Aki Drakula karakterét nem ismeri, egészen biztos, hogy 1897 előtt született. Nosferatu, az élőhalott, a vámpír. Bram Stoker klasszikusának több mint száz eddigi verziójáról tudunk, ezek közül a talán leghíresebb a Lugosi Béláról cikkben is említett „Dracula”. Drakula iránti érdeklődésem végett ástam bele magam egy kicsit a témába. És már a kezdeteknél érdekes dologra bukkantam…
A nemzetközi filmvilág a regény első elkészített adaptációjának F. W. Murnau filmjét tartja, mely „Nosferatu” címen jelent meg 1922-ben. Az igazság azonban az, hogy ez csak a második volt. A valódi első Drakulamozi egy bizonyos Lajthay Károly nevéhez fűződik, aki egy évvel Murnaut megelőzve, 1921-ben részben Magyarországon, részben Bécsben elkészítette a „Drakula halála” című művét. Ez azért is érdekes, mert az eredeti regény csak 1924-ben került a hazai könyvesboltok polcaira. Több mint valószínű, hogy Lajthay egy feltehetőleg Pánzél Lajos filmesztéta és szövegkönyvíró által írt fantasztikus filmregényváltozat alapján dolgozott.
A Drakula halála nem követi az eredeti vonalat, nem Erdélyben és Londonban játszódik, hanem három másik helyszínen: egy alpesi faluban, egy Bécsi elmegyógyintézetben, és egy képzeletbeli Drakula-kastélyban.
„Ez inkább a Drakula-regény osztrák-magyar olvasata. A félelem és a szorongás más eszközökkel valósul meg, hiányzik a vámpírgróf világ- és rendfelforgató ereje. A magyar változatban hangsúlyosabb viszont az elmegyógyintézet, az
elmebetegség, az álom és a lidércnyomás. Maga Drakula is egy bolond zenetanár, az „élőhalottak birodalmába” zárták.” – www.filmvilag.hu
A történetben Miss Lucy és Miss Mina alakját Drakula egykori tanítványa, Mary Land helyettesíti, aki felesége halálába beleőrült apját látogatja az intézetben. Egyik este a lányt két bolond magát orvosnak képzelve leszíjazza, hogy megműtsék. Mary szerencsésen megmenekül, de kimerült, így éjszakára az intézetben marad. Ekkor lidércnyomás tör rá. Szörnyűségeset álmodik arról, ahogy Drakula a kastélyába hurcolja, hogy feleségül vegye. A hatalmas márványban és virágban úszó palotában már majdnem megtörténik a nász, ám Drakula megrémül és visszakozik a lány nyakában lógó kereszttől.
"...Drakula ekkor mámoros fővel hajolt Mary felé, hogy csókkal illesse a leány ajkát... vad kéjtől remegett a szája, karjait ölelésre készen tartotta. Ebben a pillanatban Mary, aki megérezte a veszedelmet, ellökte magától Drakulát, nyakláncán függő keresztjéhez nyúlt és feléje mutatta, bátran, villámló tekintettel...
- A kereszt! A kereszt! - ordított Drakula, és riadtan hátrált a leány elől.
A váratlan jelenet láttára ijedelem lett úrrá az egész teremben... Drakulával együtt a gonosz szellemek is rémülten menekültek... Mary előtt nyitva állt az út...
S a leány, felhasználva a kínálkozó alkalmat, futásnak eredt s a nyitva felejtett kapun kirohant a havas éjszakába." – részlet a filmregényből.
Így Mary megmenekül. Már majdnem teljesen megfagy, mikor falusi emberek rátalálnak és orvost hívnak hozzá. Drakula természetesen ide is követi, tekintetével hipnózis alá vonva a társaságot. Mary és az orvos mégis elmenekülnek. Az elmegyógyintézetben eközben egy bolond lelövi az igazi Drakulát, mire a lány felébred a lidércnyomásból. A vég csak félig happy-end: Drakula halott, Mary férjhez megy egy erdészhez, de a kétely, hogy a sok szörnyűség valóban megtörtént-e, vagy csak az elme játéka volt, soha nem derül ki.
A filmet 1921. februárjában tűzték műsorra Bécsben. Magyarországon 1923 áprilisában mutatták be slágerként Tuchten Jenő kölcsönzőjének jóvoltából.
Főszerepben: Paul Askonas (Askenas), Lux Margit, Kertész Dezső, Thury Elemér, Lene Myl
A kb. 50 perces filmalkotás valószínűleg a második világháborúban veszett el örökre, de számos információ, a szövegkönyv alapjául szolgáló regényváltozat és képanyag is bizonyítja létezését.
-Limpek-
Forrás: www.hitchcock.hu
www.filmvilag.hu
