A világ első Grand Prix versenyeként számon tartott autóversenyt 1906. június 26-án és 27-én rendezték meg Le Mans-ban, melyet a magyar Szisz Ferenc nyert meg. Az acélparipán vágtázó magyar huszár megmutatta a frankót a “frankoknak” és az egész világnak. Ez a halálfélelmet nem ismerő szeghalmi vitéz beautózta magát a magyar történelem legnagyobb sportolóinak képzeletbeli pantheonjába.
Agyafúrt erdélyi szászok leszármazottjaként 1881. szeptember 20-án, Szeghalmon látta meg a napvilágot. A lakatos és rézöntő munkával kenyeret kereső Sziszt már fiatalkorában, igen korán ámulatba ejtette az autók egyre növekvő térnyerése. Valószínűleg akkor fordulhatott meg fejében, hogy feltétlen rész kell vennie pár ilyen száguldozó acélparipa megzabolázásában. Szabadidejében - autótervező és mérnöki tanulmányokat kezdett folytatni és a pesti Helios garázsban sajátította el az autószerelés alapjait. Már fiatalon megjárta Berlint és Lyont mielőtt Párizsban, a francia Renault gyárnál kezdett dolgozni. 1901-től. A rendkívül tehetséges és fiatal okleveles gépész és feltaláló mérnöki tehetségét a Renault fivérek gyorsan felismerték és azonmód lecsaptak rá: megvásárolták szabadalmait és korlátlan kísérletezési és fejlesztési lehetőségekhez juttatták. Ő alkotta meg a világ első szabályozott öngyulladású motorját és ő használt először egy sűrített levegővel működö indító szerkezetet, fityiszt mutatva így a kurbli ódivatú hóbortjának. Megjegyzendő, hogy a Forma-1-ben mai napig használnak egy ehhez hasonlatos eszközt. (Tán ennek lehet a leszármazottja?). 1902-től Louis Renault szerelőjeként különféle versenyek fontos résztvevője lesz, majd Marcel Renault tragikus halála után a csapat versenyzője lesz. Számos verseny után (Gordon Bennet kupa-Franciaország, Vanderbilt kupa-USA)
1906. június 26. Tikkasztó hőség. Megfontolt lődörgők ilyenkor a hideg fröccs, hűvös kocsma történelmileg kialakult csodás egységét választják inkább holmi vaslóviadalok helyett. Az ifjú huszárt azonban ekkor a „3A” rajtszámú Renault AK 90CV paripa nyergében nézett farkasszemet a Le Mans – Saint Calais – Ferté Bernard országúton kijelölt, nagyjából háromszögű 103,18 km-es csatamezővel. A távot két nap alatt tizenkétszer (napi hat alkalommal) kellett teljesíteni. A 32 indulóból 21-en „estek el” az őrült küzdelemben.
Már az edzéseken kiderült, hogy a verseny a patkó, vagyis gumicseréknél dől el. Az nyer, aki a leggyorsabban cseréli le abroncsait, és leginkább alkalmazkodni tud a veszélyes körülményekhez. A Michelin-fivérek új rendszerű abroncsokkal szálltak hadba a nagydíjon. Ezeket pár csavar meglazítása után azonnal le lehetett cserélni és három versenyző –Vincenzo Lancia, Felice Nazzaro, Szisz Ferenc- autójára szerelték fel őket. Kezdetét vette a történelem első igazi taktikai kerékcsere – acélló-patkolás (ahogy tetszik) versenye.
Bár lánchajtásos acélparipája, 90 hagyományos társa erejével bírt, mégsem tartozott a legerősebbek közé. A vakmerően vezető, félelmet nem ismerő Szisz megmutatta mi az a magyar virtus: az első napon 10, a másodikon pedig már 32 másodperces előnyre tett szert, 12 óra 14 perc 7 másodperc alatt, valamint 100,8 km/h átlagsebességgel teljesítette a távot, melyhez talán hasonló sokkot a Corvin Mátyás-féle Fekete Sereg mindent legyűrő rohama, okozhatott saját korában a vele szembenálló balszerencsés elemeknek. Szisz teljesítménye különösen akkor tűnik rendkívülinek, hogyha belegondolunk az akkori technikai és útviszonylatokba és abba, hogy az autóversenyzés akkoriban még gyakran halálos vállalkozásnak számított (főleg, hogy a biztonsági intézkedések száma erősen konvergált a nullához), a mai formaegyes nyikhajok tízszer is meggondolnák, hogy túlszelídített, ámbátor szélvészgyors hi-tech lovaik helyett a kicsit ugyan lomhább, de ugyanakkor vadul őrjöngő, betöretlen acélállatot válasszák. Itt megjegyzendő, hogy szerencsére akkor még nem volt csapatrádió, mivel a rendkívül nehéz körülményeknek köszönhetően a vakmerő ifjonc bizonyára elmorzsolt pár vaskos hungarikumot a bajusza alatt. (Emlékezzünk csak szegény Fisichellára aki egy igencsak nemzetközi közhely meggondolatlan elmormogása miatt napokig magyarázkodott a sajtónak.)
Győzelme Európa-szerte népszerűvé tette a fiatal magyart, képeslapok, plakátok készültek róla. A győzelemért 45 ezer frank jutalomban részesült, soron kívül megkapta a francia állampolgárságot, és ő volt az első autóversenyző, aki állami elismerést kapott Franciaországban. Szisz Grand Prix-győzelme, és a verseny üzleti sikere hamarosan több más Grand Prix viadal rendezését hozta magával Európában. Szisz Ferenc nevét az első világháború kitöréséig az olyan sikeres autóversenyzők neve mellett emlegették, mint Christian Lautenschlager, Carl Jörns, Victor Hémery, Louis Wagner vagy Max Sailer. Állítólag a verseny után zajlott le a következő közjáték: „Alighogy leintették a versenyt egy másik induló, Kark Schmöllhaus le akarta lőni Szisz Ferencet, de valaki kiütötte kezéből a pisztolyt. A győztesnek kijáró pezsgőzés javában zajlott, amikor egy csodálatos hölgy lépett a magyar GP győzteshez és megkérdezte, hogy nem akar-e a Fiatnál versenyezni, később a tolmácsok elmondták, hogy a Fiat gyár elnökének felesége volt.”(1)
Az első világháború után Renault és Citroen gépjárművekre szakosodva folytatta autójavító tevékenységét. A 30-as évek elején visszavonult és a Párizstól mintegy 40 kilométerre fekvő Auffargis-i villájában élt. Szisz Ferenc 1944. február 21-én hunyt el, 71 éves korában tüdőgyulladásban. Az Auffargis-i temetőben helyezték örök nyugalomra. A "Famille Szisz" feliratú fekete márvány síremléket a Francia Autóklub és a Renault Művek gondozzák.Szisz Ferenc emlékét Franciaországban számos emlékmű őrzi. Továbbá három múzeum: a Szisz Múzeum, amely a Le Mans-i versenypálya közelében található Renault Múzeum része, a Renault Történeti Múzeum, és a Haris testvérek Autós Múzeuma.A Hungaroring célegyenes utáni első (jobb) kanyarját az első és eddig egyetlen magyar GP győztesről, Szisz Ferencről nevezték el. 2003-ban az új főbejárat előtt emeltek tiszteltére autós szobrot. 2006-ban a GP győzelem 100. évfordulója alkalmából a Magyar Posta nagyon szép emlékbélyeget adott ki, melyen az ifjú acélhuszár látható legendás paripájával. Nagyságára jellemző az a fura eset, amikor „egy névrokon, a tsz-nyugdíjas, nagyotmondó csősz, Szisz Feri bácsi ugyanis hallott a legendáról, ami általa új életre kelt. Feri bácsi úton-útfélen hangoztatta, hogy ő a világhírű versenyző, egészen addig, amíg fel nem tűnt a láthatáron a francia autógyár képviselete, és a technika-történész Harris fivérek.”(2) , de ez már egy másik történet.
(MTklubberek csoportja Szisz Ferenc szobránál, Mogyoród, Hungaroring 2007, augusztus 2.)
Szilágyi Kristóf
Források:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szisz_Ferenc
http://www.f1hirek.hu/?t=article&id=3173
http://www.autostilus.hu/?r=3367
http://www.grandprix.com/ft/ftjs032.html
http://www.posta.hu/object.ddf136c1-6ae2-4d1c-99fc-c74f2d33e256.ivy
http://www.online.rtlklub.hu/hirek/hatter/?id=0509207299
Lábjegyzetek:
1.http://www.autostilus.hu/?r=3367
2.http://www.online.rtlklub.hu/hirek/hatter/?id=0509207299
