Magyar Trendi Klub

búskomor falai között. Bram Stoker 1897-es klasszikusának számtalan feldolgozása született az évek során, egy
2005-ös Newsweek-ben szerint a Drakuláról és/vagy leszármazottjairól eddig 167 mozifilm, és 7 TV-sorozat készült. Legismertebb ezek közül az 1931-ben, az Universal Studios készítette „Dracula”, Lugosi Bélával a főszerepben. Lugosi neve azóta összeforrt a vámpír nevével, rajongók hada ünnepli ma is, zenekarok írnak számokat róla és számomra, a szar horror-filmek kedvelőjének Bélánk egy kicsit olyan, mint a keresztényeknek Jézus Krisztus. Itt megemlítem, hogy a „Drakula” nem tartozik a fos horror-mozik közé, de erről később.

Foglalkozzunk kicsit azzal, ki is volt Lugosi Béla.
Blaskó Béla néven született Lugoson, 1882. október 20-án. Apja szigorú üzletember, aki minden áron azt szeretné, hogy fia az Ő nyomdokaiba lépjen. Béla ezt máshogy gondolja, 12 évesen megszökik otthonról. Később, 1910-ben a Szegedi Nemzeti Színház tagja, 1911-ben a Magyar Színházhoz, 1912-ben a Nemzeti Színházhoz szerződtetik, ahol Magyarország egyik legnevesebb színésze lesz. Számos darabban játszik, még Jézus Krisztus szerepére is felkérik a „Mária Magdolna” című színpadi műben. Ebben az időszakban Olt Arisztid művésznéven filmekben is szerepel. A színészkedést átmenetileg megszakítja a katonáskodás. Habár a színészeknek felmentést adnak a hadkötelezettség alól, hazaszeretetétől vezérelve az első világháborúban kapitányi rangban szolgál az orosz fronton. A harcokban megsebesül, hazatérte után kitüntetik. Az 1919-es Tanácsköztársaság
időszaka alatt, szakszervezetet alapít, hogy a hazai színjátszás útját egyengesse. Ez rossz választásnak bizonyult, a Kun-rezsim bukása után elhagyni kényszerül az országot. 1926-ban amnesztiában részesült, de nem tért haza. Először Bécsbe, majd Berlinbe menekül, itt is folytatja a színészi tevékenységet. 1921-ben matrózként érkezik az USA-ba, ahol állampolgárságot kap. Nem beszélt angolul, de színészi ambíciójának ez sem vetett gátat, emigrációban élő honfitársakkal együtt New Yorkban magyar nyelvű színházat működtet 1922-ben. Madách „Az ember tragédiája” című drámájának adaptációja sikeres. Első angol nyelvű szereplése 1933-ban a „The Red Poppy” című darabban volt. Angolul még mindig nem tudott, hogy ezt ellensúlyozni tudja, fonetikusan megtanulta az egész színjátékot. Karakteres arca, hűvös megjelenése hamar népszerűvé tette. Ezek, különleges akcentusa és kiemelkedő színészi tehetsége miatt kapta meg a „Drakula” címszerepét az 1927-től, a Fulton Theater által műsorra tűzött színpadi verzióban. Óriási siker. Érdekes, hogy a mozi változatban először mégsem rá osztották a főszerepet, de a gazdasági világválság miatt visszaesett költségvetés miatt nem tudtak finanszírozni egy ismert filmszínészt, ezért mégis Lugosit kérték fel a forgatásra, aki ekkor színpadon már több mint ötszázszor játszotta a szerepet.

A filmet már 1917 óta el akarták készíteni és 1931-ben a mozikba is került.
Viharos sikert aratott a film. ATod Browning rendezte filmről manapság nehéz elképzelni, hogy félelmet keltett az
emberekben, de az akkori filmes kultúra mellett ez az alkotás minden bizonnyal a legrémisztőbb volt a maga nemében. A premier nézőiben tovább táplálta ezt a szorongást, hogy a bemutató végén a Van Helsinget alakítóEdward Van Sloan a fehér vászon elé lépve a következő szavakat intézte a halálra sokkolt publikumhoz: „Csak egy pillanat, Hölgyeim is uraim! Csak egy szó, mielőtt elmennének. Reméljük, Drakula nem okoz Önöknek rossz álmokat, csak egy szóval szeretném önöket biztosítani. Amikor ma hazaérnek és lekapcsolják a villanyt, és félnek benézni a függöny mögé és attól tartanak, hogy egy arc jelenik meg az ablakban... nos, csak nyugodjanak meg és
emlékezzenek, ilyen dolgok léteznek!”

Ez a pár sor biztosította az energiaszolgáltatókat kevéske plusz bevételről, mivel ezek után mindenki hetekig lámpafénynél aludt. Habár a „Drakula” hozta meg Lugosinak
a jól megérdemelt sikert, egyben skatulyául is szolgált, ezek után szinte csak horror filmekben szerepelt. Sorra következtek a felkérések a rémisztőbbnél-rémisztőbb karakterek megformálására. A „White Zombie” gátlástalan woodoo-gyilkosa, Igor a „Ghost of Frankeinsteinben”, Frankeinstein teremtménye a „Frankeinstein meets the Wolfman” című filmben. Hogy ezt a szerepet elvállalta mát talán mutatja, hogy népszerűsége lecsengőben volt (az első Frankeinstein filmben ugyanis neki ajánlották ezt a szerepet, de Ő visszautasította, így kaphatta meg a mára már
szintén legendává vált Borisz Karloff).

Lugosi nehezen viselte, hogy csökken iránta az érdeklődés, nem tudják már ki is Ő, holott régebben egy sötét utcán is felismerték, csupán a hangját hallva. Kábítószer-függősége kezdett elhatalmasodni rajta, kegyelemdöfésként érte 1953-as válása.

Élete utolsó három évében a később „minden idők legrosszabb rendezőjének” kikáltott Edward D. Wood Jr. oldalán még három azóta kultusszá kövült alkotásban szerepel. Ezek a „Glen or Glenda”, a „The Bride of the Monster” és a „Plan 9 from Outer Space”. Az utóbbiban Lugosi csak keveset szerepel, a forgatás megkezdése előtt meghalt és csak Ed Wood-dal forgatott kézi kamerás felvételei megjelennek a filmben, mégis neve a főszereplők között tündököl. A rendező Béla hiányának pótlására a filmben dublőrt alkalmaz, aki még majd egész arcát takarva sem hasonlít kicsit sem Lugosira. Lugosi nem sokkal halála előtt szakított drogfüggőségével, de életét már ez sem mentette meg. 1956. augusztus 6-án meghalt. Felesége és fia, Béla G. Lugosi egyik „Drakulában” viselt köpenyében helyeztették örök nyugalomra. Akik ismerték, azt mondják nagyon sokoldalú személység volt. Hogy kiküszöbölje, a csorbát amit az jelentett, hogy iskoláit nem fejezte be minden nap sokat olvasott, kevés olyan téma volt a geológiától, a történelmen keresztül, egész a szépirodalomig, amihez ne tudott volna érdemben hozzászólni. Több egykori kollégája és fia is megerősíti, hogy tekintélyt parancsoló megjelenésének tudható be, hogyha belépett egy terembe, minden tekintet rászegeződött, aki nem tudta ki is Ő halkan kérdezte: „Ez ki?”

És most ragadom meg az alkalmat, hogy elmondjam, miért is olyan fasza Lugosi Béla és miért nem szar a Drakula!

Ha valaki manapság megnézi ezt a filmet, önkéntelenül is nevethetnékje támad, pláne ha belegondol, hogy ettől felnőttek parázták félhullára magukat éjszakánként. És gondolom azt sem érti mindenki, miért verem itt magam, hogy Lugosi jó színész volt, mikor olyan túlzó minden mozdulata, hogy majd kieseik a képernyőből. Én is elkezdtem agyalni ezen. Sok víz folyt le a Tiszán (bocs, szegedi vagyok…) mire megtaláltam a választ. Elsődleges dolog, hogy mindent a saját idejében kell vizsgálni. Teljesen nyilvánvaló, hogy a fiatalok öt év múlva mennyire ki fogják röhögni azokat a filmeket, amik most állítólag nagyon a toppon vannak. Gondoljunk csak bele, hogy már a Mátrix sem akkora alkotás, mint azt anno hitték. A ’30-as években a filmezés még kis karon ülő nyafogógép volt (most is éppen csak járni tanul), hiszen alig több mint harminc év telt el a Lumiére-fivérek első egypercese óta. A technikai fejlettség kezdetlegessége miatt a kép életlen volt, hogy az arcok kivehetőek legyenek a nagy kontraszt érdekében fehérre sminkelték még a férfiakat is. Így a mimika nem kapott akkora szerepet, mint manapság. Túlozni kellett. Azt se felejtsük el, hogy ezek a színészek ekkoriban mind színházból jöttek, az ott bemutatott szerepjátszás és a filmbéli között égbekiáltó a különbség. Meg amúgy is, akkor ez volt a trend! Így kellett játszani, azt kész. Ezért lehet az, hogy mai szemmel nézve az akkoriban kivételes tehetségnek számító színészek ma kutyaütőnek tűnnek. Ha valaki ezt nem érti az olyan, mintha elmenne Spanyolországba és bajszot rajzolna a barlangfestményekre, mondván: „Ennél szebbet én is tudok!” 
„Miért félünk valamitől? Miért izgat fel bennünket valami? A szexuális izgalomról beszélek, mert a Drakula esetében ez a két dolog nagyon gyakran átfedi egymást. (…) Erős akcentusa volt, és a szeme mozdulatai olyanok voltak, amelyekre ma már inkább úgy tekintünk, mint valami hókusz-pókuszra. De a nők elájultak tőle, a felnőtt férfiakat meg idegesítette.” – mondta Lugosi Béla Drakulájáról Clive Barker, a Hellraiser és a Nightbreed kiagyalója, a modern horror egyik úttörője.



Lugosi Béla színházi darabjai:
 

;

Lugosi Béla filmjei:

- Limpek -

Forrás:

www.lugosi.com

A „Dracula” és a „White Zombie” DVD extrái, valamint kevés százalékban Tim Burton: Ed Wood című filmje

A két táblázat a www.lugosi.com oldalon található Filmography és Stageography magyarra átírt változata. A magyar címet az esetben írtam át, ha az alkotás
Magyarországon ismert, vagy Magyarországon készült.