Búvár Kund után az egyik leghatékonyabb eszköz hajók meglékelésére, tengersírba küldésére a torpedó. Jánosékkal egy időben többen kísérleteztek, de a mai torpedók ősét mégis a Luppis-Whitehead páros alkotta meg. Talán nem a legjobb választás a fegyvertervezés, de az űrkutatásig sajnos nagy részben a fegyverkezés vitte előre tudományt. Ezekből a gyakorlati találmányokból fejlődhetett tovább a tengeralattjáró is, aminek már szerencsére vannak békésebb hasznosítási módjai.
Akkor csapjunk is a lovak közé! Gondolhatnátok, hogy mi oly bonyolult egy torpedón? Kell egy három méteres szivar, a végébe egy hajócsavar, dobjunk bele egy motort, elejébe valami robbanóanyagot, és lásd: kész a torpedó. Aztán az első használatkor rájövünk, hogy a kedvenc vízi szivarunk célt téveszt, nem egyenesen halad, és a motort is csak odaképzeltük, mert 1860-as, ’70-es években még nem voltak ekkora hajtóművek. Gőzgép beépítése is necces lenne, drágasága okán, na meg ellenfeleink is a röhögésbe halnának bele az úszó mozdony láttán.
Luppis János az Osztrák Császári Haditengerészet fregattkapitánya először 1857-ben készített, kezdetleges torpedót, avagy ahogy akkoriban nevezte sikló védőt. Ez még egy hajószerű szerkezet volt, oldalán parafa lemezekkel. Kormánylapátjait hosszú zsineggel a partról irányították. A meghajtásról 150 év távlatában két változatot írnak furcsamód egymásra hivatkozva az ellentétes nézetű honlapok. Egyik óraműszerkezet által, a másik sűrített levegővel meghajtott propellerről ír. Mindkettő igaz, csak pár év eltéréssel - a sűrített levegős csak ’66-ban jött ki - de ne menjünk ennyire előre!
János 1860-ban fordult Lipót főherceghez, hogy eszközöljön ki meghallgatást I. Ferenc Józsefnél. Józsefnek bejött a találmány, a Hadügyminisztériumnak viszont nem. 1861-ben a nyugdíjazását kérte, hogy minden időt találmányának szentelhessen, majd Ciotta János nyugalmazott mérnök alezredes javaslatára felkereste az angol Robert Whitehead-et, fiumei Stabilimento Technico Fiumana hajógépgyár műszaki igazgatóját, aki anyagilag és szaktudással is támogatni tudta a további fejlesztéseket. 1864-ben szerződést kötöttek, és újra beindult a fejlesztés. 2 év alatt a zsineges sikló védőből 200 m távolságig hatásos víz alatti torpedót alkottak meg. Ez már tényleg szivar alakú volt, és méreteit tekintve nem túloztam fentebb. Nem egy bonsai méretű, gumikacsára irányuló, lubickoló akna volt, hanem egy 335 cm hosszú, 35,5 cm átmérőjű, 136 kg tömegű 8 kg robbanótöltettel ellátott működőképes torpedó! A hajócsavart egy 25 atmoszféra - majdnem 25 bar - nyomásra feltöltött légtartály forgatta.
Luppis a minisztérium közbenjárására megkapta a Vaskorona-rendet, és 1869-ben I. Ferenc Józseftől az osztrák nemességet von Ranner előnévvel. 1875. január 11-én az olaszországi Milánóban halt meg. Luppis művét munkatársa, Robert Whitehead folytatta és tökéletesítette tovább. Még ’72-ben megalapult a Whitehead és Társa torpedógyár, mely a világ több országában értékesített torpedókat.
Később került bele a Whitehead-féle pontos mélységbeállító szerkezet, mely segítségével a torpedó láthatatlan mélységekbe merülhetett, és a robbanás szintje is meghatározhatóvá vált. Majd beépítette a giroszkópot, vagy más néven pörgettyűt, mely az elfordulást akadályozza meg, oly módon, hogy ha a megpörgetett kerék tengelyét erőhatás éri, magyarul el akarjuk forgatni, akkor érdekes módon az erőhatással és a tengellyel merőleges irányban fordul el. Ez azt jelenti, hogy ha kedvenc vízi szivarunkat egy áramlat, vagy gyártási pontatlanságból adódó hibák el akarnák forgatni, el akarnák téríteni az egyenes iránytól, akkor is egyenesen halad tovább, csak kicsit pörögni kezd. Whitehead 1905-ig fejlesztgette/árulta a torpedókat, aztán visszatért szülőhazájába. 1905. november 14-én halt meg.
Légmelegítő
A Luppis-Whitehead életműhöz Gesztesy János sorhajóhadnagy tett hozzá, akiturbina-hajtóművet akart alkalmazni a torpedók meghajtására, de ezt túl költségesnek ítélték, ezért visszatért a légmelegítőhöz, melyet 1905. július 22-én hivatalosan ki is próbáltak. Légmelegítő? Minek egy radiátor a torpedóba? Egyszerű fizika. A felmelegített gázok kitágulnak. Így működik - részben - a sugárhajtómű is. Minél jobban felmelegítik a meghajtást biztosító gázokat (ez esetben levegőt), annál jobban kitágulnak és annál hatékonyabb lesz a propellerforgatás is. Nem ő volt az első, aki ilyesmivel kísérletezett, de az övé működött hatékonyan és biztonságosan először. Így 1907-ben mikor már torpedóba is szerelték ezt a benzinnel működő, vízzel hűtött szerkezetet, 11%-kal növelte meg a sebességet és 72%-kal a lőtávolságot. Sajnos Fiumében bizonyos anyagi, részvényes vagy együttműködési hajlam miatt csak 1913-ban használják ezt a rendszert. Előtte a részvénytárs kicsit robbanékonyabb Armstron melegítőit.
Tidzsi 2007. november 8.
Kapcsolódó linkek:
Segner János András, „a turbina atyja”
Források:
Haditechnika.hu
Angol wikipedia
A History of the Torpedo The Early Days By Geoff Kirby
Torpedo History
