" Ugyan valaha Teller Edének hívták, de maradjon ő csak Edward Teller"- mondták a korabeli magyarok, és ezzel mintegy megvonták tőle magyar származását is. A magyar sajtó rendkívül ellenséges hangnemben, elfogultan írt róla, és nagy találékonysággal a legszélsőségesebb háborús monopóliumok kiszolgálójának és potenciális háborús bűnösnek bélyegezték. Hogy miért? A kommunista tábor kíméletlen propagandája miatt! A magyar nép 1987 decemberében hallhatott először Teller- interjút a rádióban, természetesen tökéletes, míves magyarsággal. Ezen rádióbeszélgetésből csemegézve követhetjük végig a professzor kalandos életét, a kutatói munkásságát, a politikai tevékenységét és végül, de nem utolsó sorban különös, filozófiai mélységű gondolkozását és magát a "Teller-jelenséget", amely két táborra osztja a világot. Lehet gyűlölni, lehet szeretni, tisztelni vagy ócsárolni, de szinte senki nem marad közömbös iránta, aki valamit is tud róla. Teller világképének központi kategóriája a haladás, a fejlődés minden emberi dimenzióban. Szerinte a fegyverekre azért van szükség, hogy a demokrácia, a szabadság világát megvédjék, s mivel a fejlődés paradoxona az, hogy a diktatúrában és a demokráciában egyenlő eséllyel készítenek azonos hatású fegyvereket, a cél az, hogy a demokráciák megelőzzék a diktatúrákat. Ismerjük hát meg "Mr H-Bomb"-ot, de mi nevezzük csak Teller Edének, és legyünk méltán büszkék a "Hidrogénbomba atyjára"!
1908. január 15-én született Budapesten, zsidó családban, apja ügyvédként kereste a kenyerét, és őt is erre a pályára szánta. "Matemetikus akartam lenni, de az édesapám azt mondta: 'Hát abból sohasem fogsz megélni.' Végén sok ide-oda után megállapodtunk kémiában: vegyészmérnök leszek. Anyám azt akarta, hogy otthon maradjak, a Műegyetemen tanultam pár hétig Budapesten.Egy pár héttel később elmentem Karlsruhébe. (...) Volt ott egy szenzációs professzor: Hermann Mark. Tőle hallottam először azt a csodálatos dolgot, amit úgy hívnak: kvantummechanika. (...) Édesapám látta, hogy már több, mint két év eltelt, és még mindig nem a kémiát akarom, de hogy amit csinálok helyette, azt jól csinálom. Ő ügyvéd volt, nyílt eszű és nyíltszívű ember. Végül azt mondta: 'Csináld, amit akarsz!' Azonnal otthagytam Karlsruhét, elmentem Münchenbe. (...) Egy nagyon bolond pillanatban leugrottam egy villamosról, és az levágta a jobb lábamat.Az ember, aki engem operált, egy egészen elsőrangú és szeretetreméltó porosz volt. Dr. von Lossow. (...) Azután egy szép napon eltűnt. (...) Évek múltán tudtam meg, hogy mi történt. (...) Tudta: ha Hitler hatalomra kerül, akkor ott egy von Lossow nem fog megélni, ezért tűnt el. (...) Öt évvel később Hitler átvette a kormányt, akkor én is elhagytam Németországot. Hallottam egy egészen zseniális és nagyszerű fiatalemberről: ő volt Werner Heisenberg. (emlékeztető: Heisenberg-féle bizonytalansági reláció) Hát hozzá mentem, mihelyt megtanultam járni a műlábammal. (...) Lipcsében kaptam meg a doktorátusomat. Egy nap Heisenberg behívott, és azt mondta: Itt van két munka. Az egyik tanulmány Koppenhágából azt mondja, hogy a hidrogénmolekula-ionnak ez a matematikai leírása. Ez a másik tanulmány azt állítja, hogy ez a probléma matematikai okból megoldhatatlan. Kinek van igaza; Megnéztem, véletlenül nem volt nagyon nehéz a kérdés, a dán megoldás helyes volt, az érvelés pedig, hogy megoldhatatlan, hibás. Erre Heisenberg:'Jó, ha ez a megoldás vannak-e más megoldások is? Én az összes megoldást akarom.' Erre én elkezdtem számolni egy számolómasinán az intézetben, amit forgatni kellett, és a forgatásra nagy zörejjel és számokkal felelt. Ezt én rendesen éjjel csináltam. Heisenberg ekkor még nem volt házas, egy emelettel följebb aludt, néha lejött éjjel és beszélgetünk. Egy szép nap lejött, és azt mondja: 'Hát még nem vagy készen?' Azt mondom: 'Hát egy-két évig még eltart.' 'Hát mit csináltál?' Elmondtam. Azt mondta: 'Ez elég, írd le, ez jó lesz!' Az a gyanúm, hogy én szegény Heisenberget nem hagytam aludni a hangos számlálógépemmel, és azért kaptam meg a doktorátusomat. De hát a világ komplikált, ezt ne kutassuk!"
" Elmentem két hónapra Rómába Enrico Fermit meglátogatni, aki akkor kezdett játszani a neutronokkal. Bizony az új felfedezések nagyon gyakran úgy jönnek létre, mint a játék. Nincs határozott cél, csak kíváncsiság, és az óhaj: rendet teremteni ott, ahol az összefüggések homályosak. Fermi neutronokat lőtt a különböző atommagokba, amik protonokból és neutronokból állnak, így újfajta radioaktív magokat csinált. Sorba minden elemből egyet vagy kettőt. Végül elérkezett az uránhoz, és amikor azt bombázta neutronnal, akkor ahelyett, hogy egy-két radioaktivitást kapott volna, tucatjával kapta a radioaktív bomlásokat. Fermi akkor azt gondolta, hogy az uránnál nehezebb elemet csinált. Évekig senki sem jött rá, hogy az uránmagok kettéhasadtak, és azért kapott sok radioaktivitást, mert az uránmag nagyon sokféleképpen tud hasadni. Akkor ez még nem volt világos."
" Találkoztam egy biokémikussal, aki meghívott Angliába. (...) Azt mondta, engem meghív, hogy jöjjek Londonba vele dolgozni egy föltétellel: legyek egy kicsit műveltebb, emberszabásúbb, olvassam el az 'Alice in wonderland'- et, akkor jöhetek. Jöttem is, olvastam is.Londonból később Koppenhágába mentem Niels Bohr-hoz. (emlékeztető: Bohr-féle atommodell) Ott találkoztam a későbbi jó barátommal, az orosz George Gamowval, aki röviddel később elmenekült a Szovjetunióból. Washingtonba ment tanítani a George Washington Egyetemre, és engem is oda hívott, hogy vele dolgozzam. Ez lett a legközelebbi állomásom 1935-ben."
"1939 nyarán egyik konferenciánkra Gamow meghívta Niels Bohrt. Ő hozta a nagy újságot, a maghasadás felfedezését. Meglett a magyarázat, hogy amikor Fermi az uránt bombázta neutronokkal, miért talált olyan sokféle radioaktivitást: ő nem nehezebb elemeket épített föl, hanem az uránmag elhasadt, és sokféleképpen tudott kettéhasadni, általában nem egészen egyenlő darabokra. Mindegyik hasadványnak másféle radioaktivitása volt. Amerikában volt egy barátom, akit már Londonban is jól ismertem: Szilárd Leó. Ő nem volt a konferencián. (...) Mihelyt vége volt a konferenciának, szólt a telefon, Szilárd volt a vonalban: 'Jöjjön el értem az állomásra!' Mentünk is.
Szilárd ezzel kezdte: 'Amikor az uránmag elhasadt, talán egy neutron is kiszabadult, talán kettő. Ha elég neutron szabadul ki, akkor ezek a neutronok újabb uránatommagba mennek, és még több neutront szabadítanak föl. Ilyen módon láncreakció jöhet létre. Egy neutronból kettő, kettőből négy, négyből nyolc- ismételd a duplázódást tízszer, és máris ezernél járunk. Ismételd ötvenszer, és az egész urántömb elhasadt!Rövid idő alatt annyi energiát szabadíthat föl, hogy milliószor erősebb robbanást okoz, mint azt kémiai robbanószer produkálhatná.' Hát az édesapám nem ilyen kémiáról álmodott. De ez volt az, amit Szilárd már régen tervezett. És most az urán hasadásában látta, hogy ez megvalósulhat. A kérdés az, vajon a hasadó mag valóban további neutronokat hoz-e létre. (...) Néhány héttel később Szilárd hívott telefonon. Magyarul beszélt és csak annyit mondott: 'Megtaláltam a neutronokat!' Már akkor sejtettem, hogy nem játszadozhatom tovább elméletekkel."
" Még azon a nyáron megkaptam első nukleáris megbízásomat. Nekem kellett Szilárd autóját vezetnem. Ő ugyanis soha nem volt hajlandó leereszkedni az autóvezetés technikájának megtanulásához. 'Nem vinnél el Einsteinhez? Meg kell látogatnom!' Elvittem. Aztán meghívta teára Szilárdot is meg a sofőrjét is, engem. Szilárd kivett egy levelet a zsebéből. Einstein alaposan elolvasta és aláírta. 1939 augusztus másodika volt. Ez volt a levél, ami Roosevelt szemei elé került közel három hónappal később. Amikor Roosevelt elolvasta, Lengyelországot a náci és a szovjet diktatúra már felosztotta egymás között. A levél pedig azt mondta: az uránhasadás fölfedezése azt jelenti, hogy hatalmas atombombát lehet csinálni, és ezt a fölfedezést Berlinben csinálták. Így jobb lesz, hogy Amerikában mi is csinálunk valamit. Később segítettem Szilárd Leónak és Wigner Jenőnek, akik ezen dolgoztak."
Folyt. köv.
Video: Teller Ede kérdések, vita
http://www.lilli.hu/news/news/65/teller-ede-kerdesek-vita.html
Írta: László Márta
