Már régóta fogalmazódik bennem a gondolat, hogy meg írjam ezt a történetet, de valahogy sosem tudtam elkezdeni. Lázas kutatómunka nyomán akadtam rá újra arra a cikkre, ami nagyapám gondosan lefűzött Autó-Motor sorozatában pihent évtizedek óta. Most talán újra szárnyra kap, immáron az elektronika éterén és eljut a jelen generáció tagjaihoz.
Fura módon a történetet pont a végénél kezdem, de tetszett a cikk valamint az azt körülvevő atmoszféra. A kor szakmai sajtóját olvasva felelevenedik az emberben érzés, amit az akkoriak érezhettek. Nem ontották még a számítógépek és a CNC-k az autótipusok százait havonta. Akkoriban minden másképp mehetett, nehezebb volt, de annál nagyobb volt a varázsa.
A P-20 sorozatnál fejeződik be a csepeli motorkerékpárgyártás története '75-ben. A Csepel 250, a P-20 talán dédapja ekkor már nyugdíjas éveit tölti. A jól bevált típusok sok millió kilométert róttak le Magyarország és a világ számos útjain hóban, sárban, aszfalton, homokban, esőben vagy kánikulában. Bizonyítottak, ezért misztikus kíváncsiság övezi az új jövevény érkezését. Most valami más lesz. Szakítanak a korábbi megldásokkal, kéthengeres 250-es váltja majd az évtizedek óta megszokott egyhengeres 250-es konstrukciót. 5 fokozatú váltó, a japán motorokéval vetekvő fordulat, a mágnestekercs helyett dinamós áramellátás csak egy része a technikai újításoknak.
A kor elfogadott autós-motoros szakértője, számos szakmai könyv és újságcikk írója, Rózsa György a következőt írta kilencszáz-hatvanöt májusában a már szinte boltok kirakatában álló Pannónia P-20-ról:
"A város felett szitál a napok óta tartó őszies tavaszi eső. Az emberek fázósan sietnek a dolguk után. A latyakos úttesten libasorban négy motorkerékpár igyekszik kijutni a főváros forgalmából, az E-5-ös országút felé. A motorok ugyan nem tiszták, mégis többen megfordulnak utánuk. Nem vitás, a kíváncsi emberek többsége motoros, és az újvonalú járműben van is valami, ami szinte vonzza a szakértők tekintetét.
A hosszúkat lépő, duruzsoló hangú Pannóniákat - merthogy ezek az új P-20 prototípusaikból valók - a Csepeli Motorkerékpárgyár szakemberei hetek óta gyötrik, kínozzák. Ez a feladatuk. Most, hogy az idő is felengedett, napi 500 kilométert motoroznak. Bár alígha lehet így nevezni ezt a valóságos motorgyilkolást, ez az órákon keresztül tartó "vollgázas" száguldást.
Félreértés ne essék, ezek a hideggel, esővel dacoló emberek mind kiváló szerelők és nem egy közülük motorkerékpárbajnok, tehát nagyon jól tudják mit szabad egy motorkerékpártól követelni. Csakhogy ezeknek meg éppen az a feladatuk, hogy a motor hosszú életét biztosító vezetési módszerek elletétét alkalmazva megpróbálják szétzavarni ezeket a szerencsétlen kéthengereseket. Már közel vannak az első tízezer kilométerhez, amikor is majd lehúzzák a hengereket, hogy megejthessék az első laborvizsgáltokat. Azután újabb tizenötezerkilométeres gyilkolás következik. Nagyon szerény számítás szerint is mintegy 70-75 ezer km-es "hétköznapi" futásnak felel majd meg ez a 25 ezer km-es szakítópróba.
Hogy mit tud a P-20?
Amennyire egy ilyen úton is megállapítható, nagyon sokat tud a P-20! Az általunk kipróbált motor, amint a "trupp" vezetője, Szente Gyula mérnök elmondta, nem a leggyorsabb. Ennek ellenére pillanatokon belül túllendült az óra tűje a 100 kilométert jelző vonalon, és határozottan kúszott a 120-as érték felé, amit természetesen el is ért. Ez így leírva nem kelt különösebb izgalmat. De amikor rajta ülve tapasztalni lehet azt a gyorsulási készséget, amivel a motor rendelkezik, mindjárt hevesebben dobogtatja meg a bizalmatlanságra hajlamos szívet. Aki pedig durván bánik a kuplunggal, az már az indulásnál megtanulja tisztelni a P-20 motorját. Mint egy telivér sportmotor, úgy emeli meg a 23 lóerő a mellső kerekeket. De így van ez a második fokozatban is. (És jaj annak, aki vizes talajon merészel "kemény kézzel" elindulni!)
Tata előtt, az enyhe emelkedőben, amikor az ötödik - a kimélő - fokozatban éneklő motor hangja egy tized oktávval mélyebb lett, visszarámoltuk a bársonysímán kapcsolható váltót a negyedikbe, akkor a motor mit sem törődött a bizonyára tekintélyes fordulatszámmal, és ismét 120-at mutatott a kilométeróra.
Ülése és a lábtartók elhelyezése igen kényelmes utazást biztosít, amit az elöl-hátul alkalmazott lengéscsillapítós teleszkópok fokoznak. (Persze ezt még majd - ha arra alkalmat ad a gyár igazgatőja - rossz úton is ki kell majd próbálni.) A P-20 sebességével párhuzamos értékű a fékek hatásossága.
Egyenlőre csak ennyit a P-20 prototítpusával szerzett tapasztalatainkról.....
-ergyé- "
Azt hiszem ebben a cikkben szinte minden benne van, amit a kor beleadott technológiánk globális élvonalbeli szerepléséért. És megint oda jutottunk el, hogy: Mi lett volna ha...
Mi lett volna ha, tovább működhet ez a gyár és még ellát minket mégtöbb ilyen remek "termékkel". (Tönkre ment volna a rendszerváltáskor vagy az az után jövő eszetlen privatizációs hullám hatására.) Ám jött egy újabb KGST-s döntés, egy új ötévesterv. A Szovjetunióban túlkínálat van, Magyarország számára deficites a motorkerékpár gyártás, ezért hiába minden újabb fejlesztés, be kell szüntetni a gyártást!
Szerencsére sok suffniban, tanyasi eresz alatt maradt magyar vasparipa és hála a jelen motorkedvelőinek sok újraszületik közülük ma és egyre divatosabbá válik. Hiszen melyik műkedvelő vagy akár laikus ne kapná el a fejét akár a nagyváros zajában is, az oly jellegzetes hanggal közeledő T5-ös, P-10-es vagy a két hengerrel zenélő P-20-as ütemeire!
A cikk írásának napján értesültem róla, - valósággal megőrültem - hogy három évtizedes szünet után újra beindul a hazai motorkerékpár-gyártás Magyarországon – jelentette be Mázló Imre, a Pannónia Motors Magyarország vezetője. Reméljük, hogy a hír igaz és talán folytatódhat a legenda! Izgatottan várjuk a fejleményeket!
-Kori-
