárggyá válik. Embertárgy-tárgyember.

Embertelenites_Dehumanized_by_Szati.jpgMy First Rejected (Az első elutasításom) című kreálmányod készítéséhez az első elutasított pályázatodról küldött, hűvös hangvételű hivatalos tájékoztatót használtad fel. Nekem nagyon tetszik, szerintem vissza kellett volna küldened, hadd pislogjanak. Mesélnél erről?
Három képet küldtem, egy pasztellképet, egy festményt, egy tusrajzot. Kaptam egy visszautasító levelet, ami csalódás volt, de nem vette el a kedvemet, ez mutatja, hogy a negatív dolgokon is lehet nevetni. Ezt még hajaztam avval, hogy mindenféle eldobott dolgot használtam fel hozzá.

Néha megjelennek a nemzeti témájú motívumok a rajzaidon. (Pl.: Busó, Zászlótartó lány) Mit jelent számodra a hazád és a patrióta életszemlélet?
Annyi minden van ebben a nemzetben, országban, sok a kiaknázatlan lehetőség, az olyan dolgok, amiket az emberek elfelejtettek, vagy azok, melyeket „trendivé” lehet tenni, mint például a busós témák, amiket egyszerűen imádok. Ezek az álarcok, maszkok csodálatosak. Olyan motívumvilágunk van, melyből nagyon sokat lehet meríteni, sajnos én egyelőre kevésbé ismerem ezeket, de mindenképpen szeretnék majd egy kicsit belemerülni.

Valóban, egy hagyomány akkor jó, ha élő. Egy hagyomány nem feltétlenül egy múzeumi darab. Vinni kell tovább. Ezért van a busós pólónak is nagy sikere.

Így van. Nem akarok most itt külfölddel jönni, mert nem is kell a külföldet majmolni, annyit azonban feltétlen lehet tanulni másoktól, hogy ők hogyan alkalmazzák napjainkban a hagyományaikat. Ott van például a kedvenc kanadai zenekarom, az SNFU énekese, Mr. Chi Pig, aki mellesleg fest is, és például a kanadai indián törzsek motívum-világából merít és fest mai szemmel nézve modernnek vett képeket. Itthon is lehetne valami ilyesmit csinálni. Kicsit barátságosabb, korszerűbb, népszerűbb formában megismertetni az emberekkel a kultúrát.

A zászlós lány magyar zászlójába szegedi címert rajzoltál. Ezek szerint nem csak a patriotizmus, hanem a lokálpatriotizmus is sokat jelet számodra?
Egyszerűen imádom ezt a várost, soha nem fogok elmenni innen.

The_Mrxplkyz_by_Szati.jpgElérkeztünk a kedvenc témámhoz, a Mr. Merriemerrie és Dr. Mumu kérdéskörhöz. Legújabb sorozatod erről a két karakterről szól, változatos helyzetekben ábrázolva. Hogyan született meg a két karakter és valójában kik ők, milyen világban élnek?

Ó hát, nem olyan nagy dolog ez, hogy egész kérdéskörnek kéne velük foglalkozni!(nevet)

Dehogynem!

Istant_Feminist_by_Szati.jpgAz ötlet teljesen magától jött. Egy kattanás és kész. Ebben a két figurában talán én vagyok benne a legjobban. Talán itt adom leginkább önmagamat. Azt próbálom kifejezni, hogy mennyire tudok bolondos és sokszínű lenni. Ezek a képek is nagyon színesek, imádom a vibráló, élénk színeket és szeretném magamat is megőrizni ilyen lendületesnek, ilyen színesnek, vidámnak, de ugyanakkor olyan groteszknek is. Kedves, aranyos figurák, de azért süt belőlük az őrület. Én is ilyen vagyok.

Ezeket a karaktereket rajzaidon meg is szólaltatod. Egy-két szavas párbeszédek ugyan, de ütősek. Hogyan születnek, mit üzennek Mumuék ennek a gyarló világnak?
Ez a sorozat inkább csak szórakoztatni akar, rólam szól, az érzéseimről.

Mr. MerrieMerrie skizofrén, vagy Dr. Mumu tényleg élő entitás?
Ez inkább maradjon titok, nem akarok minden poént lelőni.

Érdekes, hogy a sorozat egyes elemei különböző művészeti stílusra, illetve művészre utalnak, az egész olyan, mint egy kirándulás. Mennyire nehéz olykor stílusról-stílusra ugrálgatni?
Ezeket a képeket majd, ha lesz rá lehetőségem, szeretném egy kiadványban megjelentetni Mumuizmus címmel. Szeretném ezzel is megmutatni, hogy mennyire törekszem a sokszínűségre, mennyi minden van rám hatással, és ez egyfajta tisztelgés azok előtt, akiket szeretek.

De marha jól meg van csinálva, még a gyerekrajz is megjelenik, a sorozat „legautentikusabb” darabja.
Igen, a gyerekek a legőszintébbek, a gyerekek a legnagyobb művészek.

IandMr_Jackass_No_2_by_Szati.jpgRabpelenka című sorozatod egyedülállóan őszintén foglalkozik a betegségeddel. (Szati nyílt hátgerinccel született, de, hála Istennek, teljesen rendesen tud járni, ami ilyen esetben ritkának mondható. Azonban inkontinenciával - vizelettartási problémákkal - kell megküzdenie nap, mint nap, betétet kell hordania.) Miért döntöttél amellett, hogy elkészíted ezt a sorozatot, és mennyire volt lelkileg nehéz ezt megrajzolni?
Megrajzolni nem volt nehéz, elkezdeni volt az. Megrajzolni inkább megkönnyebbülés volt. Közzétenni kicsit nehezebb lépés volt, bár, ha az ember már megcsinálta… A megalkotás folyamata komoly érzelmeket váltott ki belőlem, sok feszültséget és korlátot oldott fel ez a kinyilvánítás. Főleg magam számára nyíltam meg jobban és talán a barátaim a környezetem számára is világosabbá vált, hogy mi zajlik bennem. Végül is ez egy önterápia volt nekem. Ha ezt meg is nézik és tetszik is valakinek, az még többet segít, az még jobb.

Mindenképpen becsülendő, nem az önsajnálat jelenik meg rajta, hanem inkább az, hogy szembenézel, haladsz előre. Bátor tett.

Anyukádat, barátaidat és a hozzád közel állókat is megrajzoltad ebben a sorozatban…
Persze, alapból akartam már egy ilyen dolgot rajzolni, köszönetképpen azoknak, akik mindig is ott voltak mellettem. Ez egy jó dolog…

Avass be az alkotás folyamatába. Hogyan készül egy mű?
Teljesen változó. Sokszor spontán. Jön az ötlet, elő a lap, bármi.. és kész. Sokszor itt áll össze (a fejére mutat). Van olyan, amin hetekig gondolkoztam, és amikor teljesen összeállt, akkor vetettem papírra. Volt úgy, hogy elégedett voltam magammal, mert teljesen azt jelenítettem meg papíron, amit az agyamban láttam. Az külön jó dolog. Amúgy nem nagyon vagyok egy nagy vázlatos.

Képregények, pop-art, dadaisták és még ki tudja mi minden volt rád hatással, mik voltak a legfőbb inspiráló irányzatok és kiket tekintesz példaképeidnek?

Én úgy vagyok, hogy innen-onnan amik érnek, azt átveszem és formálom. Ezek főleg az általam szeretett és tisztelt alkotásokból, irányzatokból kerülnek ki. Az alap a képregények, melyeket kiskorom óta szerettem olvasni, majd próbáltam rajzolni. Ahogy az ember egyre jobban ássa bele magát, rájön, hogy mennyire sokrétű és színes ez a műfaj, nem csak az úgynevezett kommersz dolgok vannak, hanem itt is meg lehet találni az igazi értéket, itt is vannak korszakalkotó munkák. Kedvenc íróAlan Moore (Batman: Gyilkos tréfa, vagy szerintem a legnagyobb műve a Watchmen), Jack Kirby rajzoló (X-men, Superman) a '60-as-'70-es évekből. John Byrne rajzoló, történetíró, 80as évek eleje (X-men: Főnix halála). Talán aki legnagyobb hatással volt rám Mark Silvestri, aki X-ment is rajzolt nagyon sokat a '80-as évek végén, '90-es évek elején és mindig remek történetírókkal dolgozott, mint például a legendás X-men író, Chris Claremont. Mostanában viszont inkább underground képregényeket vagy gyűjteményeket lapozgatok. Imádom Eric Drooker valamint Charles Burns munkáit. Hazai munkák közül most Stark Attila Kulo Cityje az, ami nagyon tetszik, de az nem képregény, talán inkább egy rajznapló.

Egy időben nagy Boris Valejjo-s voltál. Hála Istennek azonban ez a szerelem véget ért. Mi az oka a váltásnak?
Kicsi voltam. (nevet)

Pedig azt hittem, hogy ez a kérdés fogja adni a beszélgetés vezérfonalát. Csinálj Valejjos Dr. Mumus képet!
Gondolkodtam már amúgy rajta. Majd lehet, hogy megpróbálkozom vele. Elég nehéz.

Több kiállításod is volt (Húzzunk le még több bőrt a nőről! Válogatott enyelgések…) Milyen volt ezeknek a fogadtatása?
Ezek kisebb kiállítások voltak, pl.: iskola kávézójában, ilyesmik, de jó volt a fogadtatásuk és örülök, hogy ez is létrejött, a jövőben is megpróbálok még hasonlókat szervezni.

Brick_Me_by_Szati.jpgRuhákat is terveztél, melyek többször is szerepeltek divatbemutatókon? Milyen volt ennek a fogadtatása, kívánsz-e még tovább mozogni ezen a vonalon?
Nem tudom még, hogy a jövő mit hoz.

Jellemezd kicsit ezeket a ruhákat. Mi volt a koncepciód?
A vizsgamunkáknál kikötés volt, hogy hordható és kisebb szériában is legyártható ruhák legyenek, nem haute couture darabok (azok a tervezői ruhák, amik már jelmezbe fordulnak át), a tervezés egy adott téma köré csoportosult, de ezen kívül szinte teljesen szabad kezet kaptunk, lehetőségeinkhez mérten, persze folyamatos értekezés a tanárainkal, akik felügyelték a munkamenetet és "helyre igazítottak" minket, ha úgy látták jónak.

Elég sok mindennel foglalkozol még; pólókat terveztél metálzenekarnak, borítót, lemezmintát Dashcraftnak, a Keserű Giliszta szegedi punzenekarban énekelsz, elektronikus zenét is készítesz Gemini 7 néven, stb. Beszélj ezekről egy kicsit. Hogy van energiád ennyi mindent alkotni?

Lopom a napot! (nevet) A Dashcraftot Bernáth Tomi nevű barátom csinálja, ez egyfajta elektromos underground "zene", vagy inkább zaj (nevet), talán 21. századi punk, csak nem a három akkord van, hanem az ember tekergeti a sequencert. Hatására kezdtem el csinálni "a saját kínzásomat a hallójáratok számára". (nevet)

A Keserű Gilisztában együtt zenélünk, mit jelent neked ez és a punk-rock?

Mindent! Punk az megnyugvás nekem, megtaláltam a közegemet ez az én világom.

Szabad világ?

Ja, az, csak mostanában vannak páran, akik korlátok közé akarják szorítani. Mi elsősorban magunknak zenélünk, de ha ez másnak is tetszik, akkor az nagyon jó. A punkban mindig is ez volt az őszinteség. Nem egy eljátszott, vagy megjátszott szerep. Belőlem jön minden, amit a színpadon látnak, nincs megjátszás. Vagy ha úgy jobban tetszik, imádom megjátszani magam, szórakoztat! Tiszta ellentmondás, de ez gyönyörködtet benne. Pózerkedés, de legbelül meg mégis saját magad vagy. Áhh nehéz ezt nemhogy pár sorban, de oldalakban is megfogalmazni, hogy mit szeret az ember benne.

Legutóbb egy olyan über performance-t hajtottál végre, hogy sikerült a közönséget a klub hátsó szegmensébe visszaszorítani.

(Nevet.) Ja, akkor jól sikerült, bár egy kicsit részeg voltam, nem nagyon figyeltem, mi történik körülötem, pszihózis, eggyé válás a zenével, ez az amit érzek akkor, ott, abban az időben.

Az interjúnak több apropója is van. 1. Megismertessünk téged, alkotásaidat a Magyar Trendi Klub olvasóival. 2. Első alanya vagy az alapító tagjaink bemutatását célzó interjúsorozatnak. 3. Valamint első fecske vagy abból a tervezett interjúsorozatból is, amelyet fiatal művészekkel tervezünk megjelentetni az MTKlub hasábjain. Miben tud segíteni szerinted a klub a fiatal tehetségeknek?
Egy fiatal művésznek érdemes minden lehetőséget megragadni, ez egy segítség, ezt egy jó kezdeményezésnek tartom. Egy interjút vagy egy rövid írást közétenni az erre vállalkozó emberkékről, mert az országban nagyon-nagyon sok tehetséges ember van, sokan nem kapnak megfelelő publicitást, amit megérdemelnének. Ha csak ez egy kis szikla a továbbugráshoz, továbblépéshez, akkor már megérte szerintem.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Munkát szeretnék, hogy finanszírozzam a továbbtanulásomat. Reklámgrafikusként szeretnék elhelyezkedni, vagy valami ilyesmit.
Most a barátnőmmel egy életnagyságú Mr. Merriemerrie és Dr. Mumut akarunk készíteni, már meg van hozzá a "nyersanyag", az utcára… de nem akarom előre lelőni a poént.

És még egy, a Metal Hammertől nyúlt utolsó kérdés: Mit üzensz az olvasóinknak?
Éljen a metál!

Szilágyi Kristóf

Szati gallériája a DeviantArton

Szólj hozzá!

Címkék: interjú művészet

Bártfai Árpád kettős élete

2007.11.22. 12:24 mtklub.hu

 Évközben Árpád idegenforgalmi jómunkásember és szerető családatya. Februárban azonban pár napra elkapja a pepita éxíj. Hasonszőrű barátaival félelemkeltő maszkok mögé rejtve orcáikat, kolbásztöltelék-szagú paprikapálinkával és óriási kolompokkal felszerelve indulnak neki városuk, Mohács felforgatásának.

Természetesen a Busójárásról van szó. Ilyenkor a Duna-parti, a horvát határtól 10 km-re fekvő Mohács kis városát 20-30 ezer turista lepi el egy hétvégére. Árpád a szőrös bundákba, bütykös harisnyákba és ördögi maszkokba öltöző pár száz kerge busó egyike. A vadállat busós pólóink (12) miatt írt nekünk, hogy ezek márpedig kellenek a Busójárásra a népnek. Amikor Mohácsra vetett a sors, találkoztam is vele, hogy ezt megbeszéljük. Egyrészt: a Magyar Trendi Klub tiszteletét teszi a Busójáráson. Másrészt, ahogy beszélgettünk, kiderült, Árpád sok mindent tud lakóhelye különlegességeiről, és nagyon igyekszik, hogy ezeket értéküknek megfelelően ismerjék az emberek, és kezelje a város. Vagy valaki. Tervei vannak. Egyik találkozásunk alkalmával tollat-papírt is kértem a sör mellé, így készült ez az interjú.

Gyüdisanyi/mtklub: - Ugye minden városnak van valami nevezetessége, Mohácsnak rögtön kettő, amit mindenki ismer: a Vész, meg a Busójárás...

Bártfai Árpád: Igen, de 1526-tal rögtön gáz van. Aki nem mohácsi, a főtéren a polgármesteri hivatalról és a katolikus templomról rögtön arra asszociál. Nem érti, mik ezek a törökös épületek éppen itt. Pedig a templom az 1930-as években épült fel, így a nevén kívül (Emléktemplom) semmi köze a Vészhez.

Római katolikus emléktemplom (Nagyboldogasszony), Mohács

-...és inkább görögös egy kissé, csakhogy a nagy kupolájával túlságosan hasonlít a pécsi Dzsámira...

...a városháza meg inkább móros, hát ez egy mohácsinak nem is gáz, aki itt született, és minden nap ezt látta, annak nem furcsa. De egy idegennek az.


Városháza, Mohács

A mohácsi vésszel kapcsolatban inkább az a probléma, hogy a sátorhelyi emlékpark ’76-ban, amikor épült, lehet, látványosnak számított – török és magyar motívumokkal faragott kopjafák emlékeztetnek a mindkét oldal elesettjeire –, de elhaladt az idő, 2007-ben ez már nem érdekes. Például alig találunk információkat, csak amit 30 éve kiraktak illetve azóta felújítottak. Azóta azért fejlődött a tudomány meg a bemutatás eszközei is. Pár éve ez az emlékpark átkerült a Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz: azóta pályázgatnak az átalakításra, jó ötleteik vannak: ha minden jól megy, interaktív bemutatók, színpad, műsorok, gyerekeknek játékok várják majd a látogatót.

- Üss a törökre?

Igen, ilyesmikről szólnak a tervek. Ez több milliárd forint körüli pályázati pénzek megmozgatását jelentheti! Ma ez az emlékpark elavult, miért menne oda az ember? A szokásos osztálykirándulások kötelező programja, de hát ez elég sovány... Ma már látvány kell, és a lószarból is lehet attrakciót csinálni. Itt meg komoly alapok, bemutatnivaló is van, kérdés, a bürokratikus vezetés hagy-e esélyt a jó ötletek megvalósítására.

A Busójárás az már igen! Egyetlen probléma van vele, hogy tart csütörtöktől keddig. Ha minden hónapban lenne... mert akkor aztán a húszezres várost 20-30 ezer turista lepi el. A népszerűsége sokat változott azóta, hogy az 1800-as években kialakult ez a néphagyomány. Az itáliai és ausztriai rémfarsangokhoz nagyon hasonló, de mégis csak itt jellemző egyedi módon. Persze akkor nem voltak turisták, csak jó alkalom volt riogatni meg fogdosni a csajokat. A két világháború közt lett ebből attrakció, akkor kezdtek bemenni a busók a városba, nem csak a sokac (vagy sokác, horvát népcsoport, a szerk.) utcákat járták végig. Jöttek az érdeklődők messziről, de még ekkor sem voltak szervezett keretek, a busójárást vitte a néphagyomány, ahogy addig. Aztán a kommunizmus alatt lebutították, még olyan is volt, hogy a városvezetés betiltatta, mondván, nem kellenek ezek a ronda ördögségek, meg egyébként is, nem látni az ember pofázmányát, akkor azt csinál, amit akar. Az ilyesmit nem szerették. Volt úgy, a ’40-es évek vége fele, mikor összesen 3-4 busó volt az utcán. Tiltott volt, ellaposodott. Eleve a kommunizmus alatt nem volt nagyon szó kisebbségekről, nem volt sokac, sváb, mindenki magyar jómunkásember oszt’kész. A ’60-’70-es években volt egy kisebb fordulat, amikor a felső pártvezetés támogatta a Busójárást, na de keményen el is kezdték szervezni. A Magyar Televízió levonult és eljátszották a csatát!

- A csatát? Hogyhogy, mi köze a busójárásnak a csatához?

Hát ez az! A hagyomány szerint a busók a telet riasztják el, vissza se jöjjön egy évig. De a monda tényleg tartalmazza azt is, hogy egy török sereget futamítottak meg a busók. Ezzel az a probléma, hogy akkor, a török időkben semmi sokacok, délszlávok nem voltak a környéken se. Valamivel később lettek idetelepítve. Szóval halmozódik itt a hülyeség. De még a hivatalos programban is szerepel, mikor a busók hajón átjönnek fa ladikokkal a szigetről.

No, vissza a ’60-as évekhez: díszletek, színészek, rendezők és a TV ezt közvetítette. Egy-két év alatt a busók pöcse tele lett az egésszel, hogy hogy jön ide a pesti rendező, hogy én ezt meg azt csináljak... aztán három és fél perc múlva már amott legyek... szóval ez is kifújt szerencsére. De ekkorra a többszáz éves tradícionális viselet is elsatnyult: ekkor jöttek a gumicsizmás, műszőrmés busók. Mára szerencsére visszatértünk a hagyományokhoz. Talán a rendszerváltás óta kerültek a helyükre a dolgok, azóta egyre több ember jön, egyre több busócsoport is alakul. Az itteni lokálpatrióta embereknek alap, hogy busóznak, de utána is járnak rendesen, kutatják a régi fotókat meg leírásokat, hogy hogy is kell csinálni. Az önkormányzat is rájött, hogy nem kell túlpörögni a rendezkedést, a néphagyomány ma is a működtető ereje a busójárásnak. Azért minden évben csináltatnak 30-40 öltözetet, ami darabonként 100-150 ezer Ft. A város lakossága meg már két hónappal a busójárás előtt lázasan készülődik, hogy na most mit hogy kéne... (ezt tanúsíthatom: párszor szakította meg beszélgetéseinket telefonhívás, mindig ez volt a téma).

- Helyükre kerültek a dolgok? De hisz már nem akkora káosz és őrület a busójárás, mint ahogy eredetileg lehetett...

Miért, ki tudja, mi lehetett az eredeti? (Később Árpád mutatott videókat, és azért nem kell őket félteni, ami az őrültködést illeti.) A sokacok nagyon komolyan utánajárnak a hagyományoknak és az elhagyottakat felélesztik megint. Például néhány éve hétfőn is beöltöznek, zenekarral járják a várost, bemennek a házakba, jó tavaszt kívánnak, megisszák a felest. Ugyanis itt a hétvége a tömegeké, a turistáké, hétfő egy valamennyire normális munkanap, de kedden ünnepelnek a mohácsiak: ugyanaz a program, új busók avatása, óriási máglya a főtéren (a lángok a templom fölé csapnak), busótemetés... És tényleg, a városvezetés is normális, kitiltották például a gumikacsa- és pöcsnyalóka-árusokat, mert nem valók ide. Persze lennének mindig ötletek, például a több tízezer ember parkolási gondjainak és információéhségének megfelelni mindig nagy feladat és mindig lehet jobban.

- Évközben mi van itt?

Ez a legnagyobb probléma. Hogy vonzó legyen évközben is a környék, ahhoz vagy rengeteg pénz kell, vagy nagy ötletek, leginkább a kettő együtt. Szerencsére van olyan, ami miatt egész évben ide érdemes jönni, így természeti értékeink: a Duna, a Nemzeti Park, és a Fehérborút is nagyon jó. De visszatérve még mindig a busókhoz, nos, a Lajtán túl párszáz kilométerrel egy ilyenből is a város egész évben profitálna. Nem nyári-tavaszi busójárásra gondolok, hanem ilyenekre, mint a pólók, amiket csináltok. Nincsen Busómúzeum, pedig mekkora jó lenne. Ki lehetne próbálni a méteres kereplőket, a kolompot, vetíteni a busójárásról, hát meg a sok maszkot, öltözetet is be kéne tán mutatni. Egy jó zajos múzeum lenne, nem az a szokásos. Meg a városnak komoly jelleget adhatnának, faragott maszkos utcanévtáblákat lehetne kihelyezni, vagy a városba érkezőket is fogadhatná valami köszöntő busószobor. Ezek nem is nagy pénzek egy 3 milliárdos költségvetésű városnak.

Azt kell kiaknázni, ami van. Például ami nagyon ritka jó dolog Mohácson, az a nemzetiségek együttélése: a 20.000 lakos kb. harmada sváb, harmada sokac, harmada magyar... van-e ilyen város Magyarországon még egy? A mohácsi cigányok is a legnagyobb mértékben benne vannak a buliban, egyre jobb zenekarokat alapítanak, táncköröket, a hagyományaikat felélesztik: teknőt vájnak, meg ilyenek, mert ez egyedi. Ha a város erre hegyezné ki... nem azt kell csinálni, amit más csinál, azt csinálja csak más. Azt kell, amit csak mi akarunk és tudunk. Miért nincs a városban sokac étterem? A jó sokac kajákkal, pincér csajszik sokac viseletben... egyáltalán, nincs egy jóravaló étterem a városban. Át kell menni Villányba vagy Pécsre, ha egy jót akarsz enni.

Egyszer jártam Alsó-Ausztria egy részén, ahol a Témaútnak nevezett turistaútvonal van. Az egész kizárólag az ott termesztett almáról és körtéről szól. De a legapróbb részletekig: amit csak ezekből a gyümölcsökből készíteni lehet, minden be van mutatva. És minden egyéb, ami hozzájuk kötődik. Éttermek, satöbbi. Az egész völgy arra van, hogy mit lehet a világon almából meg körtéből csinálni! Almából meg körtéből! Ebből turizmust, attrakciót lehet kovácsolni! Mert úgy van előadva, hogy berosálsz. A busóknál ehhez nagyon igyekezni sem kéne. Szóval van mit megvalósítani Mohácson!

- Éljen a Haza!

Linkek:

A Busójárásról Árpád honlapján, képek is

Szólj hozzá!

Címkék: interjú útikönyv ünnep hagyomány bártfai árpád

Luppis János, az önjáró torpedó feltalálója

2007.11.08. 12:21 mtklub.hu

 Búvár Kund után az egyik leghatékonyabb eszköz hajók meglékelésére, tengersírba küldésére a torpedó. Jánosékkal egy időben többen kísérleteztek, de a mai torpedók ősét mégis a Luppis-Whitehead páros alkotta meg. Talán nem a legjobb választás a fegyvertervezés, de az űrkutatásig sajnos nagy részben a fegyverkezés vitte előre tudományt. Ezekből a gyakorlati találmányokból fejlődhetett tovább a tengeralattjáró is, aminek már szerencsére vannak békésebb hasznosítási módjai.

fiume_74_80.jpg
Akkor csapjunk is a lovak közé! Gondolhatnátok, hogy mi oly bonyolult egy torpedón? Kell egy három méteres szivar, a végébe egy hajócsavar, dobjunk bele egy motort, elejébe valami robbanóanyagot, és lásd: kész a torpedó. Aztán az első használatkor rájövünk, hogy a kedvenc vízi szivarunk célt téveszt, nem egyenesen halad, és a motort is csak odaképzeltük, mert 1860-as, ’70-es években még nem voltak ekkora hajtóművek. Gőzgép beépítése is necces lenne, drágasága okán, na meg ellenfeleink is a röhögésbe halnának bele az úszó mozdony láttán.
Luppis János az Osztrák Császári Haditengerészet fregattkapitánya először 1857-ben készített, kezdetleges torpedót, avagy ahogy akkoriban nevezte sikló védőt. Ez még egy hajószerű szerkezet volt, oldalán parafa lemezekkel. Kormánylapátjait hosszú zsineggel a partról irányították. A meghajtásról 150 év távlatában két változatot írnak furcsamód egymásra hivatkozva az ellentétes nézetű honlapok. Egyik óraműszerkezet által, a másik sűrített levegővel meghajtott propellerről ír. Mindkettő igaz, csak pár év eltéréssel - a sűrített levegős csak ’66-ban jött ki - de ne menjünk ennyire előre!

giroszkóp.jpgJános 1860-ban fordult Lipót főherceghez, hogy eszközöljön ki meghallgatást I. Ferenc Józsefnél. Józsefnek bejött a találmány, a Hadügyminisztériumnak viszont nem. 1861-ben a nyugdíjazását kérte, hogy minden időt találmányának szentelhessen, majd Ciotta János nyugalmazott mérnök alezredes javaslatára felkereste az angol Robert Whitehead-et, fiumei Stabilimento Technico Fiumana hajógépgyár műszaki igazgatóját, aki anyagilag és szaktudással is támogatni tudta a további fejlesztéseket. 1864-ben szerződést kötöttek, és újra beindult a fejlesztés. 2 év alatt a zsineges sikló védőből 200 m távolságig hatásos víz alatti torpedót alkottak meg. Ez már tényleg szivar alakú volt, és méreteit tekintve nem túloztam fentebb. Nem egy bonsai méretű, gumikacsára irányuló, lubickoló akna volt, hanem egy 335 cm hosszú, 35,5 cm átmérőjű, 136 kg tömegű 8 kg robbanótöltettel ellátott működőképes torpedó! A hajócsavart egy 25 atmoszféra - majdnem 25 bar - nyomásra feltöltött légtartály forgatta.

lupis.jpgLuppis a minisztérium közbenjárására megkapta a Vaskorona-rendet, és 1869-ben I. Ferenc Józseftől az osztrák nemességet von Ranner előnévvel. 1875. január 11-én az olaszországi Milánóban halt meg. Luppis művét munkatársa, Robert Whitehead folytatta és tökéletesítette tovább. Még ’72-ben megalapult a Whitehead és Társa torpedógyár, mely a világ több országában értékesített torpedókat.




whitehead1.jpgKésőbb került bele a Whitehead-féle pontos mélységbeállító szerkezet, mely segítségével a torpedó láthatatlan mélységekbe merülhetett, és a robbanás szintje is meghatározhatóvá vált. Majd beépítette a giroszkópot, vagy más néven pörgettyűt, mely az elfordulást akadályozza meg, oly módon, hogy ha a megpörgetett kerék tengelyét erőhatás éri, magyarul el akarjuk forgatni, akkor érdekes módon az erőhatással és a tengellyel merőleges irányban fordul el. Ez azt jelenti, hogy ha kedvenc vízi szivarunkat egy áramlat, vagy gyártási pontatlanságból adódó hibák el akarnák forgatni, el akarnák téríteni az egyenes iránytól, akkor is egyenesen halad tovább, csak kicsit pörögni kezd. Whitehead 1905-ig fejlesztgette/árulta a torpedókat, aztán visszatért szülőhazájába. 1905. november 14-én halt meg.

Légmelegítő
A Luppis-Whitehead életműhöz Gesztesy János sorhajóhadnagy tett hozzá, akiturbina-hajtóművet akart alkalmazni a torpedók meghajtására, de ezt túl költségesnek ítélték, ezért visszatért a légmelegítőhöz, melyet 1905. július 22-én hivatalosan ki is próbáltak. Légmelegítő? Minek egy radiátor a torpedóba? Egyszerű fizika. A felmelegített gázok kitágulnak. Így működik - részben - a sugárhajtómű is. Minél jobban felmelegítik a meghajtást biztosító gázokat (ez esetben levegőt), annál jobban kitágulnak és annál hatékonyabb lesz a propellerforgatás is. Nem ő volt az első, aki ilyesmivel kísérletezett, de az övé működött hatékonyan és biztonságosan először. Így 1907-ben mikor már torpedóba is szerelték ezt a benzinnel működő, vízzel hűtött szerkezetet, 11%-kal növelte meg a sebességet és 72%-kal a lőtávolságot. Sajnos Fiumében bizonyos anyagi, részvényes vagy együttműködési hajlam miatt csak 1913-ban használják ezt a rendszert. Előtte a részvénytárs kicsit robbanékonyabb Armstron melegítőit.

Tidzsi 2007. november 8.

Kapcsolódó linkek:
Segner János András, „a turbina atyja”

Források:
Haditechnika.hu 
Angol wikipedia 
A History of the Torpedo The Early Days By Geoff Kirby 
Torpedo History

Szólj hozzá!

Címkék: technika találmány luppis jános

November 2. Halottak napja

2007.11.02. 13:29 mtklub.hu

 

November 2. Halottak napja

Apu, p, 11/02/2007 - 10:01

balint_endre_halottak_napja_1956_k.jpgHalottak napját november 2-án 998. óta tartja meg a keresztény egyház. Ez az ünnep összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, mely 1000-re a világvégét várta. Ilyen elképzelések mellett igyekeztek a halottakkal "jóban lenni", az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. A sírokon gyertyát gyújtottak, hogy "szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat".
A népi kultúrában a halottak napja igen színes hagyományokkal rendelkezik. A mindenszentekkel ellentétben az ünnep nemcsak a katolikusoké, hanem a reformáció több vallása is elfogadja: míg az evangélikusok és az unitáriusok hivatalosan is elismerik, addig a reformátusok csak szokásjog alapján, a templomon kívül emlékeznek meg az eseményről.
Kialakulása: Szent Odilo clunyi apát 998-ban rendelte el, hogy a halottakról zsolozsmákkal és szentmisei áldoztatokkal emlékezzenek meg. A szokás Nyugat-Európában a 12-13. században mindenhol elterjedt, így – a Bencések által már igen korán – Magyarországon is. A szokás ismertsége napjainkban is töretlen, azon kevés hagyomány közé tartozik, amely életben tudott maradni a 21. század elején is. Jellegzetes arról is, hogy elválaszthatatlanul összefügg Mindenszentek ünnepével.
E napon tehát gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére. (A tűz megtisztulást hoz, és ezen felül Krisztus jelképe is, aki meghalt értünk emberekért.) Ehhez a szokáshoz azonban több népi hiedelem is kapcsolódik. Némelyik szerint ennek az a célja, hogy a világosban a "véletlenül kiszabadult lelkecskék" újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket.
Más magyarázat szerint pedig azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. A néphit szerint ilyenkor ugyanis hazalátogatnak a halottak. Ezért ekkor is sokfelé szokás volt (Mint Mindenszentekkor.), hogy számukra megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. A bukovinai magyarok körében pedig még a temetőbe is vittek ennivalót.

Apu

November 1. Mindenszentek napja

Forrás:
www.unnep.eu
www.sulinet.hu

Kép: Bálint Endre, Halottak napja, 1956

Szólj hozzá!

Címkék: ünnep hagyomány folklór

November 1. Mindenszentek napja

2007.11.01. 12:49 mtklub.hu

 

halottak.jpgE napon ma is szokás a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása a halottak emlékezetére. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokás, hogy számukra is megterítenek, kenyeret, sót, vizet tesznek az asztalra. A bukovinai magyarok sütnek, főznek és kiviszik az ennivalót a temetőbe, osztogatják. Gyertyát gyújtanak otthon, ahány halottja van a családnak, annyit. Az Ipoly menti falvakban, aki nem tud temetőbe menni, az otthon gyújt gyertyát mindenszentek napján. Régebben figyelték, kinek ég előbb a gyertyája, mert a hiedelem szerint az hal meg előbb a családban.
A szegedi tájon mindönszentök kalácsa, kóduskalács néven üres kalácsot sütöttek, amit a temető kapujában várakozó koldusoknak adtak, hogy ők is megemlékezzenek a család halottairól. Csallóközben is az ezen a napon sütött kalácsot osztották szét a temető kapujában álló és imádkozó koldusok között, nehogy a halottak hazalátogassanak. Jászdózsán, miközben a temetőben gyertyát égettek, odahaza égve hagyták a lámpát, (7-208.} hogy a halottak széjjel tudjanak nézni. Úgy vélték: „Míg a harang szól, a halottak otthon vannak.” A Tápió menti falvakban egy tál ételt tettek az asztalra a halott számára.
Mindenszentekhez gazdasági hagyományok is fűződnek. Csépán ilyenkor szorultak be az állatok – a gulya, a csürhe, a ménes és a csorda. Galgamácsán e napon szegődtették a cselédeket, pásztorokat. Nagymagyaron mindenszentekkor volt a legényvásár. Itt kötöttek a gazdák egyezséget a szolgálni menő legényekkel.
Zentán Mindenszentek napján a család minden tagja meggyújt egy gyertyát, azt tartották, hogy akié a legelőször leég, az hal meg leghamarabb. Az égő gyertyát nem szabad más sírra tenni, mert annak a halottnak a bűne, akinek a sírjáról elvették, átszáll a másik lelkére.

Többfelé úgy tartották, hogy Mindenszentek és Halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban. A hagyományos paraszti közösségek egy részében "a halottak hetén"munkatilalom van: nem szabad földet művelni, mosni, meszelni, káposztát elsózni, hogy "ne zavarják a holtakat", s "mert a besózott káposzta meglágyul", és mert mindez bajt hozhat a ház népére. Ehelyett őröltek, kukoricát morzsoltak.

Apu

November 2. Halottak napja

Forrás:

Magyar Néprajz nyolc kötetben, készült a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportjában

Tátrai Zsuzsanna - Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások, 1997

Kép:Körösfői-Kriesch Aladár olajfestménye

Szólj hozzá!

Címkék: ünnep hagyomány folklór

Lugosi Béla, a leghíresebb magyar vámpír

2007.10.28. 12:19 mtklub.hu

 LugosiKevés ember él ma a Földön, aki ne ismerné Drakulát, Miss Lucy gyilkosát, Miss Minamegrontóját, a rémisztő vérszopót, aki 500 éve mások vérével tartja fenn fiatalságát, aki koporsóban tölti nappalait, ódon kastélyának pincéjében a ködös erdélyi Borgó-szoros

búskomor falai között. Bram Stoker 1897-es klasszikusának számtalan feldolgozása született az évek során, egy
2005-ös Newsweek-ben szerint a Drakuláról és/vagy leszármazottjairól eddig 167 mozifilm, és 7 TV-sorozat készült. Legismertebb ezek közül az 1931-ben, az Universal Studios készítette „Dracula”, Lugosi Bélával a főszerepben. Lugosi neve azóta összeforrt a vámpír nevével, rajongók hada ünnepli ma is, zenekarok írnak számokat róla és számomra, a szar horror-filmek kedvelőjének Bélánk egy kicsit olyan, mint a keresztényeknek Jézus Krisztus. Itt megemlítem, hogy a „Drakula” nem tartozik a fos horror-mozik közé, de erről később.

Foglalkozzunk kicsit azzal, ki is volt Lugosi Béla.
Blaskó Béla néven született Lugoson, 1882. október 20-án. Apja szigorú üzletember, aki minden áron azt szeretné, hogy fia az Ő nyomdokaiba lépjen. Béla ezt máshogy gondolja, 12 évesen megszökik otthonról. Később, 1910-ben a Szegedi Nemzeti Színház tagja, 1911-ben a Magyar Színházhoz, 1912-ben a Nemzeti Színházhoz szerződtetik, ahol Magyarország egyik legnevesebb színésze lesz. Számos darabban játszik, még Jézus Krisztus szerepére is felkérik a „Mária Magdolna” című színpadi műben. Ebben az időszakban Olt Arisztid művésznéven filmekben is szerepel. A színészkedést átmenetileg megszakítja a katonáskodás. Habár a színészeknek felmentést adnak a hadkötelezettség alól, hazaszeretetétől vezérelve az első világháborúban kapitányi rangban szolgál az orosz fronton. A harcokban megsebesül, hazatérte után kitüntetik. Az 1919-es Tanácsköztársaság
időszaka alatt, szakszervezetet alapít, hogy a hazai színjátszás útját egyengesse. Ez rossz választásnak bizonyult, a Kun-rezsim bukása után elhagyni kényszerül az országot. 1926-ban amnesztiában részesült, de nem tért haza. Először Bécsbe, majd Berlinbe menekül, itt is folytatja a színészi tevékenységet. 1921-ben matrózként érkezik az USA-ba, ahol állampolgárságot kap. Nem beszélt angolul, de színészi ambíciójának ez sem vetett gátat, emigrációban élő honfitársakkal együtt New Yorkban magyar nyelvű színházat működtet 1922-ben. Madách „Az ember tragédiája” című drámájának adaptációja sikeres. Első angol nyelvű szereplése 1933-ban a „The Red Poppy” című darabban volt. Angolul még mindig nem tudott, hogy ezt ellensúlyozni tudja, fonetikusan megtanulta az egész színjátékot. Karakteres arca, hűvös megjelenése hamar népszerűvé tette. Ezek, különleges akcentusa és kiemelkedő színészi tehetsége miatt kapta meg a „Drakula” címszerepét az 1927-től, a Fulton Theater által műsorra tűzött színpadi verzióban. Óriási siker. Érdekes, hogy a mozi változatban először mégsem rá osztották a főszerepet, de a gazdasági világválság miatt visszaesett költségvetés miatt nem tudtak finanszírozni egy ismert filmszínészt, ezért mégis Lugosit kérték fel a forgatásra, aki ekkor színpadon már több mint ötszázszor játszotta a szerepet.
Lugosi
A filmet már 1917 óta el akarták készíteni és 1931-ben a mozikba is került.
Viharos sikert aratott a film. ATod Browning rendezte filmről manapság nehéz elképzelni, hogy félelmet keltett az
emberekben, de az akkori filmes kultúra mellett ez az alkotás minden bizonnyal a legrémisztőbb volt a maga nemében. A premier nézőiben tovább táplálta ezt a szorongást, hogy a bemutató végén a Van Helsinget alakítóEdward Van Sloan a fehér vászon elé lépve a következő szavakat intézte a halálra sokkolt publikumhoz: „Csak egy pillanat, Hölgyeim is uraim! Csak egy szó, mielőtt elmennének. Reméljük, Drakula nem okoz Önöknek rossz álmokat, csak egy szóval szeretném önöket biztosítani. Amikor ma hazaérnek és lekapcsolják a villanyt, és félnek benézni a függöny mögé és attól tartanak, hogy egy arc jelenik meg az ablakban... nos, csak nyugodjanak meg és
emlékezzenek, ilyen dolgok léteznek!”

Ez a pár sor biztosította az energiaszolgáltatókat kevéske plusz bevételről, mivel ezek után mindenki hetekig lámpafénynél aludt. Habár a „Drakula” hozta meg Lugosinak
a jól megérdemelt sikert, egyben skatulyául is szolgált, ezek után szinte csak horror filmekben szerepelt. Sorra következtek a felkérések a rémisztőbbnél-rémisztőbb karakterek megformálására. A „White Zombie” gátlástalan woodoo-gyilkosa, Igor a „Ghost of Frankeinsteinben”, Frankeinstein teremtménye a „Frankeinstein meets the Wolfman” című filmben. Hogy ezt a szerepet elvállalta mát talán mutatja, hogy népszerűsége lecsengőben volt (az első Frankeinstein filmben ugyanis neki ajánlották ezt a szerepet, de Ő visszautasította, így kaphatta meg a mára már
szintén legendává vált Borisz Karloff).

Lugosi nehezen viselte, hogy csökken iránta az érdeklődés, nem tudják már ki is Ő, holott régebben egy sötét utcán is felismerték, csupán a hangját hallva. Kábítószer-függősége kezdett elhatalmasodni rajta, kegyelemdöfésként érte 1953-as válása.

Élete utolsó három évében a később „minden idők legrosszabb rendezőjének” kikáltott Edward D. Wood Jr. oldalán még három azóta kultusszá kövült alkotásban szerepel. Ezek a „Glen or Glenda”, a „The Bride of the Monster” és a „Plan 9 from Outer Space”. Az utóbbiban Lugosi csak keveset szerepel, a forgatás megkezdése előtt meghalt és csak Ed Wood-dal forgatott kézi kamerás felvételei megjelennek a filmben, mégis neve a főszereplők között tündököl. A rendező Béla hiányának pótlására a filmben dublőrt alkalmaz, aki még majd egész arcát takarva sem hasonlít kicsit sem Lugosira. Lugosi nem sokkal halála előtt szakított drogfüggőségével, de életét már ez sem mentette meg. 1956. augusztus 6-án meghalt. Felesége és fia, Béla G. Lugosi egyik „Drakulában” viselt köpenyében helyeztették örök nyugalomra. Akik ismerték, azt mondják nagyon sokoldalú személység volt. Hogy kiküszöbölje, a csorbát amit az jelentett, hogy iskoláit nem fejezte be minden nap sokat olvasott, kevés olyan téma volt a geológiától, a történelmen keresztül, egész a szépirodalomig, amihez ne tudott volna érdemben hozzászólni. Több egykori kollégája és fia is megerősíti, hogy tekintélyt parancsoló megjelenésének tudható be, hogyha belépett egy terembe, minden tekintet rászegeződött, aki nem tudta ki is Ő halkan kérdezte: „Ez ki?”

És most ragadom meg az alkalmat, hogy elmondjam, miért is olyan fasza Lugosi Béla és miért nem szar a Drakula!

Ha valaki manapság megnézi ezt a filmet, önkéntelenül is nevethetnékje támad, pláne ha belegondol, hogy ettől felnőttek parázták félhullára magukat éjszakánként. És gondolom azt sem érti mindenki, miért verem itt magam, hogy Lugosi jó színész volt, mikor olyan túlzó minden mozdulata, hogy majd kieseik a képernyőből. Én is elkezdtem agyalni ezen. Sok víz folyt le a Tiszán (bocs, szegedi vagyok…) mire megtaláltam a választ. Elsődleges dolog, hogy mindent a saját idejében kell vizsgálni. Teljesen nyilvánvaló, hogy a fiatalok öt év múlva mennyire ki fogják röhögni azokat a filmeket, amik most állítólag nagyon a toppon vannak. Gondoljunk csak bele, hogy már a Mátrix sem akkora alkotás, mint azt anno hitték. A ’30-as években a filmezés még kis karon ülő nyafogógép volt (most is éppen csak járni tanul), hiszen alig több mint harminc év telt el a Lumiére-fivérek első egypercese óta. A technikai fejlettség kezdetlegessége miatt a kép életlen volt, hogy az arcok kivehetőek legyenek a nagy kontraszt érdekében fehérre sminkelték még a férfiakat is. Így a mimika nem kapott akkora szerepet, mint manapság. Túlozni kellett. Azt se felejtsük el, hogy ezek a színészek ekkoriban mind színházból jöttek, az ott bemutatott szerepjátszás és a filmbéli között égbekiáltó a különbség. Meg amúgy is, akkor ez volt a trend! Így kellett játszani, azt kész. Ezért lehet az, hogy mai szemmel nézve az akkoriban kivételes tehetségnek számító színészek ma kutyaütőnek tűnnek. Ha valaki ezt nem érti az olyan, mintha elmenne Spanyolországba és bajszot rajzolna a barlangfestményekre, mondván: „Ennél szebbet én is tudok!” 
„Miért félünk valamitől? Miért izgat fel bennünket valami? A szexuális izgalomról beszélek, mert a Drakula esetében ez a két dolog nagyon gyakran átfedi egymást. (…) Erős akcentusa volt, és a szeme mozdulatai olyanok voltak, amelyekre ma már inkább úgy tekintünk, mint valami hókusz-pókuszra. De a nők elájultak tőle, a felnőtt férfiakat meg idegesítette.” – mondta Lugosi Béla Drakulájáról Clive Barker, a Hellraiser és a Nightbreed kiagyalója, a modern horror egyik úttörője.



Lugosi Béla színházi darabjai:
 

;


Cím

Év

Hely

Ocskay Brigadéros

1902

Erdély

Házasodjunk

1902

Erdély

Felhő Klári

1902

Erdély

Kurucz Feja
Dávid

1903

Erdély

Stuart Mária

1903

Erdély

Ezeregy Éjszaka

1903

Erdély

A Denevér

1903

Erdély

Monna Vanna

1903

Erdély

Fedora

1903

Erdély

Trilby

1903

Temesvár

Tartalékos Férj

1904

Temesvár

Himfy Dalai

1904

Temesvár

Az Aranykakas

1904

Temesvár

A Kereszt Jelében

1904

Temesvár

Rang És Mód

1904

Temesvár

Egyenlőség

1904

Temesvár

A Vasgyáros

1904

Temesvár

A Bajusz

1904

Temesvár

Romeo és Júlia

1910

Szeged

Az Aranyember

1910

Szeged

Az Ingyenélők

1910

Szeged

Az Obesitos

1910

Szeged

Kaméliás Hölgy

1910

Szeged

A Dolovai Nábob Leánya

1910

Szeged

Az Ördög

1910

Szeged

Taifun

1910

Szeged

Bilincsek

1910

Szeged

A Postás Fiú És Húga

1910

Szeged

Amihez Miden Asszony Ért

1910

Szeged

A Vasgyáros

1910

Szeged

A Kard Becsülete

1910

Szeged

A Csikós

1910

Szeged

Szigetvari Vértanúk

1910

Szeged

A Kormánybiztos

1910

Szeged

Bank Bán

1910

Szeged

A Sasfiók

1910

Szeged

A Balkáni Hercegnő

1910

Szeged

A Balga Szűz

1910

Szeged

A Gyerekasszony

1910

Szeged

Egy Szegény Ifjú Története

1910

Szeged

Anna Karenina

1910

Szeged

III. Richárd

1910

Szeged

Baccarat

1911

Szeged

Narancsvirág

1911

Szeged

Meguntam Margitot

1911

Szeged

A Szent Liget

1911

Szeged

A Medikus

1911

Szeged

Lotti Ezredesei

1911

Szeged

Othello

1911

Szeged

A Jómadarak

1911

Szeged

Az Aranylakodalom

1911

Szeged

Robin Orvos

1911

Szeged

A Tolvaj

1911

Szeged

A Víg Özvegy

1911

Szeged

Hamlet

1911

Szeged

A Makrancos Hölgy

1911

Szeged

A Boszorkány

1911

Szeged

Viola - Az Alföldi Haramia

1911

Szeged

A Becstelen

1911

Szeged

Délibáb

1911

Szeged

A Kivándorló

1911

Szeged

Elnémult Harangok

1911

Szeged

Botrány

1911

Szeged

Bábjáték

1911

Szeged

A Sárga Csikó

1911

Szeged

Trilby

1911

Szeged

A Tanítónő

1911

Szeged

Az Államtitkár Úr

1911

Szeged

A Zseni

1911

Szeged

A Szabin Nők Elrablása

1911

Szeged

Anatol

1911

Szeged

Anna Karenina

1911

Magyar Színház

Sárga Liliom

1911

Magyar Színház

Az Élet Szava

1911

Magyar Színház

Sárga Liliom

1911

Magyar Színház

A Gésák

1912

Királyi Színház

Anna Karenina

1912

Magyar Színház

Sárga Liliom

1912

Magyar Színház

A Vasgyáros

1913

Nemzeti Színház

Az Ember Tragediája

1913

Nemzeti Színház

Mary Ann

 


1913

Palota színház

Cyrano de Bergerac

1913

Nemzeti Színház

Stuart Mária

1913

Palota színház

III Richárd

1913

Nemzeti Színház

Cézár és Kleopátra

1913

Nemzeti Színház

Az Aranyember

1913

Nemzeti Színház

János király

1913

Nemzeti Színház

A Szentivánéji Álom

1913

Nemzeti Színház

Az Ember Tragédiája

1913

Nemzeti Színház

Tartuffe

1913

Nemzeti Színház

II. Rákóczi Fogsága

1913

Nemzeti Színház

A Boszorkány

1913

Nemzeti Színház

Hamlet

1913

Nemzeti Színház

A Fáklyák

1913

Nemzeti Színház

Bizánc

1913

Nemzeti Színház

Drághy Éva Esküje

1913

Nemzeti Színház

A Fogadott Apa

1913

Nemzeti Színház

Hernani

1913

Nemzeti Színház

Kegyenc

1913

Nemzeti Színház

Faust

1913

Nemzeti Színház

Endre és Johanna

1913

Nemzeti Színház

A Kaméliás Hölgy

1913

Nemzeti Színház

Visla

1913

Nemzeti Színház

Bolondok Tánca

1913

Nemzeti Színház

Lear király

1913

Nemzeti Színház

Az Utolsó Nap

1913

Nemzeti Színház

A Konventbiztos

1913

Nemzeti Színház

Essex Gróf

1913

Nemzeti Színház

Mária Antónina

1913

Nemzeti Színház

Az Egyszeri Királyfi

1913

Nemzeti Színház

Monna Vanna

1913

Nemzeti Színház

Karácsony

1913

Nemzeti Színház

Éva Boszorkány

1914

Nemzeti Színház

Matyó Lakodalom

1914

Nemzeti Színház

Macbeth

1914

Nemzeti Színház

A Kölcsönkért Kastély

1914

Nemzeti Színház

Aesop

1914

Palota színház

A Nők Barátja

1914

Nemzeti Színház

Fenn Az Ernyő

1914

Nemzeti Színház

Liliomfi

1914

Nemzeti Színház

Az Igazgató Úr

1914

Nemzeti Színház

Egy Karrier Története

1914

Nemzeti Színház

A Vasgyáros

1914

Nemzeti Színház

János király

1914

Nemzeti Színház

Julius Caesar

1914

Nemzeti Színház

A Trónkövetelők

1914

Nemzeti Színház

A Peleskei Notórius

1914

Nemzeti Színház

Stuart Mária

1916

Nemzeti Színház

The Szenvedély

1916

Debrecen

Hamlet

1916

Nemzeti Színház

Macbeth

1916

Nemzeti Színház

Othello

1916

Nemzeti Színház

Romeó és Júlia

1916

Nemzeti Színház

Szökött Katona

1916

Nemzeti Színház

Hamlet

1916

Nemzeti Színház

IV. Henrik

1916

Nemzeti Színház

Aesop

1916

Nemzeti Színház

Zsuzsi

1916

Nemzeti Színház

Don Carlos

1916

Nemzeti Színház

Egy Szegény Ifjú Története

1916

Nemzeti Színház

A Három Testőr

1916

Nemzeti Színház

A Makrancos Hölgy

1916

Nemzeti Színház

Ünnepi Játék

1916

Nemzeti Színház

Kőműves Kelemen

1917

Nemzeti Színház

Az Ember Tragédiája

1917

Nemzeti Színház

A Hadifogoly

1917

Nemzeti Színház

János király

1917

Nemzeti Színház

A Szentivánéji Álom

1917

Nemzeti Színház

Mária Magdolna

1917

Nemzeti Színház

Nagymama

1917

Nemzeti Színház

Ahogy Tetszik

1918

Nemzeti Színház

Charlotte Kisasszony

1918

Nemzeti Színház

Árva László Király

1918

Nemzeti Színház

II. József Császár

1918

Nemzeti Színház

A Kaméliás Hölgy

1918

Nemzeti Színház

Görögtűz

1918

Nemzeti Színház

Romeó és Júlia

1918

Nemzeti Színház

Bizánc

1918

Nemzeti Színház

III. Richárd

1918

Nemzeti Színház

VIII. Henrik

1918

Nemzeti Színház

Bagatelle

1918

Nemzeti Színház

Sancho Panza
Királysága

1919

Nemzeti Színház

Az Ember Tragédiája

1922

Lexington Theater,
New York

The Red Poppy

1923

Greenwich Village
Theater, New York

The Werewolf

1924

Blackstone Theater,
Chicago

Arabesque

1925

The National Theater,
New York

Open House

1925

Daly's Sixty-Third
Street Theater, New York

The Devil in
the Cheese

1926

Charles Hopkins Theater, New York

Dracula

1927

Fulton Theater,
New York

Murdered Alive

1932

Carthay Circle
Theater, Los Angeles

Murder at
the Vanities

1933

New Amsterdam Theater, New York

Tovarich

1937

The Curran Theater,
San Francisco

Dracula

1943

Plymouth Theater,
Boston

Arsenic and
Old Lace

1944

Tivoli Theater, San Francisco

No Traveler Returns

 


1945

The Curran Theater,
San Francisco

The Devil Also
Dreams

1950

His Majesty's
Theater, Montreal

Dracula

1951

Little Theater,
London

Devil's Paradise

1956

Troupers-Green Room, Hollywood

Lugosi Béla filmjei:

>

Cím

Év

Szerep

The Tell Tale
Heart

2005

Narrátor

Plan 9 from
Outer Space

1959

Az öregember

The Black Sleep

1956

Casimir

Bride of
the Monster

1955

Dr. Eric Vornoff

 


Glen or
Glenda

1953

Tudós

Bela Lugosi
Meets a Brooklyn Gorilla

1952

Dr. Zabor

Mother Riley
Meets the Vampire

1952

Von Housen

Bud Abbott
Lou Costello Meet Frankenstein

1948

Drakula

Scared to
Death

1947

Prof. Leonide

Genius at
Work

1946

Stone

The Body Snatcher

1945

Joseph

Zombies on
Broadway

1945

Dr. Paul Renault

One Body
Too Many

1944

Murkil

Return of
the Ape Man

1944

Prof. Dexter

Voodoo Man

1944

Dr.Richard Marlowe

The Return of
the Vampire

1944

Armand Tesla/Dr. Hugo Bruckner

Ghosts on
the Loose

1943

Emil

Frankenstein Meets the Wolf Man

1943

A Frankenstein Szörny

The Ape Man

1943

Dr. James Brewster

Bowery at
Midnight

1942

Prof. Frederick Brenner

Night Monster

1942

Rolf

The Corpse Vanishes

1942

Dr. Lorenz

S.O.S. Coast Guard

1942

Boroff

The Ghost of
Frankenstein

1942

Ygor

Black Dragons

1942

Dr. Melcher/Monsieur Colomb

The Wolf Man

1941

Béla

Spooks Run
Wild

1941

Nardo

The Black Cat

1941

Eduardo

Invisible Ghost

1941

Charles Kessler

You'll Find
Out

1940

Saliano Herceg

The Devil Bat

1940

Dr. Paul Carruthers

 


Black Friday

1940

Eric Marnay

 


The Saint's Double
Trouble

1940

A társ

The Dark Eyes
of London

1940

Dr. Feodor Orloff/Prof.
John Dearborn

Ninotchka

1939

Commissar Razinin

 


The Gorilla

1939

Peters the
Butler

Son of
Frankenstein

1939

Ygor

The Phantom Creeps

1939

Dr. Alex Zorka

S.O.S. Coast Guard

1937

Boroff alias M.A. Anderson

Shadow of
Chinatown

1936

Victor Poten

Postal Inspector

1936

Gregory Benez

 


The Invisible Ray

1936

Dr. Felix Benet

 


Murder by
Television

1935

Arthur Perry

The Raven

1935

Dr. Richard Vollin

 


The Mystery of
the Marie Celeste

1935

Anton Lorenzen

 


Mark of the
Vampire

1935

Mora Gróf

The Best Man
Wins

1935

Doc Boehm

 


Chandu on
the Magic Island

1935

Frank Chandler

The Mysterious Mr. Wong

1934

Mr. Fu Wong

The Return of
Chandu

1934

Frank Chandler

Gift of
Gab

1934

Cameo Appearance

 


The Black Cat

1934

Dr. Vitus Werdegast

 


The Devil's in
Love

1933

Jogász

International House

1933

Gen. Nicholas
Petronovich

Night of
Terror

1933

Degar

The Whispering Shadow

1933

Prof. Anton Strang

 


Island of
Lost Souls

1933

Sayer of
the Law

The Death Kiss

1932

Joseph Steiner

 


Chandu the
Magician

1932

Roxor

White Zombie

1932

'Murder' Legendre

 


Murders in
the Rue Morgue

1932

Dr. Mirakle

Broadminded

1931

Pancho

The Black Camel

1931

Tarneverro

Women of
All Nations

1931

Prince Hassan

 


50 Million Frenchmen

1931

Stage Magician

 


Dracula

1931

Drakula

Oh, for a Man

1930

Frescatti

Viennese Nights

1930

Von Ratz Gróf

Renegades

1930

Marabout

Wild Company

1930

Felix Brown

 


Such Men
Are Dangerous

1930

Dr. Erdmann

The Thirteenth Chair

1929

Inspector Delzante

 


Prisoners

1929

Brottos

The Veiled Woman

1929

Murdered suitor

 


How to
Handle Women

1928
 

Punchinello

1926

Harlequin

Daughters Who
Pay

1925

Serge Oumansky

 


The Midnight Girl

1925

Nicholas Schuyler

 


He Who Gets
Slapped

1924

Clown Extra

The Rejected Woman

1924

Jean Gagnon

 


The Silent Command

1923

Hisston

Ihre Hoheit
die Tänzerin

1922
 

Apachenrache 3. Teil - Die verschwundene
Million

1921
 

The Last of
the Mohicans

1920

Indian

Todeskarawane Die

1920

Scheik

Lederstrumpf 2. Teil: Der Letzte
der Mohikaner

1920

Chingachook

Auf den
Trümmern des Paradieses

1920
 

Fluch der
Menschheit - 2. Im Rausche der Milliarden
Der

1920
 

Lederstrumpf 1. Teil: Der Wildtöter
und Chingachgook

1920

Chingachgook

Januskopf Der

1920

Dr. Warren's Butler

 


Nat Pinkerton
im Kampf 1. Teil - Das Ende
des Artisten Bartolini

1920

Gang Leader

Tanz auf
dem Vulkan - 2. Der Tod des
Großfürsten Der

1920
 

Tanz auf
dem Vulkan - 1. Sybil Young Der

1920

Andrew Fleurot

Hypnose

1920
 

Fluch der
Menschheit - 1. Die Tochter der Arbeit
Der

1920

Szabotőr

Teufelsanbeter Die

1920
 

Frau im
Delphin oder 30 Tage auf dem
Meeresgrund Die

1920
 

99 (Olt Arisztid néven)

1918
 

Az Élet királya

1918

Lord Henry Wotton

Lili (Olt Arisztid néven)

1918

Plinchard/General

Küzdelem a létért (Olt Arisztid néven)

1918

Orlay Pál építész

Tavaszi vihar

1918
 

Álarcosbál

1918
 

Casanova (Olt Arisztid néven)

1918
 

Lulu (Lugosi Béla néven)

1918
 

A Régiséggyűjtő (Olt Arisztid néven)

1917
 

Leoni Leo
(Olt Arisztid néven)

1917

Leoni Leo

 


Nászdal

1917

Bertram

Az Ezredes

1917
 

- Limpek -

Forrás:

www.lugosi.com

A „Dracula” és a „White Zombie” DVD extrái, valamint kevés százalékban Tim Burton: Ed Wood című filmje

A két táblázat a www.lugosi.com oldalon található Filmography és Stageography magyarra átírt változata. A magyar címet az esetben írtam át, ha az alkotás
Magyarországon ismert, vagy Magyarországon készült.

Szólj hozzá!

Címkék: film lugosi béla

Rejtő Jenő élete

2007.10.28. 12:16 mtklub.hu

 „- Adj egy pohár vöröset, Kvörens, de ne tisztán, hígítsd valamivel!

Kvörens hátraszólt:
- Két deci vörös bort, három deci rummal hígítva!”

Az idézet a „Láthatatlan Légió” című könyvből származik. A szófordulat hűen tükrözi Rejtő humorát, írói stílusát, mely a kalandregény, a ponyva és ezek szatírájának határán táncol. Generációkat ívelnek át és kötnek össze poénjai kíméletlen csapást mérve rekeszizmainkra. Hiába, nagy franc volt ez a Rejtő! Élete sem kevésbe kalandos, mint regényei, ahogy mondani szokás, Ő sem tudott megmaradni a hátsó felén, mint a rossz gyerek, mindig sántikált valamiben.
Rejto_Jeno.jpg1905. március 5-én született Budapesten Reich Lipót nyomdai tisztviselő harmadik fiaként, nevét a magyarosítás idején változtatja majd Rejtőre. Gyermekkorában vézna, sovány, de igen virgonc, kimondottan rossz, eleven kisfiú volt. Kamaszkorában a Kertész utcai községi Polgári Iskolába jár. Innen átrakják egy kereskedelmi iskolába, mivel sorozatos csínytevései megviselik a tanárokat. A kereskedelem sem neki való, kicsapják. Rejtő jó barátságban van Rózsa Jenővel, a profi ökölvívóval, az Ő hatására jelentkezik az Andrássy kávéház szuterén helységében működő BAK ökölvívó szakosztályához. Edzője Székely József azonban egyik edzésen rosszul találja el, orrnyeregtörést szenved. Ez az orrdeformáció élete végéig megmarad. Székely nem engedi a további edzéseket. Rejtő azonban, boksz iránti szenvedélyétől vezérelve titokban beáll a „Sparta” edzéseire, mellette a FTC-nek is tagja, s mintha ez még nem lenne elég a szünetekben franciát is tanul.
19 éves korában jelentkezik színésztanulónak, fel is veszik Rákosi Szidi színitanodájába, ahol nem kiugró tehetség, habár ösztöndíjban is részesül, éveket tölt statisztálással a Király Színházban. Gyermekkori barátjával Buttola Edével lapot indítanak, mely az első szám után megszűnik. A vizsgaelőadáson színigazgatót játszik, melyet a másnapi újság „jó”-ra értékel. Ez kedvét szegi Jenőnek, nem könnyen fogadja el , hogy amit csinál az csak „jó”. Egy másik darabban egyik társát ölben kellett volna hordoznia, de elejti. Ezek után mennie kell.
Hogy színházi tanulmányait folytassa családi segítséggel Berlinbe utazik. Piscator, Charell, Jesner és Max Reinhardt színházaiban színdarabírást tanul. Mellette egy magyar zsoké révén lovakat csutakolhat, ebből némi pénzhez jut. Ez viszont nem elegendő, így tovább áll Hamburgba, ahol dokkmunkásként működik. Innen Svájcba kerül, ahol magyar míves portékákkal házal egy hónapig, melyből két hetet börtönben tölt engedély nélküli házalásért. "Prága és Bécs következett. Kábelt raktam a Fleischmarkton és lapátoltam havat kiskabátban, szakadt talpú cipőben, harmincnyolc fokos lázzal, a harmincfokos hidegben, a többiekhez viszonyítva aránylag egészségesen és jól öltözötten."
Ez időben Szophoklészről is tart előadásokat, amiért a rendőrök két napig verik.
"... Hosszadalmas lenne leírni Konstantinápolyt, Ankarát, Felső-Ausztriát, Dalmáciát, amely helyeket tiszta "hobo"-ként vasutak tetején, tengelyén, gyalog, zsúpkocsin, fedeles szekéren, időnként a csavargók börtönében pihenve utaztam be.”
Párizsban emigráns zsidókkal, palesztin menekültekkel lakik, a napi kikötői munka után esténként Tangl Károly „Kísérleti Fiziká”-ját tanulmányozza. Ezek után számos alkalmi munkát vállal, mint minden rendes csavargó: cukorka ügynök, mosogató, cementgyárban géppel bánni tudó napszámos, cirkuszi napszámos, végül Marseille-ben dokkmunkás. Itt teljesen kifogy a pénzből, így csatlakozik az idegenlégióhoz. Itt nem bánnak rosszul vele, kávét és kosztot kap. Az viszont már megforgatja gyomrát, amikor meg kellett volna indulnia Afrika még meg nem hódított területei felé. Egy ezredorvos megkedvelte Rejtőt, így az Ő jóvoltából valamint egy fél szappan behabzsolásának köszönhetően leszerelik. Afrika felé veszi az irányt. Kocsik tetején, mint csomagvigyázó érkezik Casablancába. Djebelben foszfátbányában dolgozik. Itt megsérül lába, de még elég pénzt össze tud kaparni, hogy Nizzába hajózzon. Villefrance, Monaco, Monte-Carlo, Ventimiglia, San-Remo. Mindenhol van szállása a csavargók börtönében, mivel mindenkivel így bánnak, aki rongyos és nem tud legalább tíz frankot felmutatni. Milánóban jelentkezik a magyar konzulátuson, papírjainak meghosszabbítása végett, de ez lassú folyamat, erre az időre ideiglenes útlevelet kap, amit egy vasútállomáson hamisítványnak néznek. Kitoloncolják Klagenfurtba. Két hét toloncház után kiengedik, visszaszökik Olaszországba. Velencében köt ki, ahol úgy dönt visszatér Budapestre. Két éves távolléte alatt riportokat készít a Pesti Naplónak, utolsó pár ilyen írásából tud hazajönni.
1930-ban hazatérve barátait tanítja nyelvtanárként, mellette egy hetilapnál tördelő, riporter és szerkesztőségi titkár havi 40 pengőért, ami 5 pengővel több, mint az akkori munkanélküli segély. Drámaszerzőként szeretne érvényesülni, ezért ír egy öt felvonásos drámát. Úton a Nemzeti Színházba találkozik egy barátjával, Nádassy Lászlóval, a Royal Orfeum egyik írójával, aki a drámát átfutva azt tanácsolja, inkább a kabarénak írjon. Másnapra meg is írja „Gengszteridill” című darabját, amelyet némi átfésülés után 1932. október 5-én be is mutatnak.
„Ezzel megkezdődik Rejtő Jenő kabarészerzői pályafutása, amelyet számtalan jelenet, színdarab, vígjáték, egyfelvonásos követ, sok éven keresztül. Később egy regényparódiájában visszatér ezekhez a kezdetekhez, csak ott a főhőst Birsics Ferencnek hívják, és a Magyar Le- és Felszámítoló Bank egyik könyvelője, úgy is mint Bakonyi Birzovics Báródi Bárdosi Blitzinger Ernő Ödön Oszkár, a bagdadi időtolvaj, író és sikkasztó, lovag vőlegény és karalábé, aki halálmegvető bátorsággal lép a nagy hatalmú színidirektor elé, leteszi elé a jelenetét...
” – www.szineszkonyvtar.hu

Rejtő életre szóló barátságot köt Karinthy Frigyessel, ami érthető, hiszen nemcsak színház iránti szerelmükben egyeznek, de elborult, morbid humoruk is nagyban mutat hasonlóságokat. Rejtő még kezdő színpadi író, mikor Karinthy különös reklámot eszel ki számára: a „Pesti Napló”-ban számol be Jenő különös eltűnéséről, majd nyílt levelet szól az „ismeretlen úrhoz, aki ma öngyilkos lesz”. „Jenő, gyere haza! Minden meg van bocsátva!” írása után, biztosítja az olvasókat, hogy Rejtő nem halt meg, csak rejtőzik. Jenő eközben Bécsben tartózkodik, hazatérte után meglepődve veszi észre (mivel erről az egészről nem tudott), hogy távolléte alatt bevezettetett a pesti életbe. Kettejük barátságának Karinthy halála vet véget, aki utolsó napjait Rejtővel tölti.
Még bokszedzésein köt barátságot Müller Györggyel, kinek unokaöccse, Müller Dávid a Nova Könyvkiadó vezetője. Egy beszélgetésük során Rejtő felajánlja, hogy írna pengős regényt. Müller Dávid rááll az ötletre, kiköti légiósat szeretne. Valamint tanácsolja, válasszon másik nevet. Rejtőnek nem tetszik a dolog, mondván, hogy Ő már egyszer változatott Reich-ről Rejtőre, minek még egy? Müller szerint egy jól hangzó külföldi név növeli a népszerűséget, így Rejtő előáll a P. Howard névvel, mely álnév alatt ezután könyveit írja. És most ne gondolja senki, hogy ezt a nevet úgy kell ejteni, hogy „pí háuárd”! Rejtő szerint, ha már magyar vagyok, ejtsük magyarosan a dolgokat: Péhovard! 1936-ban megjelenik első regénye, a „Pokol Zsoldosai”. Nagy sikerű könyv, melyet 3 év alatt 13 másik követ.
Ezután Müller unszolásának engedve, hozzálát western-regények írásának Gibson Lavery álnéven. Többek között ilyen a „Texas Bill, a fenegyerek”, vagy a „Néma revolverek városa”.
Rejtő törzshelyévé vált a Novától nem messze lévő Japán kávéház, ahol egy asztalnál kávézgatva körmölte regényeit. Mivel a könyvkiadó soronként fizetett, ezért Jenő papírlapokra írt soraival fizetett. Egy kávéért írt három sort, odaadta a pincérnek, aki átsietett a Novához, odaadta a szerkesztőnek, aki kifizette, majd hozzátűzte az addig leadott anyaghoz. Egy új ruha munkadíját pár oldal jelentette. Péhovard szellemességét is bizonyítja, hogy ha vége volt a sornak, ami éppen fedezte a kávé árát, akár a mondat közepén is abbahagyta az írást, a végét csak a következő kávénál kapták meg. Állítólag alkotás közben olyan szórakozott volt, hogy rágyújtott egy cigarettára, majd a hamutartóba tette, a következőnél nem az előbbit vette fel, hanem másikra gyújtott szintén egy slukk után a hamutartó másik részére tette anélkül, hogy észre vette volna. Csak akkor kapott észbe, mikor a hamutartóban már nem volt egy szem, hely sem. Hogy ebből mi igaz, nem tudni, de simán elképzelhető.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a regényeket csak megélhetés miatt írt, nagyobb hangsúlyt fektetett egyfelvonásosainak és színdarabjainak. Nádassyval együtt írnak bohózatokat, amelyek nagy elismerést váltanak ki, nemsoká a Terézkörúti Színpad háziszerzői lesznek. Felkérésre másoknak is írnak, így keresett színpadi szerzőkké lépnek elő. Honthy, Rátkai, Bekeffy és még sokan mások kérik fel őket. Rejtő jó barátságban van Kabos Gyulával, aki forgatásai alkalmával, szinte minden nap egyeztet vele poénjairól. A Honthy Hanna főszereplésével műsorra tűzött darabja az "Aki mer, az nyer" 150 előadást ér meg. Talán nem sokan tudják, de az „Úrilány szobát keres” című film is az Ő forgatókönyve alapján készült.
Buttola Edével kiegészülve a Rejtő-Nádassy-Buttola szerzőgárda által írt „Egy görbe éjszaka” című operettjük 50 teltházas előadást tudhat magáénak. A siker következménye, hogy a hazatérő Latabár-fivérek Rejtővel íratnak maguknak vígjátékot. Megszületik a „Bolondóra”. Rejtő ebben az időben még mindig a Novának dolgozik, de rosszul érinti, hogy írásait Müller rendszeresen javításra visszaküldi, sőt 20-25 oldalakat húz ki. Az „Előretolt helyőrség”-ből 42 oldalt tüntetett el, a „Fehér folt”-ból 75-öt.
„Müller úr szinte fel sem ocsúdik, amikor egymás után három különböző kiadónál is megjelenik Rejtő-könyv. "Az ellopott futár"-t a Csillag, a "Piszkos Fred" második kötetét az Auróra, míg a "Megkerült cirkáló"-t Soóky Margit könyvkiadója nyomtatja ki.” –
Közeleg a vég. Az „Egyedül vagyunk” című nyilas lap megjelenteti „Bemutatjuk a Piszkos Fred szerzőjét” című cikkét, melyben felhívják a figyelmet Rejtő zsidó származására és a ponyva királyának titulálják. A cikk után nem sokkal kézhez kapja azonnali behívóját. Bevonulása előtt megírja „Az utolsó szó jogán” című jajkiáltványát, melynek mottója: "A tornádóban panaszkodik, kidőlt ősfák alatt, egy lehullott, elsárgult, hervadt, nyílt levél".
1942. november 27-én sok századmagával indul munkaszolgálatra, Ukrajnába. Ott találkozik ismerősével, Rajna János artistával, aki folyamatosan noszogatja, hogy ne maradjon le, dobja el fölösleges teherként hurcolt könyveit. Barátja munkára jelentkezik, a hullákat hordja ki ideiglenes tömegsírokba. Rejtő túl beteg és elcsigázott, hogy dolgozzon.
„Rajna noszogatja Jenőt, hogy jelentkezzék ő is munkára. "Munkára? - Nem, én innen nem megyek sehová. Nekem itt dolgom van. Tudod, én fiatalabb koromban utaztam egy keveset, szereztem egy kis tapasztalatot. Sok könyv is született belőle. De mi volt az, ehhez képest! Most az egész történelmet átélem! Százezer évet, egymillió évet, Rajna, hallod!" Köhög és lázban ég az arca. Vörös foltok lepik el a testét, és egyre magasabb láz gyötri. Flekktífusz. Lázálmában a nagy, megírandó regényéről beszél, amely teljesen a fejében van, csak le kell jegyeznie. "Rajna, Ez egy nagy mű lesz, meglátod... mindent megírok... a legnagyobb regény lesz, a legcsodálatosabb... meglátod."
Az utolsó nap - Rajna elbeszélése alapján
Rajna 1942. szilveszter napján reggel elhagyja a fagyos, fűtetlen helyiséget, estig foglalkoztatják. Ma is legalább negyven fok hideg van. Több fordulóval viszi ki a hullákat egyesével, estig. Este pedig fáradtan, és barátja iránt érzett mély és reménytelen aggodalommal tér meg a Rejtő melletti ágyra. "- Rajna, ...te fogsz kivinni? - Én. - Nehéz leszek. - Nem baj." Jóval később: "- Hanem... a Nagy Regényből nem lesz semmi. Pedig... készen van. Itt bent, érted - ujjával a homlokára bök. - Csak hát... hiába, ...te is tudod, hogy hiába." Rajna elbeszéléséből tudni, hogy ezek voltak utolsó szavai. Valamikor éjfél után hanyatlott le a keze, vagy talán hajnal felé, ahogy a sötétben és félálomban látni vélte. Innen tudható, hogy 1943. január elseje lehet nagy valószínűséggel halálának időpontja. Másutt a földön ilyenkor petárdák pukkannak, tűzijáték veszi kezdetét, az emberek boldogan és reménytelien néznek a jövőbe, az újesztendőre. Rejtő nem érhette már meg a reményt...

Egy távirat érkezik Reich Lipótné részére

"A M. Kir. I. közérdekű munkaszolgálatos zlj. Pótkeret pságtól a mai napon 9655/ptk. 1943. sz. alatt azt az értesítést kaptam, hogy Reich Jenő a 101/19 táb. munkásszázad veszteségkimutatása szerint a hónap elején meghalt.
A parancsnok megbízásából: Szőts szds. Ker. hg. Tiszt." - 1943. január.
A betegen fekvő édesanyja nem tudja meg a hírt, a táviratot nem olvassák fel neki. Úgy hal meg, hogy Jenő bármikor hazajöhet, csak szokásához híven csavarog.” –

2001-ben az Erzsébetvárosi önkormányzat a Nemzeti Színház melletti egyik kb. 100 méteres utcát az író nevére keresztelte át.

A cikk végén szeretném kifejezni tiszteletemet és köszönetemet awww.szineszkonyvtar.hu internetes oldal szerkesztőinek és íróinak, kik Rejtő-életrajza ezen írásomnak gerincét alkotja. Többször idézek tőlük, és a Rejtő-idézetek is az Ő írásukból valók. Ezúton is ajánlom őket mindenkinek. Ha az enyémnél részletesebb és jobb életrajzra kíváncsiak, látogassanak el oldalukra. Köszönöm.

- Limpek -

Szólj hozzá!

Címkék: irodalom rejtő jenő

Erdélyi Tamás, alias Tommy Ramone, a punk zene ősatyjainak egyike

2007.10.26. 12:14 mtklub.hu

 „Mondjátok csak! A szüleitek tudják, hogy ti vagytok a Ramones?” – részlet a Rock ’N’ Roll High School című filmből.

RAMONES. Csupa nagybetű! Azt sem tudom, hogy kezdjem… A világ első punk albumának elkészítőit nem is lehet máshogy jellemezni: gyors, hangos, Ramones! És hogy mi is a magyar vonatkozás? Nem más, mint a banda első dobosa, Tommy Ramone eredeti nevén Erdélyi Tamás.
tommy-ramone-hungarian-embassy.jpeg
1956. Magyarországot forradalom rázza meg. A vereség utáni megszorítások és bosszúhadjárat miatt sokan kényszerülnek elhagyni az országot. Közéjük tarozik az Erdélyi család is, akik a hét éves Tomival New York Queens negyedében találnak új otthonra. Pár évvel később, 1974-ben megalakul a Ramones. Eredeti felállásábanJoey (dob), Dee Dee (basszus, ének), és Johnny Ramone (gitár) szerepel, de miután Dee Dee rájön, hogy nem tud basszusgitározás közben énekelni, a vokalista posztot átadja Joeynak, a dobok mögé, pedig honfitársunkat ültetik. A Ramones zenéje ezzel a mozdulattal formálódik olyanná, amit azóta is milliók imádnak, dicsőítenek, példaképpen állítanak maguk elé. Tommy Ramone nem volt a dob lekörözhetetlen virtuóza, az egyszerű ütemeket részesítette előnyben, de azokat sebészi pontossággal művelte. Aki kicsit is ért a zenéhez, jól tudja, a zenei képzettség nem egyenlő a kreativitással. A Ramones egy számában kb. 3-4 akkord található, ami egy akkori rock zenekar átlagos akkordkezelésének töredéke csupán. De mire jó egy zenekar, ha a nyolc méteres gitárszólók mögött nincs semmi érdemleges mondanivaló? A dalok egyszerű témái hihetetlen kreatív módon voltak megvariálva. (Aki Ramones számok feldolgozására vetemedik, nem árt, ha először alaposan feltérképezi, majd fejébe vési a dalok szerkezetét, ellenkező esetben könnyen eltévedhet.) A Ramones koncertek tehát nem voltak a zenei profizmus elapadhatatlan forrásai, de iszonyatos dinamikájukkal a srácok hamar belopták maguk a new yorki fiatalok szívébe. Egy átlagos Ramones koncert kb. 20 percig tartott, ami épp elég volt a fiúknak, hogy űberlazán elnyomjanak 14-15 számot. Az addig ne látott zúzáson túl a zenekar témaválasztása is roppant szerencsésnek bizonyult. A The Clash nevű angol punk zenekar gitáros-énekese Joe Strummerfejtette ki a róluk készült filmben, hogy azzal nem lehet azonosulni, hogy egy David Bowie kaliberű sztár a színpadon arról énekel, milyen szar a sztárok élete. Ezzel szemben a Ramones és társaik pont azokat a dolgokat ragadták meg, amelyek az „átlagos” embereket foglalkoztatják. Háború és béke, láttam egy faszajó csajt, kéne egy kis ragasztó, stb.
A Ramones első lemeze 1976 májusában jelent meg azonos címmel. Olyan mára slágerekké kövült számokat találhatunk rajta, mint a „Blitzkrieg Bop” (a rocktörténelem tíz csúcsművének egyike, Tommy Ramone szerzeménye!!!), a „Beat On The Brat”, a „Now I Wanna Sniff Some Glue”, a „53rd & 3rd”, de akár felsorolhatnám a teljes számlistát is.
Tommy Ramone dobosként még két albumon (Leave Home 1976, Rocket to Russia 1977) és mára legendává izmosodott koncertfelvételen hallható (It’s Alive! 1978), majd belefáradt a folyamatos turnézásba, és úgy döntött producerként egyengeti tovább a banda útjait. Az új dobos Marky Ramone így nyilatkozott: „Köszönöm Tommy Ramone-nak azt a dobolási stílust, aminek elsajátításához rohadt keményen meg kellett izzadnom!”
Tommy kiválása után is jó viszonyt tartott fenn a tagokkal. Amikor 2002-ben a Ramones örökös tagja lett a Rock ’N’ Roll hősök csarnokának, a clevelandi „Rock ’N’ Roll Hall of Fame”-nek együtt jelentek meg, és köszönték meg a díjat. Ezzel megkapták a szakma legnagyobb elismerését, Erdélyi Tomi, pedig ezzel vált az egyetlen magyarrá, aki ebben a megtiszteltetésben részesült. Ki is érdemelték. A Ramones 22 éves pályafutása alatt 2263 koncertet adott, 21 stúdió és koncertlemezt készített. Sztárokként (valószínűleg közvetlenségük miatt) pont otthonukban, az USA-ban nem kezelték sosem őket, de Argentínában például olyan nagy népszerűségnek örvendtek, hogy az utcára sem mehettek ki őrség nélkül, mert nem szabadultak volna a rajongók hadától. 1995-ben Joey Ramone testében nyirokmirigyrákot találtak. Ez vezetett a zenekar egy évvel későbbi feloszlásához. A 1996-os utolsó koncerten olyan zenészek is játszottak a Ramones társaságában, mint Lemmy, a brit Motörhead méltán híres basszeros-énekese, vagy a Rancid két gitárosa Tim Armstrog és Lars Fredericksen (akinek a „53rd & 3rd” című számban énekelt versszaka hátborzongató keveréke az energiától duzzadó üvöltésnek, a dallamos melódiának, a mindent elsöprő extázisnak).
Joey Ramone 2001. április 15-én hajnalban feladta a küzdelmet a rák ellen. Milliók gyászolták, a teret, ahol egy befagyott tócsán elcsúszott – eltörve ezzel medencéjét, ami halálának közvetlen oka – halála után hivatalosan is átkeresztelték, így most a Joey Ramone square névre hallgat.
Dee Dee Ramone 2002. június 5-én heroin túladagolásban halt meg a Chelsea hotelben.
Johnny Ramone-nal prosztatarák végzett 2004. szeptember 15-én, így már csak Tommy Ramone az egyetlen aki az eredeti felállásból még él.
A Ramones zenéje inspirált többek között olyan nívós zenekarokat is, mint a U2, a Pearl Jam, a Nirvana, a Rancid, a Green Day, az Offspring, Marilyn Manson, vagy a már említett The Clash.
Bono, a U2 frontembere nyilatkozta, hogy a Ramones zenéje azt sugallta, bárkiből lehet zenész, nem csak egy bizonyos réteg kiváltsága ez.
A Guns ’N’ Roses szólómestere, Slash mondta egyszer: „Road to Ruin. A legjobb album a világon. Erre a lemezre tanultam meg gitározni!”
Tehát, egy ilyen alap zenekar alap arca volt ez mi kis Tomink, minden okunk meg van rá, hogy dagadó mellel gondoljunk rá, köszönettel adózzunk neki.
tommyB.jpeg
2004-ben az amerikai Magyar Nagykövetségen exkluzív koncertet adott Tomi, Simonyi András, magyar nagykövet,Alexander Vershbow, orosz nagykövet, valamint az USA legnagyobb Ramones-szakértője Chuck D. Young, a Rolling Stone magazin újságírója. „Bár előzőleg Tommy Ramone érzelmi okok miatt elhárította a felkérést, hogy ő üljön a dobok mögé, este végül mégis a színpadra perdült és Kodály, Bartók és Liszt portéja előtt Simonyival elénekelte a Let's Dance-et” – www.index.hu
Tommy Ramone második helyen végzett a Matula Magazin internetes portál „Az 50 legnagyobb (legismertebb) ma élő magyar” nevezetű - szubjektív - besorolásán, megelőzve még Nagy Ferót is, aki szintén jeles művelője a stílusnak. Döntésüket azzal indokolták, hogy minden bizonnyal ő az a magyar, aki a legtöbb tini falán poszter formájában ott lóg. Egyébként az említett besorolás első helyezettje Puskás Ferenc (a lista közzétételének idején még élt) lett. Nem baj! Szép az a második hely, Tomi! Hey-ho! Let’s Go!

Ramones diszkográfia:

1997 We're Outta Here!
1996 Greatest Hits Live
1995 ¡Adios Amigos!
1993 Acid Eaters
1992 Mondo Bizarro
1991 Loco Live
1990 Pet Semetary
1989 Brain Drain
1987 Halfway to Sanity
1986 Animal Boy
1985 Too Tough to Die
1983 Subterranean Jungle
1981 Rock 'N' Roll High School
1981 Pleasant Dreams
1980 End of the Century
1979 It's Alive
1978 Road to Ruin
1977 Rocket to Russia
1977 Leave Home
1976 Ramones

-Limpek-

Forrás:
Saját kútfő
www.index.hu
www.matula.hu

Szólj hozzá!

Címkék: zene

Commandante versus Vezérlő Fejedelmünk

2007.10.22. 20:18 mtklub.hu

 Érvek, hogy miért hordjunk inkább Rákóczi Ferences pólót Che Guevarás helyett

A Magyar Trendi Klub a Che Guevara-kultusz ellensúlyozására hozta létre a II. Rákóczi Ferenc portréját ábrázoló pólót, mely stílusában emlékeztet a Che-félére.

Elgondolkodtató, hogy a Guevara-mítosz és a valóság köszönő viszonyban sincs egymással. Guevara a hatalomvágy, a gyilkolás, a dogmatikus gondolkodás és dilettantizmus példája, mégis gyerekek, fiatalok, középkorúak és idősek százezrei vásárolják meg a portréjával ellátott pólókat és minden egyéb más kacatot. Magasztos tetteket tulajdonítanak neki, az igazság bajnokát látják benne, különféle tüntetéseken bukkan fel portréja. Mindez egy olyan világban ahol a média segítségével az emberek elhülyíthetők, konzumidiótákká varázsolhatók. A kapitalizmus gépezete kitermelt nekik egy dilettáns „hőst”, akiben az emberek megtalálták az aktuális követni való lázadót. Dilettánsok a dilettánsok ellen. Szép képlet.

Nem kell nekünk mindenben a külföldet majmolni, főleg ha egy ilyen megosztó személyiségről van szó, ellenben ha egy kicsit agyasabbak vagyunk, találhatunk magunknak saját hőst, aki sokkal vállalhatóbb és életének, eredményeinek üzenete sokkalta időszerűbb, kinek megjelenése vonzó, és kis energia ráfordítással a róla készült egyik portré is a kor elvárásainak megfelelővé, "divatossá" tehető.

II. Rákóczi Ferenc, aki a hazaszeret, helytállás, bátorság, önfeláldozás, a nemzetért, hazáért közösségért tenni, meghalni kész, a nyelvet felsőfokon művelő magyar iskolapéldája. Vezérlő fejedelmünk ugyan már 272 éve meghalt, az általa közvetített értékek örökérvényűek és aggasztóan aktuálisak, még a bohém forradalmár személye és munkássága már így negyven év távlatából is évezredesen avíttnak tűnik.

rako_vs_che_3.jpgAz a Rákóczi Ferenc, aki fiatal éveiben léhán él, állandóan vadászatokat, lakomákat, tivornyákat tart, végletekig Habsburg-hű, a nemzet ügyei teljesen hidegen hagyják és az 1697-es tokaji felkelés kirobbanásakor még Bécsbe rohan, mai divatos szóval „elhatárolódni”, későbbBercsényi Miklósnak köszönhetően ráeszmél a szörnyű valóságra, 1703-tól pedig egy nagyszabású felkelés élére áll. Rákóczi Ferenc hatalmas fejlődésen ment keresztül, nagy hazafi, hadvezér, majd fejedelem lesz belőle, aki elutasítja a koronát és szégyellvén, hogy töri édes hazája nyelvét, kiválóan pótolja nyelvi hiányosságait, nagyszerű szónok, és író lesz.

Commandante fejlődése viszont ellentétes előjelű. Orvostanhallgatóként még motoszkált benne az embereken való segítés vágya, és legendás motoros útján valószínűleg a társadalmi egyenlőtlenségek és a rossz körülmények között élők felemelése, egy igazságosabb világ eszményképe lebegett előtte. A fiatalkori eszmék és a felnőttkori tettek ellentétbe kerültek. Később a hatalomtól megfertőzve, a forradalom hevületében a gyűlölet, a gyilkolás, a másokon való uralkodás vágya vált számára meghatározóvá.

Nem tárgya ezen írásnak boncolgatni Guevara motivációit, azonban tettei mindenképpen a magas szintű bálványozás ellen szólnak.

Alvaro Vargas Llosa –publicista, dél-amerika-szakértő- írja A gyilkológép: Che Guevara: Kommunista felforgatóból kapitalista márkajegyé (The Killing Machine: Che Guevara, from Communist Firebrand to Capitalist Brand, 2005. Július 11. The New Republic) című cikkében: (A cikk Che Guevara feljegyzései, szemtanúk vallomásai, történészek kutatásai alapján íródott.)

„A 2005-ös Academic Awards díjátadón Carlos Santana és Antonio Banderas az Egy motoros naplója című film betétdalát adták elő. Santana Che-pólót és feszületet viselt. Nem sokkal ezután a híres jazz muzsikus Paquito D’Rivera élesen bírálta Santanát és hozzátette „Az unokatestvérem, Bebo is a La Cabaña börtön lakója volt, akit pontosan kereszténysége miatt börtönöztek be. Mély keserűséggel szokott beszélni arról, hogy milyen érzés volt hallani a kivégzéseket (tárgyalás és jogi eljárás nem volt) a hajnal korai óráiban és a halálraítéltek üvöltését: „Éljen Krisztus, a mi urunk!”.”

A példát azért hoztam, hogy érzékeltessem, Che ámokfutása még ma is rengeteg embernek (túlélőknek, szemtanúknak, hozzátartozóknak, barátoknak) okoz fájdalmat. Muszáj beszúrnom ide még egy hozzászólást egy kubai blogírótól, kinek internetes naplója a következő címet viseli: Babalu Blog – Egy sziget a neten, szakállas diktátor nélkül (an island on the net without a bearded dictator) - "Carlos Santana, you are vile. I will buy no more Santana records. Not ever." „Carlos Santana, gonosz vagy. Nem veszek több Santana lemezt, soha többet.” Kicsit belemerültem itt a témába, kattintgattam tovább és azon döbbentem, hogy mekkora irodalma van ennek az egyetlen eseménynek, őrület ami ott van. Hát igen, Kubában nem a szarral gurigáznak. Ott még Fidel Castro próbálgatja az ország lakóin a szocializmus sokadik csökevényes hajtását, mely csodálatos rezsimet a jó öreg Che-vel együtt hívtak életre. Ne felejtsük, hogy Guevara aktívan részt vett a kubai szocialista modell kidolgozásában, majd a koncentrációs táborok megszervezésében is. Kicsit olyan nekem a kultusza, mint amikor itthon, a Kádár-rendszerben próbáltákSzamuely Tibort, a tanácsköztársaság főhóhérját hősként feltüntetni. Szerencsére kevés sikerrel. Pedig ő is jóképű, vagány gyerek volt.

Guevarat halála tette legendává, poszterfiúvá, kapitalista márkává. Ha Castróval együtt öregszik meg, akkor egészen biztosan más sors várt volna rá. Eltűnne a forradalmi cukormáz és a tettek kerülnének előtérbe, de sajnos a világ nem mindig a legjobbakból választ magának példáképeket. Milyen érdekes lenne Mr. Guevara vén szottyadt szarjankóként. Egy vénember képe biztos nem feszítene alterdivatos, hetykemellű leánykák topján. Ez fix.

Sokan azért tartják a Guevara által végrehajtott gyilkosságokat elfogadhatónak, mert azoknak szenvedő alanyai az elnyomó Batista-rendszer kiszolgálói voltak. Ezek az emberek általában szörnyülködve beszélnek az 1919-es magyarországi Tanácsköztársaság bukása után elharapózott úgynevezett fehérterrorról, pedig ott is lehet arról beszélni, hogy a korábbi, gyilkos, elnyomó rezsim fenntartóit érték a negatív retorziók. Mérjünk egyforma mércével, ami véleményem szerint a törvényesség mércéje.

A koncepciós perek, a törvénytelen eljárások során hozott ítéletek (már ha egyáltalán volt bírósági eljárás), azonnali, önkényes kivégzések, jogtiprás, kínzások igenis foltot hagynak Guevara hírnevén. A futószalagon gyártott ítéletek gyakran tévesek, a forradalmi romantika rengeteg ártatlan ember életébe került. Ha önmérsékletet és törvényes eljárást biztosítanak foglyaiknak, akkor talán lehet beszélni nemes ügyről, de így sajnos ennek az esélye a nullához konvergál.

Mindenhol vannak áldozatok, mondják sokan. Remek. És akkor örüljünk? Gondoljuk magunkat az áldozatok hozzátartozói, barátai, ismerősei helyébe. Mit érezhetnek, amikor azt látják, hogy példakép vált az általuk oly annyira gyűlölt véreskezű gyilkosból. Elfogadott és hétköznapi dolog egy közönséges gyilkos portréját imádni. Ezek az emberek szerintem már nehezen hiszik el, hogy ez a világ jó.

És még egy dolog. Gondoljunk csak a hazai viszonyokra. Nálunk is volt terror, volt megtorlás, nem is olyan régen, az ötvenes években. Még páran élnek azok közül, akik a puska ravasz felőli végén álltak akkoriban. Nem tudunk rólunk szinte semmit. Lapulnak magas nyugdíjjal. Che Guevara elismerése azt jelenti: „Lapuljatok nyugodtan, akár ti is lehetnétek példaképek.” Na nem. És itt már nem csak a kubaikról van szó, hanem rólunk is. A kommunizmust saját bőrén tapasztalóknak pont, hogy még jobban tartózkodniuk kéne Che kultuszának ápolásától, mint a mit sem látott nyugatiaknak. Itt van az 1956-os forradalom 51. évfordulója. A 18 évesen halálraítélt Mansfeld Péter családja, ismerősei még mindig gyászolnak...

Beállunk mi is a sorba? Mi is élvezkedünk egy gyilkos portréjával a testünkön, tudomást nem véve a történelemről? Mi, akiknek szent forradalma beverte az első szöget a Szovjetunió koporsójába? Ugyan már! Mindenkiknek magánügye, hogy hogyan viszonyul Guevarahoz, akit érdekel foglalkozzon a munkásságával, de akkor koncentráljon a tényekre. Viszont ne emeljük piedesztálra és ne csináljunk belőle kultikus szuperhőst, ne mosdassuk a szerecsent, lépten-nyomon.

Egy-két érdekesség Guevaráról:

Che Guevara szerencsére rengeteg írásos tanúvallomást hagyott hátra - melyekben nem kevés szót ejt kegyetlenkedéseiről is, bár itt azért ködösít -, ezek segítségével megállapíthatjuk, hogy mennyire nyílik szét az igazság ollója a valóság és a mítosz között.

„Guevara így foglalta össze az igazságosság gyilkos eszméjét, amely vezette: A gyűlölet nélkülözhetetlen eleme a harcnak. Az ellenség könyörtelen gyűlölete teszi lehetővé, hogy túllépjünk természetes korlátainkon, és hatékony, hidegvérű gyilkológéppé váljunk.” (Alvaro Vargas Llosa: A gyilkológép, ford.:Metazine)

„A Batista-rezsim elleni fegyveres harc során Guevara személyesen ölt meg több árulónak tartott partizánt, a hatalom átvétele után pedig az általa irányított ítélőszékek emberek százait végezték ki.”(Alvaro Vargas Llosa: A gyilkológép, ford.: Metazine).

"A guetamalai Jacobo Arbenz vezette forradalmi kormány bukásakor a következőt írta édesanyjának: „Nagyon mulatságos volt, a bombákkal, beszédekkel és a többi őrülettel együtt megtörte a monotóniát amelyben éltem.” (Alvaro Vargas Llosa: A gyilkológép)

"A kubai forradalom győzelmének estéjén, Jamie Costa Vázquez, a forradalmi „El Catalán” hadsereg egykori parancsnoka visszaemlékezései alapján Guevara több tucat ember meggyilkolását rendelte el, köztük egyszerű parasztokért (casquitos), akik csak azért álltak az ellenálló hadsereg kötelékébe, hogy elkerüljék a börtönt.(Alvaro Vargas Llosa: A gyilkológép)

"1958-ban, miután Sancti Spiritus városát elfoglalta, Guevara egyfajta shariát (sharia:iszlámon alapuló törvény) akart bevezetne. Megkötéseket a nőkkel szemben, alkoholtilalmat, a szerencsejáték betiltását. Puritán intézkedéseket, melyek életére egyáltalán nem voltak jellemzőek. (Alvaro Vargas Llosa: A gyilkológép) Megint érdekes párhuzam Tanácsköztársaságunk és Guevara intézkedései között.

Guevara részt vett a Castroval és a forradalom többi befolyásos emberével a kubai rendőrállam és a szovjet Cseka mintájára működő politikai rendőrség létrehozásásban.

„1959-től 1963-ig a La Cabana börtönerőd parancsnokaként több száz politikai fogoly és rendszerellenes rab kivégzését rendelte el (a számukat ma 500 és 1700 közé teszik). Sokak kihallgatásában, kínzásában és kivégzésében Guevara személyesen is részt vett, például Armando Valladares költő és emberi jogi aktivista esetében: "Olyanokat, akikről bebizonyosodott, hogy ellenségek, vagy gyanúsíthatók voltak ezzel, és olyanokat is, akik csak rosszkor rossz helyen voltak."(Alvaro Vargas Llosa: A gyilkológép)

„Ő szervezte meg az első kubai koncentrációs táborokat, ahová először a politikailag gyanús elemeket zárták, majd a hatvanas évek közepétől a homoszexuálisokat, a katolikus papokat, a Jehova tanúit és az aidseseket is.” (Múlt-kor történelmi portál, http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=8705)

„A kubai rakétaválság előtt nem sokkal 1962 elején Guevara Raúl Castro-val együtt a moszkvai delegáció tagja volt, ahol a rakéták Kubába telepítésének egyik legkomolyabb támogatójaként lépett fel. Guevara elképzelései szerint ugyanis a szovjet rakéták bármilyen közvetlen amerikai katonai beavatkozástól megvédték volna a szigetországot. Jon Lee Anderson beszámolója szerint Guevara nem sokkal a válság után azt nyilatkozta Sam Russelnek, a szocialista angol napilap, a Daily Worker tudósítójának, hogy ha Kuba irányította volna a rakétákat, akkor ő személyesen lőtte volna ki azokat.” (Múlt-kor történelmi portál, http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=8705)

Sztálin halála után bírálja a szovjet politikát annak túlzott puhasága miatt és a maostia Kínát tartja a követendő példának.

Egy komplett gerillahadsereg létrehozásában könyve megírásán kívül nagyon kevés valódi tapasztalattal rendelkezett, így amikor Bolíviába ment forradalmat csinálni, ahol azonban jól felfegyverzett, az amerikaiak által támogatott hadsereggel és a forradalmi propagandára hűvösen reagáló „tudatlan” helyiekkel találja magát szembe. 1967 októberében elfogják és 11-én kivégzik.

A lázadás aspektusából

Sors iróniája, hogy „Che Guevara, aki oly sokat (vagy inkább oly keveset) tett a kapitalizmus elpusztításáért, maga is egy triviális kapitalista márkává vált.”(Alvaro Vargas Llosa: A gyilkológép)

Che Guevara társadalmilag elfogadottá és szalonképessé vált. Szülinapi ajándékká, divatcikké, az uniformizált jelképpé. „Neked is che-pólód van? Akkor te is lázadó vagy, ezazz!” Báá! Konvenció, konform, átlagos, kőbuta. Ma már Margit néni a lépcsőházban is kedvesen mosolyog a szomszéd néni mohikánfrizurás „Kutya” becenevű unokájára, amint meglátja a latin szivarmatyi elszánt tekintetét a taknyos headbangeres pólóján. (headbanger=nálunk acélbunker volt, máshol metállyuk…ilyenek. Az aktuális undergrounpólós bolt, kiábrándult negyvenes, hosszúhajú, egykori világmegváltó, ex-metálzenekar road eladóval.)

Baloldali kormányok aktuális toniblerjei néha ellátogatnak egy-egy, a kölyökleftwing által szervezett Che-papa szülinapra, ahol a csillogószemű prominens ifjúgárdisták kezet rázhatnak a nagyhalakkal és megkaphatják a kormány egyik lepukkantabb üdölőjének kulcsát a hétvégére. Az ideológia már nem fontos.

Jobboldali kormányok nagybajszú megmondóemberei elharsognak pár hazafias rigmust a fiatalság romló erkölcséről, de azért otthon szép csöndben odacsúsztatják a karácsonyfa alá az aktuális che-divatcikket, a gondosan becsomagolt tarsoly mellé, mert hát a kölyöknek csak illik valami vagányban feszíteni a szilveszteri pánkfesztiválon, had örüljön a gyerek, amúgyis a belső a fontos, Che már a kutyára sem veszélyes.

Szóval, totálisan elfogadott tömegcuccal hogyan lehet lázadni? A válasz: sehogy. Továbbmenve: ez a cél.

Bezzeg Rákó-papa! Hajjajj! Ég és föld. II. Rákóczi Ferenc fejedelem urunk tartása, komoly tekintete, vállára omló hajkoronája, szigorú dolmánya, önbizalmat, magabiztosságot, tettrekészséget és alázatot is sugároz. Semmi, a távoli kommunizmusba révedő homályos tekintet, semmi ottfelejtett trógerborosta, semmi zsír a hajban.

A lázadás akkor értelmes ha van célja, és tud valami alternatívát nyújtani. Rákóczival megkíséreljük.

Mert mit is képvisel nekünk a fejedelem?

1703 áprilisában két parasztruhába öltözött nemesember kereste fel, a Bercsényi Miklós gróf társaságában lengyel földön bujdosó Rákóczit. „Arra kérték őt, hogy álljon a német-ellenes szervezkedés élére. "Hajtott a hazaszeretet és ösztönzött az ifjúi hév" - írta később Rákóczi, és elkezdődött az, amire addig még nem volt példa: egy ország legelőkelőbb, leggazdagabb, kiváltságosnak született embere állt az önként hozzásereglő legszegényebbek élére. Az eleinte alig ötszáz főt számláló szedett-vedett társasághoz az elkövetkező hónapokban több tízezren csatlakoztak, s lelkesen kötelezték el magukat Rákóczi, és a magyar szabadság mellett.”
(Vágvölgyi Zoltán: A másik Rákóczi)
Megvalósult a nemzeti összefogás az elnyomás ellen. Nemes és paraszt egymás mellett küzdött a hazáért.

„A katonáskodó jobbágyokat felszabadította a földesúri szolgáltatások alól, de gondja volt a vallási ellentétek csillapítására is: igyekezett megakadályozni az erőszakos templomfoglalásokat, és az erdélyi fejedelemség legjobb hagyományait követve kiállt a szabad vallásgyakorlat mellett. Rákóczi a szabadságharc egész ideje alatt törekedett a pártatlan, igazságos ítélkezésre, és csapatainak sem engedett semmiféle hatalmaskodást. Távol tartotta magát a fényűzéstől, a pompától, s az ország ügyeit mindenkor saját anyagi érdekei elé helyezte.”
(Vágvölgyi Zoltán: A másik Rákóczi)

1704-ben Erdély fejedelmévé választják, de a diploma Leopoldium miatt nem ikatahatják be. A hadi sikereknek köszönhetően az aktus 1707-ben végre megtörténik.

Rákóczinak csak egy aláírásába került volna, hogy visszakapja hatalmas vagyonát és élhetett volna nyugodtan Bécsben vagy Lengyelországban. Ő nem olyan volt aki elárulja vagy meghazudtolja a felkelést és annak jogosságát. Mindenét elveszítve vagyontalanul önkéntes száműzetésbe vonult.

Mély katolicizmusa, máshitűekkel szembeni türelme, európai látóköre, műveltsége és példátlan önzetlensége erre a helyre állítják. Államférfi és hadvezér volt egy személyben. Európa uralkodóihoz intézett kiáltványa: "Megnyíltak a nemzet sebei...", amellyel szabadságharcát megindokolta, a magyar történelem legmegrázóbb dokumentuma.

A három éves háborúskodás és a császárral folytatott értelmetlen tárgyalások megszakadása, XIV. Lajos francia király kétszínű igéretei, követelőzései következtében a Rákóczi és a Szövetkezett Rendek június 13-án kimondják a Habsburg-ház trónfosztását. ("Eb ura fakó, József császár nem királyunk!")(1707.– az ónodi országgyűlés.) Azonban ez nem a várt eredményt hozta, mert innentől a jogos szabadságharcot a kor lázadásként értelmezte. Más kérdés, hogy ha nyer a szabadságharc, akkor más lett volna annak nemzetközi fogadtatása, mint ahogy az amerikai függetlenség példája is bizonyítja. A Függetlenségi Nyilatkozattal Amerikát évtizedekkel megelőztük.

A szabadságharc bukása után egy időre Párizsban lel menedéket, ahol egy időre visszatér léha életéhez, de rövidesen a környékbeli kamaduliak kolostorának látogatásával tölti idejét és mélyen vallásos, tiszta erkölcsös életet kezd. Később megpróbálja felvenni a kapcsolatot a Portával, egy esetleges katonai segítségnyújtás reményében Rodostóba utaznak a bujdosók, de nem sikerült eredményeket elérniük. Élete végét itt tölti.

„Az írás és olvasás mellett nem hanyagolta el a vele együtt bujdosók kis csapatát sem, akik közül sokan a város más részein, sőt más városokban telepedtek le. Tartotta velük a kapcsolatot, és mindent megtett értük, amint az fennmaradt leveleiből is kitűnik. A hontalan magyaroknak szüksége is volt a lelki vezetésre, mert kínozta őket a honvágy, s az a tudat, hogy hazájuktól távol, idegen földön kell majd meghalniuk. Egyesek azonban nem bírták elviselni a reménytelenséget, és az italhoz fordultak, mások különféle erkölcstelen kicsapongásokban kerestek örömet. A fejedelem miután felelősséget érzett minden egyes vele érkezett magyarért, megpróbált a lelkükre beszélni és rendszeresen imádkozott is tévelygő honfitársaiért” (Vágvölgyi Zoltán: A másik Rákóczi)

„Gyönyörű faragványokat: karosszéket és faragott tárgyakat hagyott hátra, melyek azt bizonyítják, hogy a fejedelemnek nemcsak műveltsége, de kézügyessége is rendkívüli volt.”
(Vágvölgyi Zoltán: A másik Rákóczi)

„Rákóczi Ferencet kedves és barátságos, ugyanakkor erős jelleme, erkölcsi tartása és Istenhez való őszinte ragaszkodása miatt sokan szerették. A nála fiatalabbak szinte atyjukként tisztelték. Még a török szultán is nagyra tartotta becsületes, tiszta jellemét. "Soha keresztény fejedelemhez a porta olyan hitellel nem volt, mint ő hozzája, az ő tanácsát mind becsülte, mind követte." 11 - írja Mikes. Nem csoda, ha Rodostóban ő tartotta a lelket a többiekben. Keresztény magatartása, mellyel a megpróbáltatásokat is békésen tűrte, példaként állt mindenki előtt.” (Vágvölgyi Zoltán: A másik Rákóczi)

Gyerekként legkedvesebb időtöltése a biliárd volt. Vagány.

Szóval…

II. Rákóczi Ferenc kurucai meghódították irodalmunkat, költészetünket, színművészetünket, képzőművészetünket és zenénket egyaránt. A kurucok egyedi egyenruháit két évszázadon át viselte, utánozta a világ minden nagyobb nemzetének könnyűlovassága.

A kuruc táncok népszerűek lette országunkban és a világ színházainak összes színpadán, a nép szeretete felkarolta vezérlő fejedelmünk kurucait és legendákat szőtt róla, ereklyéit, zászlóit évszázadokon keresztül őrizte, bújtatta, a következő kétszáz évre kitartást és reményt adott a fejedelem és a kurucok szabadságharca.

II. Rákóczi Ferenc életútja és öröksége sokkal inkább megfelel arra, hogy példának állítsuk és kultuszát újabb magaslatokra emeljük. Sokan gondolhatják, hogy vezérlő fejedelmünk nem méltó arra, hogy mindenféle nyikhaj viselje képét pólókon, de sajna egy olyan korban élünk, amikor a külsőségek szerves részét képezik az egymáshoz való viszonyulásnak. A kor nemzeti öntudatot erősíteni célzó törekvéseiből sokszor hiányzik az új energia, a frissesség érzete. Játszunk el a gondolattal:

1. Kamaszkorban pánkkoncertre járva megpillantunk egy vagány idősebb Che Guevara pólós srácot vagy lányt, majd az ősöket addig nyúzzuk, amíg kapunk egy olyan pólót. Nem tudjuk ki az az alak, mit képviselt, milyen tettek fűződnek a nevéhez. Vígan virítunk benne. Majd kicsivel később, amikor már érdekel a dolgok mögöttes tartalma is, utánanézünk és belekóstolunk az őt körülvevő mítoszba. A tények ismerete nélkül elkapunk egy-két jól hangzó momentumot, és máris igazolva látjuk kamaszkori tudatlan választásunkat, majd azonosulunk a hőssel. Ez még nem is lenne baj, de sokan hozzánőnek és életre szóló igazodási pontként tekintenek vissza rá.

2. És most nézzük mi lenne, ha a vezérlő fejedelem képével találkoznának a kölkök. Ami most már a Magyar Trendi Klub jóvoltából elérhető valóság. Az eszmélés korszakában ekkor a kuruc virtus, a hazaszeretet, a magyar kultúra ápolása és a magyar irodalom kerülnének a fiatal érdeklődési körének középpontjába. Tudom vicces gondolat, de például nekem a Beatrice hatására kezdett kialakulni bennem a hazaszeretet érzése. Apró dolgok hatalmas befolyással bírhatnak serdülőkorban.

Persze sajna az iskola miatt sokszor nemérdekli a kölköket az ilyesmi. Ha kimondottan rossz pedagógus előadásában hallják, akkor pláne nem. Az ilyen tanárokat kötelezni kéne arra, hogy Guevarat tanítsák Rákóczi helyett.

És ha mindez nem lenne elég és megkapom a magamét, hogy elfogult vagyok és ez nem is így vagy úgy van, akkor tessék utána járni a dolgoknak és ha még mindig tévednék akkor tétessen fel az a kérdés, hogy miért kell egy ennyire megosztó és vállalhatatlan személyt példaképpé emelni és miért kell nekünk ebben is a külföldet majmolni? Amikor itt van nekünk a saját hős, a saját felkelő, akinek személye és tevékenysége az egész nemzet számára példaértékű és szelleme magasan lebeg a honi- és világpolitika romhalmaza felett. Saját nép, saját történelem, saját hős.

Szilágyi Kristóf

Források: Vágvölgyi Zoltán: A másik Rákóczi:http://www.felfedezesek.hu/index.php?lap=cikkek/ki0169)

Alvaro Vargas Llosa: The Killing Machine: Che Guevara, from Communist Firebrand to Capitalist Brand: http://www.independent.org/newsroom/article.asp?id=1535

Che Guevara: politikai ikonból áruvédjegy: http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=8705

Babalu blog: http://www.babalublog.com/archives/002102.html

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény

A legerősebb magyar

2007.10.08. 15:30 mtklub.hu

 A magyar gépgyártás hőskorának szupermaximuma az a gépcsoda, ami mellett sokan csak úgy elsétálnak vagy egyszerűen észre sem veszik (persze méreténél fogva ez elég lehetetlen dolog). 5000 lóerejével a valaha nálunk gyártott legerősebb mozgó szörnyeteg az a villanymozdony, amit a Ganz gyár tervezett és gyártott. Ő a VM-15 (Becenevén: Gigant). Persze a valóságban V63 néven találkozhatunk vele a szép magyar tájakon átívelő sínpárakon. Alkalmas többszázméter hosszú teherszerelvények lassú vagy pár kocsiból álló személyvonatok akár 160 km/h-s továbbítására is.

Rajzasztaltól a talpfákig

gigant3.jpgA 60-as években a magyar vasút lépést kívánt tartani a technikával. Már ebben az időben is korszerű mozdonyok álltak rendelkezésre, de fajlagos teljesíményük kevésnek bizonyult. Nagyobb teljesíményű mozdonyok több vagont húznak el kevesebb energiával és ez kevesebb forgalmat is jelent egy úttal, ami gazdaságpolitikai szempontból is előnyösnek bizonyult. 1971-ben megállapodást kötött a MÁV és a Ganz Villamossági Művek (GVM) egy 5000 LE-s mozdony prototipusának legyártására. A mozdony szerkezeti részeinek legyártását a Ganz leányvállalata, a Ganz-MÁVAG végezte. 1973-ban elkészült az üres szerkezet, mely a GVM-hez került a villamos berendezések beszerelésére. 1974 elején már próbafutásokat végeztek vele, végleges formáját a prototípus az 1975-ös BNV-re nyerte el, ahol aranyérmet nyert. A prototípusok a V63-001 és V63-002 pályaszámokat kapták. A pályaszám a, mozdony „rendszáma”. Magyar mozdonyoknál ez két részből áll. Az első rész utal a típusra. Jelen esetben „V” betű a meghajtásra utal (Villamos), a 6-os a tengelyek számát jelzi. A 3-asnak nincs különösebb magyarázata. A tipusszámot követő 3 vagy 4 jegyű szám a mozdony sorozatszáma. A két prototípus kisebb dolgokat leszámítva megfelelőnek bizonyult. Így további 5 db-ot rendelt belőle a MÁV. Az új mozdonyok azonban már 20 cm-rel magasabbak voltak, így a géptérben lévő alkatrészek hozzáférhetőbbek voltak és a vezető állás is kényelmesebbnek bizonyult. Egyedüli gond a futóművekkel volt. Bonyolult volt a javítása és szerették volna 120 km/h fölé emelni a mozdony sebességét. A Krupp művek már alkalmazott egy jól bevált elrendezést, ennek licencét vette meg a GANZ. 1981-ben beindult a sorozatgyártás. 1988-ig 49 db mozdony került legyártásra, így V63-056 a legnagyobb pályaszámú Gigant. Pár darab közben átépítésre került, nagyobb áttételt kapott, így 160 km/h elérésére képes. Ezeknek a példányoknak a száma 100-as sorozatra módosult. Pl.: V63-156. A 001-es 1996-ig teljesített szolgálatot. Régi (sötét- és világoskék) festést kapott és a Közlekedési Múzeumban tölti nyugdíjas napjait.

Technikai megoldások

gigant2.jpgA Gigant legfőbb újdonságai a korábbi típusokhoz képest a korszerű elektromos berendezései voltak. Rendelkezik elektrodinamikus fékkel, ami lehetővé teszi, hogy a szerelvény fékjeinek használata nélkül vagy kevésbé használva lassítson. Ezt úgy érik el, hogy a gép motorjai generátorként kezdenek működni, amelyre ellenállásokat kötnek. A szerelvény által tolt mozdony motorjai áramot termelnek, ami ezeken a fékellenállásokon keresztül hővé alakul.
Az igazi előny azonban a motor szabályzása körül keresendő, amely az akkor korszerű félvezetőtechnikának köszönhető. A régebbi (pl.: V43 sorozatú mozdony) szabályzása egy bonyolult többtekercselésű transzformátor tekercseinek különböző kapcsolásaival érhető el. Az egyes fokozatok közötti átkapcsoláskor rántás érezhető. A gigant motorjai a tirisztoros vezérlés által fokozatmentesen szabályozhatók így kisebb az esélye a kerekek megcsúszásának is egy nagy teher meglódításakor. A megoldás egyszerűbb változata található meg a mai modern, változtatható fordulatú fúrógépeken, ahol szintén tirisztoros szabályzást alkalmaznak. Ennek lényege, hogy a hullámformájú váltakozó áramot nem állandóan kapcsolják a motorra, hanem csak akkor, amikor a hullám már elért egy bizonyos nagyságot. Vagyis minden hullámnak csak egy része kerül a motorra. Nagyvonalakban ennyit az elektronikai részletekről.
A 6 db egyenként 600 kW-os motorja összesen 510 kN húzóerőt képes kifejteni induláskor és 300 kN-t képes tartani huzamosabb ideig. Ez átszámítva annyit jelent, mintha egy csigán keresztül 30 tonnás kődarabot lógatnánk a mélybe és ezzel húznánk valamit folyamatosan. Az acélmonstrum tömege 116 t. Erre szüksége is van ahhoz, hogy belekapaszkodhasson az alatta fekvő sínpárba. Működéséhez 25 ezer Voltos feszülség szükséges, melyből kb. 200 A-t is felvehet induláskor. A motoroknál a feszülséget 900 V-ra transzformálják le, viszont általánosiskolás ismereteinkre emlékezve tudhatjuk, hogy ilyenkor a felvett áram többszörösére nő (induláskor 1200 A). Ezt már csak karvastagságú vezetékek képesek elviselni. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen energiarengetegben egy csomó energia elvész, azonban meglepődheünk, mert a Gigant átlagban több mint 82%-os hatásfokkal rendelkezik, ami a legjobb 60 és 70 km/h között, amikor is 86% feletti hatásfokot ér el.

Jövőkép

gigant_kicsi.jpgKétségkívül szép jellemzőkkel és robosztus megjelenéssel bíró mozdonyt épített a GANZ, de a 70-es években tervezett technológia mára elöregedett. Bár a Gigantok sőt régebbi típusok is ma még róják vasútjainkat és még róni is fogják egy ideig, azonban megjelentek az újabb generációk is mellettük. A Siemens Taurus közel 2x olyan erős és gyors, mint a Gigant. A számítógépek által vezérelt berendezései guruláskor vagy fékezéskor képesek áramot visszatáplálni a rendszerbe, amivel aztán egy másik vonat épp elindulhat, de a kedves olvasó számítógépe is működhet vele. Magyarországon még kevés az olyan hálózat, amely képes fogadni ezt az energiát, de tendenciák mindenképp errefelé mutatnak. A jövőben kevésbé valószínű, hogy egy Magyországhoz hasonló méretű ország a Giganthoz hasonló gépcsodát tervezzen. Sokkal inkább célszerű összefogni és megosztani a tervezési feladatokat.

-Kori-

Szólj hozzá!

Címkék: közlekedés technika magyar termék

A nemzeti öntudatról Délvidéken - a zentai kérdőívek kiértékelése

2007.09.23. 20:16 mtklub.hu

 

 

mtklubosok_akcioban.jpgA Magyar Trendi Klubdelegációja a Zentai Nyári Játékokon járt, ahol verőfényes napsütés és csapolt sörök társaságában különféle agyafúrt kérdőívekkel tornáztatta az MTstandhoz ellátogató érdeklődők agysejtjeit.

Kétféle formanyomtatvánnyal érkeztünk a fesztiválra. Az első a „Nemzeti öntudat kérdőív”, míg a második a „Lakóhely kérdőív” címet viselte. Ez az iromány az elsőnek boncolgatását tűzte zászlajára. Kicsit elhúzódott a dolog és sokáig gondolkoztam rajta milyen forma lenne a legmegfelelőbb az értékelés megírásához. Végül arra az álláspontra jutottam, hogy egy nagyon őszinte cikket fogok kanyarintani. A kérdéseket és válaszokat egyenként elemezve.

1. Mit jelent számodra a hazaszeretet?
(Tipikus iskolapéldája annak, amikor az alföldi gyerek ingoványos talajra téved. Ugyanis határon túl tartózkodva ez a kérdés nem tartozik világos társai csoportjába. Szerencsére a helyiek vették a lapot, bár volt, aki odapirított egy kicsit.)
„Hülye a kérdés! (Serbia)”
„Na most ez rossz kérdés. A max. cél az lenne, hogy tiszteljem ezt a rohadt országot.” (E sorok írója a hitelesség kedvéért idéz szó szerint. Azok tartalmával nem minden esetben ért egyet.)

A válaszokból kitűnik, hogy bár nem mindig könnyű megfogalmazni a gondolatokat, a kérdőív kitöltőinek szívében kiemelt fontosságú helyet foglal el a hazaszeretet kérdése. Nem találkoztam elutasító válaszokkal és emberekkel sem.

„Szeretni azt a helyet, ahol élek és megpróbálom színesebbé tenni a helyi programokat. A hovatartozás érzése nekem nagyon fontos, ezért szerintem egy ember hazaszeretetét kiskorban nagyon befolyásolja a család felfogása.”

„Sok mindent. Leginkább a hazámhoz való „hűséget”, tenni érte. Nekem leginkább lelki vonatkozásai vannak a hazaszeretetnek.”

„Ha belülről érzem azt, hogy hová tartozom és érzésekkel ragaszkodom hozzá és nem külszínes viselkedéssel.”

„Mindent megteszek, hogy az ország jó legyen.”

„Mindent megteszek, hogy az ország jó legyen és a magyarok jól érezzék magukat.”

„Mindent!”

„Összetartozást!”

„Azt, hogy nem engedjük a saját nemzetünk hagyományait elsikkadni, és azt, hogy bármilyen nehéz körülmények között is magyarnak vallom magam.”

2. Fontos-e számodra a nemzeti identitás? (Ez a kérdés sem volt a legszerencsésebb, mivel okosabb lett volna összekapcsolni a következő kérdéssel.) Kivétel nélkül „Igen” válaszok érkeztek.

„Igen, de nem annyira, hogy ezért bántsak másokat.” És még mondják, hogy minden patrióta erőszakos, soviniszta és randalírozó.

3. Fontos-e a XXI. Századi világban, Európában a nemzeti öntudat megőrzése, erősítése?

Az adott válaszok itt is pozitívak voltak. Úgy tűnik, hogy ebben a kérdésben a megkérdezetteknél rend van a fejekben.

„Igen, mivel az emberek nem csak a földrajzi viszonyaik miatt vannak elszakítva családtagjaiktól, hanem a jobb megélhetés vagy bármilyen más okból másik országba kényszerül költözni. Éppen ezért fontos, hogy pl. a Franciaországban élő magyar ugyanolyan magyar, mint aki Magyarországon vagy Szerbiában él.”

„Ha ez nem lenne az, akkor mi fontos?”

„Szerintem igen, mert minden nemzet és nép pontosan a hagyományok táplálásától, az egyediségtől más mindenki.”
Valószínű itt a válaszadó arra gondol, hogy pont az a szép a világban, hogy a nemzetek különböznek egymástól, és minden közösség attól nagyszerű, hogy egyedi szokásokkal rendelkezik.

„Fontosnak kellene lennie, de talán egyszer Európa elfogadja saját kultúráját és nem más kontinenseket istenít.”
Aktuális probléma. Az öreg kontinens is identitásválságban küzd. Gondoljunk csak az alkotmány körüli hercehurcára. Az Európai Unió alapító atyjai (többek közöttSchuman, Adenauer) egy erős és egységes, tradícióira büszke Európát vizionáltak.

„Abszolút.”

„Nagyon fontos.”

4. Miben látod a nemzeti öntudat megőrzésének, erősítésének lehetőségeit?

„Különböző találkozók, táborok szervezése, ahol a határontúli ill. az országhatáron belül élő magyarok találkozhatnak. De ez az országhatáron belül is érvényes. Pl.: Hagyományőrző táborok.”

„Civil hálózat kiépítése, kulturális programok szervezése, megoldódik ez magától is.”
Bár úgy lenne!

„Egyesületek létrehozásában, találkozók, előadások pl.: a történelmi múltról, fesztiválok”

A szerveződés kérdése kulcsfontosságúnak bizonyult. Sokan a civil szférában, vagy különböző rendezvények, találkozók szervezésében látják a kiutat. Való igaz, a közösségi élmény hatása, az együtt végzett komoly, de ugyanakkor szórakoztató és nemes munka össze tudja a kovácsolni az embereket. Egy-egy szép siker pedig újabb lökést tud adni az ilyen jellegű kezdeményezések folytatásához. Ha a civil szervezetek, és rendezvények szervezői összefognak, akkor a kisebb közösségekből pár nagyobb közösséget is létrehozhatnak. A különböző civil szerveződések, például kulturális, sport, jogász és egyéb egyesületek, szakszervezetek, diákszövetségek pedig már kiterjed érdekképviseletet nyújthatnak a Kárpát-medence magyarságának számára. Az erősödő közösségi szellem hatására a nemzethez tartozók különböző rétegein átívelő együttműködés és összefonódás jöhet létre, amely elősegítheti a nemzet újraegyesítését, felemelkedését.

„Anyaországtól több anyagi forrás biztosítása. Magyarországi politikai mellébeszélés enyhülése.” Mindenkori kormányaink kutyakötelessége egy határon túli magyarokkal foglalkozó világos stratégia, politika kidolgozása és végrehajtása. Jelenleg sértettség és apátia jellemző a határon túliak többségére és joggal neheztelnek az anyaországiakra. Ezt az érzést sürgősen fel kell számolnunk. Az állampolgárság visszaadása lehetne a határozott kezdő lépés, mivel külpolitikailag biztosabb talajon állnák, ha szomszédainkat arra kérhetnénk, hogy biztosítsanak megfelelő bánásmódot az országuk területén élő állampolgárainkkal szemben. E nélkül nincs túl nagy mozgásterünk, mivel a határon túli magyarság semmiféle jogi kapcsolatban nem áll az anyaországgal.

„Talán abban, hogy nem tagadjuk meg hagyományainkat.”
„Szokások ápolásában.”
Öröm volt látni, hogy mindenki számára fontosnak bizonyult a hagyományok megőrzése. Azonban a hagyományőrzés egyik legbiztosabb pontja a hagyományok folyamatos gyakorlása, átmentése, új köntösbe bújtatása, azok élővé tétele. A Magyar Trendi Klub erre tesz erőfeszítéseket, a jövőben folyamatosan növekvő intenzitással.

„Gyerekkorban kell nevelni.” Ez a vélemény többször előkerül. Szóval, ha gyereket tetszenek csinálni, akkor gondoskodjanak megfelelő szellemi táplálékról a kölyök számára, hogy felnőve nehogy Furcsáék (lásd.: cikk) szintjére jusson és dilettáns módjára tengesse műveletlen átlagnapjait.

„A gyökerek „felkutatásában”.” Gondolom a hagyományok megismerésére és megőrzésére gondolt, vagy esetleg a családfa felkutatására.

„Főleg az anyaországi magyarok körében kellene a magyar hagyományokat a médiában legfőképp népszerűsíteni, hiszen az emberek leginkább ez által befolyásolhatók.”
Öreg hiba. Mintha tudatosan hülyítenék a népet a primitív, ingerszegény tévéműsorokkal, pletykalapokkal amik csak a legegyszerűbb és legaljasabb érzelmek húrjait tudják megpendíteni. Gyakori érv az „erre van igény” képtelensége. Sajna igazi választási lehetőség nélkül sokak csak azon dolgok közül választanak, ami az orruk előtt van. A nézők igényekeit a műsorszolgáltatók határozzák meg, hogy azok kielégítését maximális hatásfokkal megtehessék. Remekség lenne, ha építő jellegű műsorokat nézhetnének kölkeink, melyek között jópár olyan lenne, ami a hazaszeretet csíráját is elvetné a fiatal fejekben. Lásd Magyar Népmesék, Fehérlófia, Csodaszarvas, Szaffi. (A magyar rajzfilmek egyszerűen csodálatosak.)

5. Környezetedben hogyan viszonyulnak a hazaszeretet kérdéséhez?
Itt többnyire a „változóan” volt a legmeghatározóbb válasz. Szomorú, hogy sokan inkább nem beszélnek a témáról, hanem inkább hallgatnak, hogy elkerüljék a konfliktust. A huszadik század beleplántálta az emberekbe a félelmet. Olyan korba kell navigálni ennek a nemzetnek a hajóját, ahol a magyarság-tudatot, mint a friss levegőt, úgy szívja magába gyermekkorától az ember és oly természetes módon viszonyul hozzá, mint a Jókai-bableves a mellette pihenő friss kenyérszelethez.
„Furcsán.” „Változóan.” „Felszínesen. Főleg a fiatalok.”
„Hát a szüleim elég érdekesen, mert nekik a hazaszeretet jelenleg nem elég fontos.”
Aggasztó, hogy korosztálytól függetlenül jelentkeznek a közöny és az apátia jelei. Hol a szülő ingatja a fejét gyermeke nemtörődömségén. Hol a siheder morog az ősök szűklátókörű pampogásán.
Jót derültem következő válaszon:
„A kérdéshez társaim „egészségesen” többnyire politikamentesen tudnak viszonyulni.”
Ámen. A politika ugyanis redvás mód beteg. Legyen szó akár a határontúli soviniszta-sanyargatós, vagy az itthoni tesze-tosza-pankrációs sub-típusról.

„Sajnos az én környezetemben eléggé negatívan. Például, aki kicsit jobban védi a magyarság érdekei, azt már rögtön szélsőjobboldalinak tartják.”
Áörgh! Le a sztereotípiákkal! Egy lóra jobbról és balról is fel lehet szállni, a lényeg, hogy vágtasson. A nemzeti öntudat alapvető lelki és szellemi igényt elégít ki, a közösségi összetartozás igényét. A nemzet a közösségi életforma kifinomult megvalósulása. Különböző nemzetek lehetnek egymás barátai, illetve ellenségei. Rajtuk múlik. A nemzeti öntudat ápolása nem más népek rovására való agresszorkodást, hiábavaló melldöngetést jelent, hanem ragaszkodást a közösséghez, melyben felnőttünk és a földhöz, mely hátunkon hordott minket életünk oroszlánrészében. Nem a hatalmaskodókat, elnyomókat, vagy a roskadozó operett-politikai berendezkedést szereted, ha hazaszeretetről beszélünk, hanem családod, szeretteid, a sarki kocsmát, az iskolát, a munkahelyet, bármit. Valamint a különféle szokások, hagyományok és ember-ember közötti viszonyok bonyolult rendszerét, ami egyedi és fontos számodra ezen a kicsiny földdarabon. Az avítt eszmék és gondolatok könyvtárában elkélne egy kiadós könyvégetés. Sörökkel!

6. Hogyan látod az anyaországi, illetve a Magyarországtól elcsatol területeken élő magyarok viszonyát a hazaszeretet kérdéséhez?

„Sajnos a megbukott népszavazás miatt sokan csalódtak és elvesztették a reményt. De mindezek ellenére örömmel látom, hogy sokan szeretnek jönni Magyarországra.”

„A szavazás óta rosszul.”
Elkeserítő látni, ahogy a politika megint elefánt módra becsörtetett a nemzeti egység csőd szélén lavírozó porcelánboltjába. Még szomorúbb, hogy ez az elefánt hazai gyártmány volt. Még az ellenségtől csak természetesnek veszi az ember az ilyesmit, azonban így sokáig fájó és mély seb marad. Sokáig ott fog „ékeskedni” a könnyen megjegyezhető évszámok (év, hónap, nap) között, általános iskolás történelemkönyvek hátuljában, az anyaországiak örök szégyenére. (Persze ha minden jól megy.)

„A magyarországiak valószínűleg szeretik (hazájukat – a szerk.), az elcsatolt részeken élők legalábbis a régiójukat is.”
Igen, a kérdés a helyszínből következően itt is sántított egy kicsit, azonban a válasz szerintem világos és érthető. Sokaknak a lakóhely a legfontosabb, éljenek bármilyen állam égisze alatt, a magyarság-tudatukat megőrzik és magyarok maradnak mindörökké. Ezért is volt képtelen az felvetés, hogy tömegesen költöznének Magyarországra a frissen állampolgársághoz jutottak. A legtöbben szeretik szülőföldjüket, csak a történelem űz csúnya tréfát velük. Mellesleg Magyarország sem olyan vonzó hely az utóbbi években. A „valószínűleg” kitétel némi kételkedést feltételez a csonkaországiak hazaszeretetével szemben.

„Magát a hazát, Magyarországot szeretik/szeretjük, csak a kormány által hozott intézkedések ellenségessé tehetik/teszik a viszonyt. Bár a sok magyar Magyarországon nem tartja fontosnak a hazaszeretetet.”
Ez teljesen általános vélemény volt a kérdőívet kitöltők és alkalmi beszélgetőpartnereim között. Nem evezek a politika zavaros vizeire, de azért mindenki levonhatja a konzekvenciákat.

„Anyaországiak körében sok esetben még mindig politikailag túlfűtött a kérdés.”
Mert nem lehet a témát nyilvános vitafórumon normálisan megvitatni. A mai napig nem lehetett rendesen kibeszélni a trianoni tragédiát, és nyilvánosan elemezni annak hatásait, és ugyanígy nincs nyilvános vita és párbeszéd a határon túli magyarok sorsának megsegítését illetően. Trianonnal kapcsolatban sokszor teljes sötétség uralkodik a fejekben. A trauma feldolgozására egy országos konferencia, vita és előadássorozat lehetne, ami a nyilvánosság előtt bonyolódna és a televízió közvetítené, hogy az emberkék megismerhessék a történelmet. Ezzel ki lehetne fogni az egyik szelet a szélsőségesek vitorlájából. Vannak, akik azt sem tudják, hogy a szomszédos országokban is élnek magyarok, nem csak magyarul beszélő külföldiek, és vannak, akik a trianon előtti országot színmagyar nemzetként képzelik el, nem egy soknemzetiségű államként, ahol csak a századforduló után került többségbe a magyarság.

A nemzeti öntudat köré a politika ragacsos falakat épített, nem lehet nemzeti öntudatot érintő kérdésekről nyilvánosan értekezni anékül, hogy a politika bele ne keveredjen valahogyan. Ugyanakkor ha a hatalom képviselné a határon túliakat, akkor az aktuálpolitikát külön lehetne választani a kérdéstől.

„Ők azok, akik még tudnak érezni és gondolkodni, mert ragaszkodnak.”

„Sajnos Magyarországon az emberek teljesen kezdenek elszakadni magyarságuktól. Ellenben, az elcsatolt területeken összetartanak a magyarok sokkal jobban, mint az anyaországban.”
Unalomig ismételt probléma, ami valahogy szinte mindenki számára szemet szúr, de mégis rettenetes közöny mutatkozik a bajjal szemben.

„Érdekes kérdés”

„Változóan”

7. Sok fiatalt nem foglalkoztatnak gyökereik, nemzeti kultúrájuk és a nemzeti identitás nem sokat jelent nekik. Hogyan lehetne erősíteni ezt az érzést, illetve felhívni a figyelmüket a kultúra ápolásának fontosságára?

„Megfelelő programokkal.”

„Alapból a szülők felfogását kellene megváltoztatni, mert nagymértékben ez tőlük is függ. Hogy hogyan lehetne a figyelmet felkelteni? Sajnos nem tudom.”

„Sajnos mostanság elég nehéz. Szerintem még gyerekkorban kellene elkezdeni, ápolni, erősíteni a nemzeti öntudatot.”

„Elsősorban a szülők felelőssége lenne, kulturálisan pedig a pedagógusok felelőssége.”

„Csak ha az iskola és a szülők erre tanítanak.”

Az általános vélekedés az iskola és a szülők felelősségét tartja a legfontosabbnak. A gyermekek alapvetően kíváncsi természete rendkívül jó táptalajt biztosítana az egészséges hazaszeretet kifejlődéséhez. Az általánosan tanított és társadalmilag elfogadott patriotizmus megakadályozná a közönyös és ugyanakkor a soviniszta viselkedés kialakulását is. Sokan a hiányos ismeretek birtokában kerülnek ordas eszmék vonzáskörébe. A félműveltség mérgezi legjobban a szellemet.

„Néptánc!”
Lényegre törő válasz. A tánc az egyik legősibb önkifejezési és közösségápolási forma. A baj az, hogy sok fiatalnak egész egyszerűen „ciki”, mert mindenhonnan a modernség mítosza ömlik rájuk, és a divat szorításában elvesztik a fonalat. Ennek megoldása is marha egyszerű lenne. Annyi kreatív elme rohangál ebben az országban. Tegyük divatossá a néptáncot, népzenét. Reklámozzuk, rendezzünk sok versenyt, bemutatót, tévéműsorokat. Szó se róla, kellenek a kommersz dolgok is, különben nem tudnánk értékelni a hagyományosat, de jelenleg nagyon messze vagyunk a balanszhelyzettől.

„Elmondani nekik, hogy más népek is őrzik kultúrájukat és ez egyáltalán nem „égő”.”
A punkok eufórikus hangulatba kerülnek a punkot ír dallamokkal megtöltő Dropkick Murphy’s, vagy The Real McKenzies dalainak hallgatásakor, és büszkén éneklik az ír nemzeti öntudattól túlcsorduló és szülőföldről szóló csöpögős dalokat. De ha például Erdélyről dalol valaki, népzenei elemeket alkalmazva, akkor húzzák a szájukat. Miféle hülyeség ez? Az igazsághoz azonban hozzátartozik az írói véna és ötletek híján minden számukban trianonozó zenekarok - lehetnek civilben bármennyire is jámbor és jó szándékú lelkek -, nagy közönséget nem feltétlen fognak megmozgatni, színvonal és változatosság hiányában. Agyalni!

„Nemzeti magyar kormánnyal”
Relatív. Kerülve az ingoványt, az mindenesetre nyilvánvaló, hogy jelenleg a határon túliak nem számíthatnak az anyaország oltalmazó karjára. Vissza kell adni az állampolgárságot, ami jár nekik, különben nehéz érdemben kiállni mellettük.

8. Hogyan tudták a Magyarországtól elcsatolt területen élők megőrizni nemzeti identitásukat, illetve mik azok a problémák, amelyekkel mindennap szembe kell nézniük?

„Probléma, hogy hátrányos helyzetűnek érezhetik magukat. Kevesebb lehetőség minden téren.”

„Negatívan is őrizték, tehát dacból. Nyugaton ahol kinyalják a kisebbség fenekét ott könnyebben olvadnak.”

„Az összetartás egymás között, hogy segítették egymás és ma is összefognak nagyjából. Talán az igazságtalanság felháborító ténye is hozzájárult.”

„Asszimilációs törekvések.”

Az ezzel való szembenállás, az összefogás, a közösségből, hitből és dacból erőt merítő magyarok kitartása példaértékű. Sajnos azonban vannak, akik nem bírták a történelem által a vállukra rakott terhet és engedtek a nyomásnak.

„Az anyaország megalázása sok embernek okoz mély sebeket és nem elfogadást, meg nem értést.”

„Kisebbségi kellemetlenségek.”

„Szokások, hagyományok, emberi értékek megőrzésével.”

„Dacból tartották meg. Magyarellenesség.”

„A problémák, hogy az elcsatolt területen élő népek megpróbálják szétzilálni a magyar közösséget. Sőt magyarverések!”

Bajban összetartanak az emberek. Sokszor csak akkor ismerjük fel bizonyos dolgok fontosságát, amikor azok már veszélyben forognak. Természetesnek vesszük például az egészséges állapotot, és csak akkor szállunk magunkba, ha hozzátartozónkat, ismerősünket, vagy minket baj ér. Merítsünk erőt a határon túliak kitartásából és viseljük mi is szívükön a nemzet ügyét!

9. Te hogyan nyilvánítod ki hazaszeretetedet és teszel-e valamit a kultúra erősítéséért?

A Civil Faluban sokan aktívkodtak a kultúra megőrzése, erősítése érdekében, ennek megfelelően a válaszok is pozitívak voltak. Beszélgettünk a Vajdasági Diákszövetség tagjaival, a Kitti Háló, egyesületeket tömörítő szerveződés képviselőivel és a helyi Cserkészszövetség embereivel is. Örömünkre szolgált, hogy nagy a tenni akarás a Délvidéken. Az írásban adott válaszok ugyan kicsit szűkszavúbbak és általánosabbak, nem adják vissza a hangulatot, de tényleg sok tettre kész és pozitív hozzáállású magyar fiú és leány mozgott a környéken.

„Olyan találkozók szervezésében segítek, ami a lakhelyem kulturális életét színesítik, valamint a nemzeti öntudatot erősítik.”

„Kiállok a hazám mellett külföldön.”

„Diákjaimnál igyekszem kialakítani a magyar történelmi és irodalmi gondolkodást.”

„Próbálok csak magyar termékeket vásárolni, őrzöm a hagyományokat.”

„Hatok, alkotok, gyarapítok.”

„Minél többet kutatok a magyarság szokásairól.”

„Például a környezetemben élők figyelmét megpróbálom felhívni a magyar dolgok iránt (ruhák, ékszerek, élelmiszerek) és népszerűsítem a hasonló rendezvényeket, mint ez.”

10. Látsz-e komoly ellentétet az anyaországi, illetve a Magyarországtól elcsatolt területen élő magyarok között?

Sajnos többen igennel feleltek a kérdésre. A beszélgetések alapján kiderült, hogy a népszavazás, a határon túliak képviselete, támogatása, a székelyföldi autonómia, a közelgő schengeni határszabályozás és az anyaországiak közönyös viselkedése, hanyatló magyarságtudata jelentik a főbb töréspontokat. Többen sérelmezték, hogy sokan nem is tudják, hogy itt magyarok élnek, valamint, hogy Magyarországon lejugózzák, vagy szerbezik őket. Haló! Ébresztő, tespedt anyaországiak! Ne várjuk meg, hogy még több legyen itt az igen, mint a nem.

„Szerencsére eddig még nem tapasztaltam, bár még nem is „érdeklődtem” e miatt.”

„IGEN!”

„Nem, általában összetartanak.”

„Sajnos egyre erősebb.”

„Nem, mert a határon túliak nagyon szeretnek minket.”

„Amíg nem lesz kormányváltás… IGEN!”

„Komolyat nem.”

„Komolyat semmiképpen.”

11. Mi a véleményed a kérdéskört érintő szélsőséges irányzatokról, megnyilvánulásokról?

„Ezt nem értem. (Középen van a megfelelő út)”

„Hát ami már túlzásba megy, azt nem szívlelem. Viszont valamilyen szinten jó. Ki kell/lehet nyilvánítani a véleményt, identitást.”

„Valahol megértem őket, sokszor a módszereikkel nem értek egyet.”

„Jók!”

„Nemzeti gyökerek ápolása. Igen. Antiszemitizmus –nem.”

„Mind a túlzottan jobboldali, mind a túlzó baloldali megnyilvánulásokat elítélem.”

Minél szélsőségesebben viselkedik egy hatalom, annál szélsőségesebb válaszok érkeznek rá. Álljon itt végül a kérdésre adott legjobb válasz, ami szerintem tökéletesen kifejezi a lényeget:
„Nem támogatom őket, viszont egy egészséges szabályozórendszer elengedhetetlen elemei.”

kerdoivek.jpgÉrdekes volt elemezni a kérdőíveket, terveim szerint az oldalra is felkerülnének ezek vagy hasonlók, kitölthető formában. Ezúton is köszönöm az embereknek a fáradozást. Ugyanakkor lehet, hogy célravezetőbb diktafonos interjúkat is készíteni kérdőívek mellett, mivel voltak olyanok, akik verbálisan sokkal közlékenyebbek voltak, mint írásban. (A negyven fok és a csapolt sör sok elszánt fesztiválozót varázsolt lomhává.) Ugyanakkor biztos van, aki jobban szeret körmölni, mert úgy jobban tudja rendszerezni a gondolatait. Összességében remek dolog volt megtudni, hogy miként vélekednek a kérdésekről délvidéki és az őket meglátogató testvéreink. Az ilyen közösségekben rejlik a jövő kulcsa.

Szilágyi Kristóf

Kapcsolódó írások:

Fotógaléria

Az MTklub zentai működéséről

Interjú Tomikával

Tudtad-e, hogy Szeged egyszer megszállta Zentát?

Zenta napja

Tudtad-e, hogy az 1697-es zentai csata híre még Amerikába is eljutott?

 

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény délvidék mtklub

Jeles magyar vonatkozású évfordulók szeptember 20-án

2007.09.20. 12:48 mtklub.hu

 

attila_a_hun.jpg451 – Az Attila vezette hun sereg megütközik Catalaunumnál a rómaiakkal. Bár a hun-magyar rokonság gondolatát történészeink és régészeink többsége valótlannak tekinti, néphagyományunkban erősen él a mai napig, de a tudomány képviselői sem mind vetik el. A mai Franciaország területén lejátszódó csatának egyértelmű győztese nem volt: a római csapatok megállították a hun inváziót abban az irányban, de nagy kárt nem tehettek. Egy évre rá, 452-ben Attila megszállta Itáliát.

1741 – Gróf Benyovszky Móric, az egyik leghíresebb magyar utazó, kalandor, egy ideig Madagaszkár királya születése († 1786). Katonának tanult, de 1758-ban otthagyta a császári hadsereget, és Litvániában telepedett le. Részese volt az 1767. évi lengyel nemesi felkelésnek, – közben személyes okokból az Ólublói vár kapitánya 1768-ban fogságban tartotta várban – orosz fogságba került és 1770-ben Kamcsatkába száműzték. A következő évben megszökött és hajón eljutott a dél-kínai Makaóba. További sorsa nagyrészt Madagaszkár szigetéhez kötődik, ahol francia megbízásból 1774-ben megalapította a Louisbourg nevű települést, más szóval gyarmatosította az addig független szigetet. A bennszülöttek 1776-ban királyukká választották, de egy francia gyarmati kormányzó intrikája miatt lemondott tisztségéről. Kereskedelmi terveinek támogatóit előbb Magyarországon, majd Ausztriában hiába kereste, így amerikai kereskedők szolgálatába állt Amerikában és így tért vissza Madagaszkárra. Ellensége, Ile-de-France kormányzója megtámadta Benyovszkyt, aki a franciákkal vívott ütközetben életét vesztette. (Wikipedia)

1873 – Szisz Ferenc, az első Grand Prix győztesének születése († 1944). Olvasd el régebbi cikkünket! Magyar huszár acélparipán

1911 – Bartók Béla befejezi „A kékszakállú herceg vára” c. operáját. A műben szakít a hagyományos operaformával, és a népdalok dallam-és ritmusvilágából merítve, a magyar nyelv természetes hangsúlyait és ritmikáját követve alkotja meg a zeneművet.

1929 – Budapesten levetítetik az első hangosfilmet („Az éneklő bolond”). Az estről Karinthy így tudósít: "A zene véget ér és egyszerre beszélni kezdenek. Tökéletesen és nagyszerűen, hogy libabőrös lesz mindenki háta. - Hiszen ez egy szerelmi dal! - Igen, egyszer én is lehetek szerelmes! Persze mindez angolul. Egyszerre csak a film alsó részén megjelenik diszkréten, cseppet sem zavaróan a magyar felirat, az, amit angolul mondanak. A megoldás nagyon jó." Azért pár nap múlva hozzátette: "Mi van a szagos filmmel, már bocsánatot kérek. A vászonról miért nem érezzük a mező illatát, az asztalra került rostélyosból hol marad az ínycsiklandozó szagocska. Mert hogy a fejlődés utolsó fázisa, a huszadik századról lévén szó, mi lesz - az úgy is nyilvánvaló. Látó és halló és szagló szerven kívül ízlő szerv is van a világon, a végső kifejlődés az ehető film lesz. A feltalálók kezdhetnek hát gondolkozni rajta, milyen anyagból készítsék el, hogy a gyomrunkat el ne rontsuk vele." Link

1950 - Csapó Gábor olimpiai bajnok, világbajnok, világkupa- és kétszeres BEK-győztes, kilencszeres magyar bajnok születése. Lapja a MOB oldalán

1988 – Három évtized után hazatér Budapestre Faludy György költő. A XX. századot végigélő költő (1910-2006) először a zsidóüldözések miatt hagyta el hazáját 1938-ban (Párizsba, majd a német megszállás miatt az USA-ba): felismerte, merre tartanak az események, sokakkal ellentétben, és a történelem sajnos őt igazolta. Húgát a Dunába lőtték, az ismertségét hozó Villon-fordításai, átiratai köteteit könyvmáglyán égették el a nyilasok. 1946-os visszatérése után három évvel azonban már a recski munkatáborban találta magát, a kommunista hatalom is ellengségesen viszonyult hozzá. Innen '53-ban szabadult, 1956-ban pedig ismét elhagyta az országot: London, Firenze, Málta és Toronto voltak lakhelyei 1988-ig. A Kádár-korszakban nevét sem lehetett leírni, említeni: még az Országos Széchényi Könyvtár katalógusaiból is kiszedték a nevét. Másodszor települt haza 1988-ban, a rendszerváltás után addig illegálisan megjelenő műveit is kiadták, azóta itthon is szeretet és tisztelet övezte (bár mindig nagy kópé és polgárpukkasztó volt) egészen tavaly bekövetkezett haláláig. Legutóbbi verseskötete, a Vitorlán Kevorkába 1998-ban jelent meg: ebben töretlen életszeretete ellenére keserűen állapítja meg, hogy a ma embere mennyire pusztítja környezetét, hogy pazarol és dőzsöl, saját gyermekei jövője iránt fikarcnyit sem érdeklődve. "A jövő század lesz a végső" - írja.

1996 – Erdős Pál matematikus (* 1913) halála. Tömegével jelentetett meg cikkeket a matematika szinte minden ágában a XX. század egyik legnagyobb koponyája. Az Erdős-számot kortársai találták ki és azóta is jegyzik (félig viccből, félig emlékül): ez azt mutatja meg, hogy egy adott matematikus mennyire áll közel Erdőshöz publikációi és közös társszerzők vonalán (mint az iwiwben a legrövidebb út). Vagabund utazóként járta az egyetemeket, mindenhol csak pár napot tartózkodott, ilyenkor a környék legjobb matematikusai összegyűltek, kijelentésére: "Elmém nyitva áll" elkezdődött az agyvihar: mindenkinek segített, kérdésekre válaszolt, új irányokat mutatott a kutatásban, ezzel matematikusok százait ösztönözte személyesen is. Tagja volt többek közt a magyar, amerikai, angol és indiai tudományos akadémiáknak. Különös természete talán részben a hihetetlen mennyiségű kávé- és amfetaminfogyasztásnak köszönhető (melyről egy hónapra fogadásból leszokott, de úgy nem ment a matek): tulajdonnal-vagyonnal mit sem törődött, minden tárgya befért egy bőröndbe, az összes honoráriumát jótékonysági alapítványoknak adta. Különös szóhasználata is fogalommá vált, az Erdős-szótár ilyeneket tartalmaz például: "úr" = nő, "szolga"=férfi, "epszilon"=gyerek, "meghalt"=abbahagyta a matematikát, "zaj"=zene. Sírkövére ezt íratta: "Végre nem butulok tovább".

Szólj hozzá!

Címkék: évforduló

Gyermekdalok jogásznyelven

2007.09.18. 11:17 mtklub.hu

 1) Figyelem! Sürgősen megkérünk minden házzal rendelkező puhatestűt, hogy ingatlanát záros határidőn belül hagyja el, az annak külső felszínén keletkezett, és azóta is folyamatban lévő tűzeset miatt. A károsultakat folyékony és félig megszilárdult tejipari termékekkel kártalanítjuk, amelyek együttes mennyisége egyelőre két napi fejadagot tesz ki.

2) Megkérünk mindenkit, aki lépéseit nem tudja az általunk megadott ritmushoz koordinálni, ne álljon sorba este az üzemi konyhán, mivel számukra rétest biztosítani nem áll módunkban. Emellett felhívnánk viszont a figyelmet az említett táplálék pozitív tulajdonságaira, valamint arra, hogy Honvédségünk számára kifejezetten ezt az ételtípust írják elő a hivatalos szervek.

3) Mivel a körzetünkben észlelhető csókák csípése madárinfluenzával fenyegethet, valamint látásában korlátozott kis korú varjak jelenléte is aggodalomra adhat okot, gyermekünk keresztanyja két lóerős járművéért küldetett. Meg kell azonban tagadnom ezt a kérését, mivel e közlekedési eszközt szintén potenciális veszélyforrások, pontosabban tollas baromfi(a)k foglalták el.

4) Teljesen felújított, eredeti meghajtással rendelkező nosztalgiavonat indul a második vágányról Kanizsa állomásra. Megerősítjük, hogy a vonat a kanizsai pályaudvarra megy. A szerelvény elején az irányítási funkciókért a gépész-menedzser felel, ő az, aki a szerelvényt hajtó mozdony irányvektorát és sebességét meghatározza. Más források szerint vonatkísérőként az utolsó kocsiban tartózkodik az a töltött tésztaféleség, amelynek feje táplálkozásunk egyik legfontosabb gumós gyökérnövényévé alakult.

Szólj hozzá!

Címkék: játék irodalom poén

Tudtad-e, hogy a 3 ½” mágneslemez magyar találmány?

2007.09.13. 15:28 mtklub.hu

 

lemezek.jpg

Manapság a CD és a DVD, vagy a még újabb Blue Ray Disk, és a konkurrense a HDDVD, esetleg a pendrive-ok korában lassan elfelejtjük a jó öreg kemény kazettás 3 ½ hüvelykes floppy lemezt.

Dávid és Góliát, avagy a kis méret a lényeg

A 3½” mágneslemezt 1974-ben Jánosi Marcell fejlesztette ki csapatával a Budapesti Rádiótechnikai Gyárban. Gondoljunk bele, akkoriban még a 8 hüvelykes (203 mm-es!) lemezt használták világszerte, ami az egyszerű papír/műanyag tokban eléggé sérülékeny volt, arról nem is beszélve, hogy a meghajtó is vetekedett egy kisebb mai számítógép méreteivel.

"A konstrukciónak olyan tökéletesnek kell lennie, hogy a ceruza kiessen az idegen mérnök kezéből." – Jánosi Marcell

A találmány híre gyorsan elterjedt a világban. Olyan cégek jelentkeztek Magyarországon, mint a Toshiba, Commodore, Philips, Sony, Lego Company (ezt furcsállottam kicsit), Sagem. Ezek közül a Commodore elnöke volt, aki személyesen utazott ide tárgyalni a találmánnyal kapcsolatban, de akkoriban nem lehetett az imperialista világ rendelkezésére bocsátani ily szellemi terméket. A cég vezetősége se látott benne fantáziát, így az MCD-1-re keresztelt meghajtó és a floppy lemez gyártása csak ’81-’82-ben kezdődött meg.. Németországban vásároltak is, de nem készült belőle nagy mennyiség. Közben a tulajdonos magyar állam sokszor elfelejtette fizetni a szabadalmi díjat, így a nagyvilág rákapott a tervre és elkezdték gyártani a floppyt. Pedig fizethettek volna mint a pelyva, talán még az elfelejtett szabadalmi díj mellett is, csak a nemzetközi jogérvényesítés esélytelen volt az akkori magyar viszonyok közt. Gondoljunk bele, hány milliárd lemezt gyártottak le az utóbbi kb. 30 évben! A Philips cég még a mai napig is kap minden egyes eladott CD után jutalékot, anélkül, hogy valaha is gyártották volna.

Az újítás hasznossága

Lehet, hogy az első időkben nem haladta meg a 8 hüvelykes lemez kapacitását, pontosabban mindkettő kb. 250 kbyte-os volt, de méretileg mind a meghajtó, mind a lemez tizedakkorára csökkent. Na jó, a lemez csak ötöd akkora lett, mivel Jánosi az ingzsebéhez tervezte, mint anno a laposüvegeket, ezért az első időkben mégtéglalap alakú volt: kicsit nyújtott. Később a találmányt továbbfejlesztő japánok módosítottak a konstrukción és visszatértek a négyzethez.
Számomra e cikk írása közben az volt érdekes, hogy '89 környékén, mikor megkaptuk az első Commodore +4-es számítógépünket, és később szereztünk - pontosabban bátyám nyert hozzá - egy floppy meghajtót, az az 5¼ inches technológiájú hajlékony lemezt használta, sőt a későbbi 386-os gépünkben is az volt megtalálható, holott már '74 óta létezett a kisebb méretű, de hasonló kapacitású egység is.

Amit visszaemlékezve mosolyogva olvastam az egyik forrásban, az már az 5¼ inches hajlékonylemezzel kapcsolatos. Fatális hiba a hajlíthatóság. Így apám sokszor idegesen hozta fel az akkoriban eléggé elterjedt és nívós számítástechnikai újságot, az Alaplapot, ami összehajtva nyilván jobban fért a postaládánkba, de a mellékelt lemez papírtokját már csak az „out of paper” esetén használhattuk a WC-n. A Jánosi-féle lemez merev „kazettát” kapott, amihez az ötlet valószínűleg a kazettás magnetofon fejlesztéséből jött, így tulajdonképpen elnyűhetetlen volt (addig, míg villamosra nem szállt az ember).

Fröccsöntőgép

Jánosi általában csodálkozik, hogy mindenki, aki hallott róla, a lemez miatt ismeri, talán azért is, mert nincs olyan ember, akinek a kezében ne fordult volna meg ez a kis műanyag darab. Pedig talán sokrétűbb és többet használt találmánya is volt a fröccsöntő gép. Most ne a Jedlik- Vörösmarty-féle fröccsre gondoljunk, amit szívesen öntögetek néha én is, hanem a műanyag tárgyak előállításához használt gépre. E nélkül az eljárás nélkül nem ülnénk műanyag székekben, nem használnánk műanyag csepegtetőt, és talán az 5¼ inches törlés után nem volna műanyag WC kefénk, amivel eltörölhetnénk a kondenzcsíkot.

Marcell sajnos már nem dolgozik. Ötletei még volnának - sőt! Saját bevallása szerint van, amely nagyobb jelentőségű volna a floppynál is, de sajnos fizikailag már nem képes újabb dolgokat alkotni. Habár a lemezt elcsesztük, akkor is mindig tudni fogjuk, hogy ez az idősödő vidám úr alkotta meg a két évtizeden át majdnem egyeduralkodó adathordozót, a 3½ hüvelykes merevkazettás floppylemezt.

Tidzsi

Források:
Index 
Machines.hu 
Inforádió 
Magyar hírlap

Szólj hozzá!

Címkék: technika találmány jánosi marcell

Százhetvenöt éve született Tisza Lajos

2007.09.12. 12:42 mtklub.hu

 Borosjenői és szegedi gróf Tisza Lajos (Geszt, 1832. szeptember 12. – Budapest, 1898. január 26.): politikus, miniszter. Tisza Kálmán öccse. Deák Ferenc oldalán a kiegyezés előkészítésén dolgozott. Bihar megye főispánja lesz 1867-ben. Az 1870-ben alakuló Fővárosi Közmunkák Tanácsának első alelnöke és vezetője. 1871-től közmunka- és közlekedésügyi miniszter, de 1873. dec. 19-én lemondott a miniszterségről. Az 1879-ben Szegedet elsöprő árvíz után a város újjáépítésének királyi biztosává nevezik ki. Szolgálataiért (akkoriban a miniszter, biztos stb. szavakat hajlamosak voltak szó szerint venni) 1883-ban grófi rangot kap, Szeged pedig díszpolgárává avatja és parlamenti képviselőjévé nevezi ki. 1875-től haláláig az Országos Erdészeti Egyesület elnöke.

Emlékét a szegedi Széchenyi téren álló bronzszobor, Fadrusz Imre alkotása őrzi, mely a csatolt képen látható. A szobor talapzatából félig kiemelkedő óriási, hősies alakok mintha derékig az árvíz sodrában állva dolgoznának, külön poénként - magának a szobornak a felépítésén. Tessék megnézni! Ezen kívül a Belvárost magába foglaló körút és egy, az Alsóvárost átszelő utca viseli nevét.

Szólj hozzá!

Címkék: évforduló tisza lajos

süti beállítások módosítása