Mivel előző cikkünkben részben foglalkoztunk a materializmus kritikájával is, így most úgy illik, hogy az jelenkori "ellenoldalt" is kicsit megvizsgáljuk közelebbről. Ez is nagyon fontos terület, hiszen soha ennyi szekta, gyógyító, önjelölt prédikátor nem volt még. Nyakunkon a New Age, a médiában emeltdíjas telefonszámon osztogatják a gyógyító energiákat, lassan mindenki a jövőbe lát, vagy előző életére emlékezik. Ellepett minket az ezoterikus szemét, feje tetejére állt a világ. De mi ennek az oka? Hogyan jutottunk el idáig?
A felvilágosodás után eldobtunk mindent magunktól, ami kicsit is a transzcendenciához kötött volna minket. A tudomány lépett a teremtésmítoszok helyére. Hétköznapjainkból száműztük az ünnepeket,a különlegeset, szürkévé és egyhangúvá téve azt, miközben mindentudásunk felett érzett büszkeségünket kéjelegtük körül önelégülten. Máglyán égettük el szentjeinket és angyalainkat, miközben a "sötét" középkort vádoltuk folyamatosan boszorkányüldözéssel. Pedig az inkvizítorok mi magunk vagyunk.
A templomok kiüresedett hodályokká váltak, Isten pedig beköltözött a templomtorony csúcsának legeldugottabb zugába, ahová a recsegő lépcsőn már nem merünk felmenni. Kivéve persze azokat az eseteket, ha éppen valamiért bűnbakra van szükségünk. Mert ha valami rossz történik a spiritualitástól teljesen kasztrált életünkben, akkor bizony felmegyünk érte a rejtekhelyére és bilincsekbe verve lerángatjuk onnan, hogy közösen szórhassuk rá átkainkat. Mert így kényelmes.
Aztán egy kicsit kelet felé is fordultunk. Arrafele láttunk derengeni jó dolgokat. Valami spirituális még létezett arrafele, amit mi magunk már innen elüldöztünk. Gondoltuk merítünk valamit belőle. Persze ez is valami sajátosan modern és degenerált módon sikerült. Modern ember ugyanis mindig csak a külsőségekkel foglalkozik, kifele néz, sohase befelé. Csak a külső tárgyi, anyagi világ felé. A lélek úgyse létezik. Szóval elmentünk keletre és átrángattunk minden külsőséget azokból a dolgokból, amik pont a befelé fordulásra hívják fel a figyelmet. Így vettük fel szépen a buddhisták és a hinduk maszkját, miközben spiritualitásukból igen keveset merítettünk.
Manapság már mindenhol tonnaszámra lehet kapni az indiai füstölőket, dísztárgyakat és hasonló kacatokat. Ha az ablak sarkába kavicsokat, békákat meg nagyhasú Buddhát rakunk, akkor a feng shui energiák majd megváltoztatják nyomorult életünket. Aggatjuk a karácsonyfára a díszeket, miközben már a gyökere rohad az egésznek.
Kiüresedett zombivá váltunk, akiknek a média mondja meg, hogy mi a jó, mi a szükséges, és mi a követendő példa. De ez nem a média hibája, ellentétben a magukat értelmiséginek tartók folyamatosan hangoztatott közhelyével. A média csak az igényeket szolgálja ki, és igény van a hamis ideálokra, hamis életcélokra és egy illúziók közé hazudott életre.
Nézzük meg közelebbről egy példával illusztrálva, mit is kapunk a nyakunkba, ha komolyan vesszük ezeket a dolgokat. Kapcsoljuk be a televíziót, és váltsunk valamelyik népszerű csatornára.
Szigorú tekintetű színesbőrű fiatalemberek modern ritmusokra gesztikulálnak a levegőbe számukra igen kellemes nemi arányokkal megáldott drága luxus yachtokon. És a szürke öltönyös hivatalnok bámulja. Pedig ő nem fog eljutni ide. De nem azért, mert napi 8 órás alkalmazotti státuszból nem lesz soha luxus yacht, hanem azért, mert ahhoz, hogy szürke öltönyös hivatalnokból vagányul mutogató aranyláncos lazagyerek legyen, egy komplett személyiségcsere szükséges. Lelkileg még kisgyerek ő. Régen anyukája mondta meg neki, hogyha az iskolában jól viselkedik, és sokat tanul, akkor piros pontot kap. Ma az anyukaként kezét megfogó társadalmi ideálok hazudják neki, hogyha tovább hajtja a mókuskereket, akkor majd egyszer, csak úgy magától, valami történni fog. Hirtelen megtörténik a csoda, vagy hatalmas vagyonra tesz majd szert, és szürke öltönyös hivatalnokból szigorú tekintetű színesbőrű fiatalemberré válik, aki luxus yactokon mutogat a levegőbe.
Mind a cél, mind az odavezető út hamis.
És ezek után csodálkozunk, hogy lassan mindenkin úrrá lesz a "miért pont velem történik ez" életérzés? Mindenki mártír, és mindenki úgy gondolja, hogy ő "jobb" életet érdemelne. Frusztrált, csalódott és kiábrándult mindenből. De neki persze attól még jár a szerencse, a megváltás. Majd minden magától megoldódik, és rendbe jön.
Aztán ez a két lábon járó pszichiátriai kórtünet belép valami szektába, mert az jó. Azt hallotta, hogy az "spirituális" és majd attól minden megváltozik. És valóban meg is változik, hiszen a szürkeségből kilépés tényleg eufórikus hangulattal jár. Kicsit boldogabb lesz, és majd olyan embereket tekint "mesternek", "prófétának", akik egy fokkal is célravezetőbb gondolatokat tudnak megfogalmazni, mint ő maga, a szürke kisember, aki már gondolkodni se képes.
Talán pont ez a szürkeség a métely, a rosszindulatú daganat. Külső elvárások közé erőszakolt, szabályokkal körbeszegélyezett hamis életcélok közötti álmodozás egy jobb világról. Ez a szürkeség egy időzített bomba. Időzített bomba az infernális erők felé.
Nem lehet teljesen biztosan kimondani, hogy a modern kor embere teljesen elveszett, hiába fordul bármilyen irányba is. A többség számára az aktuális trendek követése, a szektákba vonulás, az "ezotéria" felé fordulás, vagy a szürke élet további művelése körülbelül ugyanazt az utat jelenti, csak a színtér és a szereplők mások. Viszont létezhetnek még kevesek, akik keresik a tiszta forrást.
De a tiszta forrást megkeresni nem könnyű, nem plakáton hirdetik, és nem is két nap alatt talál rá az ember. Megtalálni és gyakorolni pedig embert próbáló heroikus tett, maga a királyi művészet!
