Magyar Trendi Klub

A Magyar Trendi Klub (mtklub.hu) cikkeinek archívuma.

Kövesd a frissítéseket!

Friss topikok

Miért pont átlátszó a víz?

2008.09.10. 11:39 mtklub.hu

 waterfire.jpgBármilyen hülyén is hangzik, tök régóta gondolkozom azon, hogy a víz miért pont átlátszó. Még kisgyerek koromban csodálkoztam el rajta emlékszem, és azóta, ha nem is nem hagyott nyugodni, de legalább is időről-időre felmerült bennem a kérdés. Ugyanis arra már rég rájöttem, hogy a természetben mindennek oka van. Valószínűleg ezért hiszek Istenben (és nem azért mert anyámék belémsulykolták volna...). Hisz mindennek az oka Ő. Ezért nem lehet ezeket az okokat megfejteni teljesen, csak bizonyos részleteiben. Ezért maradnak nyitva mindig is az alapkérdések: hogy ne is foglalkozzunk velük. Hozzáteszem, szerintem az ateista ember amikor azt mondja, hogy "ez a véletlen műve" vagy "a sors akarta így", valójában Istenre gondol, csak gyáva és gyenge hogy kimondja. Esendő, nem szabad haragudni rá.
Nos az eredeti kérdésem (miért pont átlátszó a víz?), nem ilyen alapkérdés, épp ezért nyugodtan lehet rajta gondolkozni. De akárhányszor elő-elő jött bennem, hát választ sosem találtam rá.
Aztán tegnap rájöttem, de indirekt módon: éjszaka gyalogoltam hazafelé, ki voltam tikkadva és egy nyomóskútnál kortyoltam néhány jó nagyot. Felegyenesedve körülnéztem és rádöbbentem, hogy a víz a levegő esszenciája. Ezért átlátszó!
Az esszenciák tehát jelen vannak a világunkban. Levegő nélkül nem tudnánk élni, de víz nélkül sem. Tehát nemhogy létjogosultságuk van, hanem a legfontosabb közülük egyenesen létalkotó! A sűrítmények, melyeket olyan hajlamosak vagyunk az eredőjéhez képest lebecsülni, valójában az élet mozgatórugói közt vannak, de legalább is döcögősebben működik az óramű nélkülük. Vegyünk egy példát: a pálinka a sűrített napfény. A pálinkában nincs minden meg amit a nap kihozott a gyümölcsből, ugyanakkor egy kortyban tucatnyi barack zsúfolódik össze. Csak a legfontosabb, legértékesebb alkotórészek. De a pálinka azért is jó példa erre, mert megmutatja, hogy az esszenciák jótékony hatása csak egy bizonyos mértékig tart. Pont a töménységükből kifolyólag nem pótolhatják az eredetit amiből készültek. Ez még a vízre és levegőre is igaz: vízből nem lehet akármennyit fogyasztani, a levegőt viszont képtelenség túladagolni.
Befejezésül még egy általam nagyon kedvelt írótól két idézetet szeretnék bemásolni, ami az előző gondolatmenetemhez illik és valamennyire alá is támasztja. Félreértés ne essék, a Teremtő óvjon attól, hogy össze merjem hasonlítani magamat Hamvas Bélával. De nem is ő indította meg a zuhatagot, hanem csak egy korty víz hazafelé menet.
"A valóság küszöbe. Még én, de már nem az. Amikor az ember rájön arra, hogy a test tömény szellem, és a logika tömény mágia, és az anyag tömény anyagtalan, és a tartalom tömény forma, és a csoda tömény valóság."
“Felteszem ugyanis a kérdést: mi az a betegséghez igen hasonló nyugtalanság, az az irritált korlátoltság, az a zaklatott sietség - ma idegességnek mondják -, ami az ateistákra annyira jellemző? Vallás nélkül élni nem lehet. Régi megállapítás és megdönthetetlen. Van jó vallás és rossz vallás. Ez az egész. Vagy Istenben hisz az ember, vagy szurrogátumokban. E szurrogátum igen sokféle lehet: nevezhetik elvnek, világnézetnek, diktátornak, haladásnak, humanizmusnak. Nőknél hiúságnak, kevélységnek, önimádatnak, öltözködésnek, hisztériának, rigolyának. A mai vallásszurrogátum neve: materializmus. Hogy miért nevezi magát így, rejtély. Én vagyok a materialista, kedvesem, én, aki a töltött paprikához és a szilvás gombóchoz imádkozom, aki az asszonyok füle tövéből áradó illatról álmodozom, aki a drágaköveket imádom, aki poligámiában élek az összes csillagokkal és virágokkal, és aki bort iszom. Bort. Halljátok? Mint mindenütt, a dolog itt is azon múlik, hogy jó, vagy rossz. Én vagyok a jó. A rossz materialisták anyagáról az az önkéntelen érzésem van, hogy az tulajdonképpen nem is anyag, hanem cement. Sem megenni nem lehet, sem meginni, sem megnyalni, sem vele aludni. Ez az anyag hullája, ez a ronda nehéz por, ez a hülyén szürke és köznapi ész jelképe, ez a mámortalan massza, ez a komisz rideg számítás (amely sohasem válik be), maga az absztrakció, ez az ateista anyag.“
Folytatás Básthy Ágnes tollából, a hitelesség kedvéért msn-ről bemásolva:
Ágnes says:
Amikor az ember a paradicsomból kiűzetett és aláhullott a földre, a vizet és a levegőt is magával rántotta, magával együtt, magában, mivel azok ők maga... mindnyájan tudjuk, hogy az emberi test 70%-a víz, az anyag. Mindannyian esszenciák vagyunk. Éppolyan könnyűek mint a levegő, és ép olyan életet adók, mint a víz. Ebből következik, hogy isteniek vagyunk, hisz Isten mi magunk vagyunk.
Ágnes says:
Akárhová futunk előle, nem szabadulhatunk, mert magunkban hordjuk az esszenciák formájában. Ne fussunk el előle, mert nem tudunk, ez éppolyan lehetetlen, mint az hogy Ő megnyilvánuljon a materialistáknak is érthető formában. Ő nem mérhető és nem megfogható számokkal, nem látható, hiszen a látó szem sem képes önmagát látni. A valódi dolgunk nem egyszerű és nem nehéz, nem könnyű és nem súlyos teher.
Ágnes says:
Magunkban kell felsimernünk őt, mert megunkban horjuk az esszenciák fomájában.
gyerek @ sniper.hu says:
lassan lassan prédikációt írunk mi ketten:D
És megint - a közlés után két nappal - bele kell még nyúlnom a cikkembe, amely lassan már nem is csak az enyém lesz. Villa tollából ugyanis nagyon elgondolkodtató hozzáfűzés érkezett, amelyet kár lenne csak úgy a kommentek közt sínylődni hagyni:
Az ég istene barátságot kötött a vizek istenével, ebből a barátságból ered az eső. Az eső amely minden létetzőt táplál ezen a földön. Édesvíz, égi áldás. Történt pedig, hogy a kísértő meg akarta fagyasztani az ég és a víz isteneinek barátságát. A gonosz mesterkedése csak még nagyobb csodához vezetett: Megjelent a hó. A megfagyott víz, mely változatos formában, hópelyhekben jelenik meg. A föld nem nyeli el egyből, tisztelettel felmutatja. S a havas táj messzire veri a fényt: hírdeti az ég és a víz barátságát. Minél inkább igyekszik a kísértő megrontani a világot, a végén mégis csak egyre szebb dolgok születnek. Így bánik el a teremtő erő a pusztítóval. Ilyen módon épül és szépül világunk, ahogyan halad az idő. Mondják, hogy nincsen két egyforma hópehely. Ez a szemet gyönyörködtető változatosság a bizonyítéka annak, hogy mennyi információ, mennyi gondolat sugárzik reánk odaföntről.
Most, hogy aludtam egyet a cikkre és végigolvastam, még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a víz egy csodálatos anyag számtalan csodálatos tulajdonsággal, és itt a számtalant nyugodtan vehetjük a szó legszorosabb értelmében. Az egyik legfeltűnőbb tulajdonságának okát megfejtettük, de soha nem fogjuk teljesen megérteni magát a csodát, túlságosan valóságos ahoz. Egy ilyen iromány vége csak olyan lehet, mintha ollóval vágták volna el, mert a végtelenségig lehetne folytatni. Ez az egész agymenés tulajdonképpen teljesen öncélú és a megközelítés is személyes... Én abból indultam ki, hogy a véletlen nem létezik. Az én vallásom ilyen, ez egy önigazolás. Senkinek a meggyőzése nem volt a célom, bár törekedtem az egyszerű, logikus és könnyed megfogalmazásra. Inkább csak azt szerettem volna elérni, hogy elgondolkodtassam azt aki éppen olvassa. Hogy a természetest ne vegye természetesnek. Keresse az okát mindennek, aminek megtudhatjuk. És hogy felejtse el azt a szót, hogy bizonyíték.

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény filozófia

A bejegyzés trackback címe:

https://mtklub.blog.hu/api/trackback/id/tr402188919

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.