Magyar Trendi Klub

A Magyar Trendi Klub (mtklub.hu) cikkeinek archívuma.

Kövesd a frissítéseket!

Friss topikok

Lecsó patkány nélkül

2008.09.18. 01:09 mtklub.hu

 Félreértés ne essék, semmi bajom szuperséf francia patkánnyal, de a lecsó, az mégiscsak magyar találmány. Egy igazi Hungaricum!

Azt a csodát csak a magyar gasztronómia tudja elkövetni, hogy az egyenként is karakteres összetevőkből egy olyan íz kavalkádot varázsol, amelynek sem az ízét sem pedig az illatát nem lehet összetéveszteni semmi mással kerek e világon!

A magyar ember enni és inni szeret a legjobban, ezért aztán se szeri, se száma a különböző kulináris élvezeteket nyújtó fesztiváloknak kis hazánkban. Szinte nem is találunk olyan ételt, vagy italt, amelyet ne ünnepelnénk meg, legyen szó akár borról, pálinkáról vagy sörről. Az ételeink közül talán eddig a rántott húsnak nincs fesztiválja. Csak, hogy a legjelentősebbeket említsem a Bajai Halászléfőző verseny a legnagyobb hírű szerte a világon, utána következik a sorban a Békéscsabai Kolbászfesztivál, amely szintén világhírű esemény. A bajai után a szegedi halászlé ünnepe is a legnagyobbak közé tartozik. Privát véleményem, hogy a szegedi halászlének nincsen párja! Aztán sorolhatnám még a különböző, tészta, sajt, túró, vadász és halász rendezvényeket, de sosem érnénk a végére.

Szülővárosom, ez a talán kicsit perifériára szorított kedves város, Békéscsaba három gasztronómiai fesztivállal büszkélkedhet. A legjelentősebb természetesen a Kolbászfesztivál, de erről majd bő másfél hónap múlva teszek jelentést. Van még csülökfesztivál, és a bevezetőben említett lecsó ünnepe.

lecso.jpg
Kép innen

Az idén a nyolcadik lecsófesztivált tartották Békéscsabán augusztus utolsó hétvégéjén, a főutcán. Három napig folytak a szórakoztató programok kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Volt itt kiöregedett táncdalénekes, Edda koncert, sorozatsztár és divatbemutató, egy szóval minden, amit a tisztelt publikum üveges tekintettel végig tudott nézni.

Enni,- és innivalóban sem volt hiány. Természetesen a lecsó volt a fő fogás a büfésátorban, de e mellett is mindenki megtalálta az ízlésének leginkább megfelelő betevő falatokat.

Az utolsó nap fő attrakciója a lecsófőző verseny volt. Ezen a viadalon a több mint negyven csapat ragadott bográcsot és fakanalat, hogy összemérje a tudását, és megmutassa a zsűrinek és a közönségnek, hogy milyen lecsó kerül a tányérokba a családi titkok leleplezése után.

Mert a lecsó nem csupán hagyma, paprika és paradicsom! Nem! A lecsó, az tudomány, az hit, szeretet és titok.

Tudomány, mert nem csak beledobálok mindent az edénybe és megfőzöm, dehogy! Megvan a lecsófőzésnek az elve és a rendje! Nem mindegy, hogy mit mikor teszek bele, nem mindegy, hogy meddig hagyom a hagymát pirulni, hogy mikor sózom, mekkora lángon párolom. Aki mindent csak összedobál, az vét a lecsófőzés alapelvei ellen, az nem viseltetik kellő tisztelettel ez iránt a nagyszerű étel iránt. Az az ember lenézi a lecsót.

A lecsókészítés hit, mert közben megdicsőül az ember, mert a természet ajándékait csodává formálja a hite. Aki hit nélkül főz lecsót, annak sohasem fog sikerülni.

Szeretni kell, mert szeretet nélkül nincsen semmi, ami meg mégis van, az ízetlen, löttyedt és unalmas.

És a titok! A lecsónak nincs szabványa, nincsenek kőbe vésett szabályai, arányai és receptje. A lecsó úgy jó, ahogy a készítője megálmodja. Szinte bármi kerülhet bele, ami harmonizálni tud a három fő összetevővel. A legtöbbször persze tojás, virsli és rizs kerül bele. Nagyszerű a lecsó kolbásszal is, és belepárolt csirkehússal, de láttam most a fesztiválon cukkinisat és krumplisat is. Ezek mind-mind családi receptek, titkok, amiket az ember a családjából hoz, és talán nem is gondol arra, hogy évszázados titkokat őriz magában.

Jómagam harmadjára indultam a főzőversenyen. 2004-ben egy második helyezéssel értékelték a munkámat. Tavaly sajnos nem sikerült a lecsóm, mert cifrázni akartam, és elrontottam. Nem voltam elég alázatos a lecsóhoz. Az idén visszatértem a gyökereimhez, és a nagymamámtól látott ki tudja, hogy hány éves, és honnan származó recepthez, és főztem egy egyszerű tojásos lecsót, amit különdíjjal jutalmaztak a fesztivál végén.

Semmi trükk, semmi ciráda, semmi extra, csak lecsó. Ez volt az alapelvem, amikor nekikezdtem. Bejött! Szép volt, friss volt és lecsó ízű! Mert a lecsónak ilyennek kell lennie!

És, hogy mi volt benne? Füstölt szalonna, hagyma, paprika, paradicsom és tojás. És só. Az arányokat talán ösztönösen próbálja kitalálni az ember, de a szeretet és a hit segítségével valaki mindig vezeti a szakács kezét, vagy egy távoli ős, vagy egy patkány. Én az előbbiben hiszek.

Legközelebb a kolbászkészítő versenyen indulunk a barátaimmal immáron tízedik éve. Ott most egy másik, a lecsóhoz hasonlóan méltatlanul kezelt hungaricumot fogunk népszerűsíteni, a fröccsöt.

Minden kedves olvasót szeretettel várunk a Kolbászfesztiválra, amely 2008. október 25-én lesz Békéscsabán. Aki szereti a jó ételeket, a jó hangulatot és mérhetetlen mennyiségű italt, annak mindenképpen ott a helye. Én úgy szoktam jellemezni, hogy egy tízezer fős lakodalom disznótorral egybekötve!

Egy szó mint száz: enni és inni jó, hungaricumokat enni és inni pedig kötelesség!

Isten áldjon mindenkit!

Lovas Levente Péter

Szólj hozzá!

Címkék: gasztronómia

A bejegyzés trackback címe:

https://mtklub.blog.hu/api/trackback/id/tr522188424

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.