Magyar Trendi Klub

 A többé-kevésbé menetrendszerű vasúti közlekedés 75 éve, 1932. szeptember 12-én indult a Budapest-Hegyeshalom vonalon. Technikatörténetileg érdekes és trendi, hogy ez volt a világ első vasútvonala, mely az országos villamos hálózat frekvenciáján működött, így megtakarítva a bonyolult és költséges transzformációt. Ehhez természetesen mozdony kellett: Kandó Kálmán és az akkoriban világhírű magyar mozdonygyártás V40-es típusjelű alkotása 1932-től 1967-ig állt szolgálatban, személy- és teherszállításra is alkalmas volt, és ha nagyon akart, százzal ment.

 Szeptember 11-ről a nagy "keresztény" birodalom elleni csapás, a World Trade Center pusztulása jut eszébe az emberek többségének. Háromszáztíz évvel ezelőtt az oszmán birodalom szenvedett katasztrofális méretű vereséget az egyesült keresztény csapatoktól. A zentai csata híre napok alatt bejárta Európát, a győztesek a kereszténység diadalát ünnepelték a "betolakodó pogányok" felett.

A csata szinte hihetetlen mérlege 20-28 ezer fős veszteség a sok albán harcost és Thököly kurucait is felvonultató török oldalon, és összesen 28 tiszt és 401 közkatona a főként szász, magyar és szerb katonákból álló császári hadsereg részéről, melyet Savoyai Jenő vezetett győzelemre. Elesett Elmas Mehmed nagyvezír, az anatóliai és a boszniai beglerbég, a janicsárok agája, tizenhét pasa és további számos főtiszt. Mihelyt megvirradt, a szövetségesek számba vették a hatalmas zsákmányt: hét honcsok (lófarkas török zászló), 423 kisebb zászló, 80 bronzágyú, három, fémből készült ötcsövű seregbontó és négy vaslöveg, a hadipénztár, valamint a szultán kardja és ezüstkészlete, illetve pecsétje, melyet Rabutin lovassági tábornok erdélyi hadbiztosa talált meg a halott nagyvezír nyakán. Emellett hatalmas lőszer- és élelmiszerkészlet, 9000 szekér, több ezer ló, továbbá több száz szarvasmarha és teve jutott a győztesek kezébe.

Az egész az időzítésen múlt. Az Erdély elfoglalására menetelő hatalmas török sereget a tiszai átkelésnél állította meg és morzsolta fel Savoyai serege. Az átkeléshez állított ideiglenes híd állásait éppen kiépítő török hadsereg nyakába zúdult a csapás. A hídfőt várfalnyi barikáddal vették volna körül, azonban pont a váratlanul érkező támadó csapat felől nyitott és védtelen volt a hadsereg, aztán beszorult a saját maga építette falak, sáncok közé. A törökök visszavonulási útját elvágvaborzasztó vérengzés következett úgy a sáncokban, mint a hídnál és a vízben (...) A katona annyira fel volt dühödve, hogy csaknem senkinek sem adott kegyelmet (...) innen van, hogy oly kevés foglyunk esett... a túloldalra nem jutott át több 2000-nél, írja a képen látható Savoyai Jenő. A visszavonulást és az átkelést az egymást taposó pánik is nehezítette.

A csatánál jelen levő II. Musztafa szultán még az éjjel visszavonult Temesvár felé, onnan Belgrádba, majd sietve Isztambulba távozott. Többé szultánok nem vettek részt személyesen hadjáratokban. Az eseményt hónapokig tartó ünneplés követte egyik, vezeklés és gyász követte másik oldalról. Erről egy korábbi cikkünkben olvashatsz bőven.

Zentán ma a csata helyszínén különösen szépen nő a fű, és bár a Tisza medre sokat változott azóta - vagy pont azért -, esélyes, hogy az ember egy-egy gombot, kardmarkolatot találjon a hihetetlen pusztítás emlékeként. Azonban a csata jelentősége nem ebben áll: nem sokat váratott magára, januárra fogalmazódott meg a török békeajánlat, amit egy évre rá a karlóczai béke egyezményesített. Tíz éve, vagyis a csata 300. évfordulója óta szeptember 11-ét a város napjaként ünneplik. Idén már péntek óta tart a dáridó, színjátszó csoportokkal, zenekarokkal, hagyományőrző bemutatóval és Rúzsa Magdi koncerttel. Szerencsére emlékcsatát nem rendeznek.

gyüdi

A csatáról részletesebben: http://crowland.uw.hu/images/csata/zenta.html

A csata utóélete

http://zenta.lap.hu/ linkgyűjtemény

 Két legyet egy csapásra! Kevesebb mint a mesebeli hét, de ne kicsinyeskedjünk, ez a valóság. Egy magyar kutató-fejlesztő társaság meghökkentő alapanyagot javasol az ipari termelés során keletkező szennyvíz megtisztítására, az élelmiszeripari szennyvizet.

A szerves anyagokban gazdag szennyvízben kitűnően szaporodnak az élesztőgombák, melyekkel nagy mennyiségű nehézfémet lehet semlegesíteni, ugyanis ezek a gombák a felületükön megkötik ezen veszélyes hulladékokat. A folyamat végterméke tiszta víz és viszonylag csekély biomassza. Ezeket később vagy elégetik, vagy enyhén szólva jobb megoldásnak tűnik, hogy kinyerhetőek belőlük a fémek további hasznosításra.

Az EU természetvédelmi programja, a LIFE támogatásával Tatabányán felépült a Retoxmet projekt, ami már laboratóriumi környezeten kívül szemlélteti a módszer hatékonyságát.

Szóval a kukorica, burgonya, vagy tejtermékek feldolgozása során keletkezet szennyvíz - ahogy egy műsorvezető anno mondta volt – már „simogatja a delfineket és ölelgeti a fákat”, és grínpísz-aktivistaként óvja környezetünket.

Tidzsi 2007.09.10

Források:
National Geographic újság 2007 augusztus
Retoxmet Blog 
Retoxmet hivatalos honalpja

 Egy sztereotip füstös kis szegedi kocsmában beszélgettünk Tomikával, az idén nyolcadszorra megrendezett Nyári Ifjúsági Játékok, vagyis a zentai fesztivál egyik rendezőjével. Ő a fesztivál történetének kezdetétől a Kisszínpad rendezésével foglalkozik, feladata emellett sok mindenre kiterjed, rálátása így olyan az eseményekre, mint Benedeknek, mikor még Ratzinger volt a katolikus egyház ügyeire. Kérdeztük arról, hogy látta az idei fesztivált, a minden évben felröppenő pletykáról, hogy jövőre nem lesz megrendezve (nem engedi a város, megveszi a Sziget, a kanizsai zsidók viszik tovább stb. verziókban), illetve a kisebb médiafigyelmet kiváltó verekedős ügyről is. Az Mtklub olvasóinak szíves megértésével mindent szó szerint közlünk.

- Izgulsz?

- Höháhhá! Sörözünk, nem?

- Igen, ahhoz kell a papír meg a toll. No mondd csak el a világnak, te hogy láttad a fesztivált? Milyen volt, tőmondatokban és adatokban.

- "Érdekes". Komolyra fordítva a szót: meglehetősen érdekes. Alapjában véve jól sikerült, csak egy bukta volt: a nap.

- Eddig az eső volt a probléma.

- Jaja! Idén átalakultunk, most már a nap hódít! Haha! Délután a nagy hőség miatt kevés volt a látogató. Este a várt szám bejött, a fogyasztói társadalom vékonyabb rétege: kurva kevesen voltak.

- Én ezt nem vettem észre. Szerintem voltak rendesen.

- Tavalyhoz képest voltak kevesen. Ami ütött: a 0. nap bejött az Aurora miatt, ez meghatározta a fesztivál kezdetét, sokan ezért jöttek le sátrazni. (Ugyanis a 0. napon csak négy napos jeggyel lehetett részt venni. A szerk.) Nem egóból, de: a Kisszínpad, avagy más néven a Gyüdi Sanyi Színpad miatt! Ezen kívül a szerda és a péntek volt jó nap, a nagyszínpados fellépők miatt: Alvin, Anima, Kárpátia....

- Apropó Kárpátia! Másnap azt hallottam, hogy akkora tömegverekedés volt, még a polgármester is kijött megnézni, van-e terrorveszély! Hazaérve meg az index.hu-n láttam furcsaságokat.

- Ööö.. megcáfolnám a másnapi téves infót! Szerencsére nem tömegverekedés volt, hanem csak egy átlag magyarországi kispolgárt ütöttek le a kedves magyarbiztonsági őrök.

- Magyarok?

- Persze! Több szerb biztonsági volt, de ebben az esetben épp magyarok a szereplők. A megvert nemszegedi nemorvos esetéről nem tudok semmit, hülyeséget meg nem akarok mondani. A másik sztorit viszont halljátok első kézből. Toroczkai enyhén illuminált állapotban az oly híres és közkedvelt Kárpátia zenekar koncertjén vette a bátorságot, hogy az így is oly magas kordon fölé emelkedjen. Bátorsága nem ismert határokat, így ezt háromszor megtette, negyedszerre viszont a hatalom visszaütött.

- Azt tudták az őrök, hogy kicsoda ő?

- Nem. Ez már mind pletyka, vagy hazugság.

(Kérdő tekintetemre - én ezt mind nem így olvastam Toroczkai lapján - a sebtiben megörökített testhelyzetet veszi fel.)

- Ez már politika, azt tudod? Kárpátiát szereted?

- Nem!

- Halál reád!

- Éljen a Kárpátia! Elmondom, miért nem szeretem őket. A hasonló bandák, mint a Fejbőr, a Magicseri vagy a Romantikus Erőszak elmennek akármilyen kis faluba fellépni, ilyen általános közönségű fesztiválon nem lépnek fel. Szívesebben megmaradnak a szubkultúrájukban, meg tán kerülik a felesleges konfliktust. Amúgy hívnánk őket. De a Kárpátia mögött egy profi menedzserstáb áll. Minden fesztiválon ott vannak, egyébként meg stadionokat töltenek meg. Kis buli nem buli. Ők a zenekar. Talán az őszödi-őszi események óta ez már nem szubkultúra, ezt a szelet fogják a vitorlájukba. Amúgy zeneileg a Kárpátia frankó.

- Megenyhültem. Lesz-e jövőre Játékok? Én már akkor lennék megijedve, ha valamelyik évben nem rebesgetnék a fesztivál halálát.

(Elgondolkozik, fogalmaz: nyilván, mint minden évben, most is van némi alapja a pletykáknak: vannak nehézségek.)

- A Kedves Olvasóknak csak azt tudom üzenni: ne felejtsétek el soha Zentát, és ha nem is ilyen színekben, nevek alatt, de még biztosan találkozunk az elkövetkező években is a hírhedt Népkertben!

- A Népkertben? Ez csodás! No de mi lesz a fantasztikus Emlékművel?(A fesztivált eléggé akadályozó módon egy különböző méretű oszlopokból álló kompozíciót helyezett el a város a Népkertben, amelyről mindenki azt hitte, valami emlékmű lehet, de kiderült, valójában a játszótér része.)

- A máris hírhedt emlékmű marad a helyén, különösen tudom ajánlani azon pároknak, akik közt nagy a magasságkülönbség. Vagy a lány nagyigényű. Emellett a jógázni kívánó fiatal anyukáknak is felhívom rá a figyelmét. Segíthet a következő terhességben.

- Gyalázzák meg? Mire is műemlékeztet?

- A kivitel a mohácsi emlékműre hajaz. Az eredeti ötlet: alkossunk minél groteszkebb és abszurdabb létesítményt, ami megnehezíti a Kisszínpad felépítését! Köszönet a zentai önkormányzatnak. Egyébként a játszótér része, és az önkormányzat nem rosszból tette oda, ahova, csak nem gondoltak bele, hogy zavarhat. Amúgy felújítják az egész Népkertet. Hátha nem lesz a Játékok rovására!

- Jövőre tervek?

- A kisszínpad neve Gyüdi Sanyi színpad lesz. Jövőre már nem kell annyit magyarázkodni. Terv még visszahozni közönséggyanús zenekarokat, akik az eddigi Játékokon beváltak, mint a Tankcsapda, a Kispál, a Quimby...

- Ricse?

- Nem terv, de ki tudja?

- Vágtázó Csodaszarvas?

- Mindenféleképpen! Ha Grandpierre Attila nem lesz külföldön agyfesztiválon, mint idén.

- Mtklub?

- Le a kalappal! Nagyon jó volt!

- Jövőre is lesz?

- Duplázzatok rá srácok, mert benne van simán!

- Ezzel a pozitív kicsengéssel meg is köszönöm az interjút, veszek neked még egy sört és nálunk alszol. Szevasz!

Kapcsolódó írások:

A Magyar Trendi Klub zentai működéséről

Tudtad-e, hogy Szeged városa egyszer megszállta Zentát?

Az index kamu cikke a HavariaPress kamu jelentése alapján, megvert "orvos"-ügyben.

Amit mi tudunk megvert "orvos"-ügyben.

Toroczkai László honlapján már sajnos nincs fenn az a blogbejegyzés, amelyben azt írta: a szerb biztonsági őrök felismerték és erre megverték.

Tudtad-e, hogy a nemzetközi repülőnapok legnagyobb sztárjai között egy csomó magyar van?

Bizony ám, például 1998-ban Vári Gyula százados az Angliában, Fairford-ban megredezett Royal International Air Tattoo-n, egy híres nemzetközi légi bemutatón Mig–29-esével elnyerte az „Abszolút Kategória” győztese díjat, azaz a legnagyobb rangot, melyet vadászpilóta kaphat egy repülőnapon. És ez még nem minden: 1999-ben Vári már nem csak az „Abszolút Kategória” díját tehette büszkén vitrinjébe, hanem a „Jet Solo”-t, azaz a legjobb szólóbemutató díját együléses vadász-kategóriában is magáénak tudhatta.

És a sorozat ezzel nem állt meg: 2000-ben az angliai Cottesmore-i Légibázison tartandó repülő-shown újra magyar vadászpilótának ítélte a zsűri az első díjat, Kovács Péter századosnak, 2001. nyarán Vári ismét remekelt Fulcrumjával Cottesmore-ban, és immáron negyedszer került magyar kézbe a legjobbaknak járó díj.

2002. júliusában Vári mester „tanítványa”, Szabó „Topi” Zoltán nem okozott csalódást a harcászati repülés hazai szerelmeseinek, és immáron ötödszörre hozta haza Fairford-ból az őt megillető, legjobbaknak járó díjat.
2003–ban Topi végre itthon is bemutathatta programját a hazaiaknak a Kecskeméti Nemzetközi Repülőnapon, amellyel előtte ismét díjat nyert Fairford-ban. A bemutató repülés a hazai közönségnél is sikert aratott, és jutalmat kapott a következő kecskeméti repülőnapon, nemcsak 2003-ban, hanem 2005-ben is: ekkor Topi kollégája, Molnár „Bagira” Gábor kapta a „Jet Solo” díjat.

És hogy mitől ilyen jók a magyar égi huszárok? Biztosan szárazföldi elődeik virtusát, hivatásuk iránt érzett feltétlen szeretetét, és rátermettségét hordozzák szívükben nap mint nap az égre.

Szati

Forrás:
www.repulonap.hu
www.honvedelem.hu
www.airshowaction.com

 Tamási Áronra emlékeztek Farkaslakán, az író szülőfalujában. A székely lélek nagy ismerője ebben a hónapban született, éppen 110 évvel ezelőtt. Farkaslaka lakóinak hagyományos foglalkozása a szénégetés, ezért a rendezvényt hagyományosan „Szenes napok"-nak hívják, amelyen részt vettek a magyarországi testvértelepülések, így Lengyeltóti és Kemence küldöttségei is.

Amihez Tamási Áron hozzáért, az menten megszépült. Az ő szemén keresztül a valóság mesevilág, nála a sötétség is tündérfényekkel világít. De Tamási Áronnál a mese is a valóság súlyosságára és bánataira vall; az ő szemén keresztül az állatok és a fák is a világ nagy összefüggéseit példázzák; nála ugyan minden agyafúrt székelységgé válik, de az ő székelysége maga az ezerarcú emberiség. A lélek nagy gyönyörűségei közé tartozik Tamási Áron novelláit olvasni, és ez a nagyon nagy, nagyon művészi novellaíró úgy mellékesen kitűnő regényeket és igen egyéni hangú, szívhez szóló, jó drámákat is írt.

Székely volt, és ez meghatározta látásmódját is, stílusát is. A székely hagyományok, a székelyföldi hegyek és erdők, a gyermekkorban lélekbe szívódott mesék, balladák és nem utolsósorban tréfák, játékok, szelíd ugratások ugyanúgy mindvégig befolyásolták képzet- és képzeletvilágát, mint nyitott szemű érdeklődése minden iránt és csukott szemű hajlandósága a misztikumokra. Tamási mindent látott, ami látható volt a körülvevő való világban, és mindenről a nehéz munkával dolgozó emberek vélekedése szerint válaszolt. De Tamási azt is látta, ami nem látható, amiről az ember azt sem tudhatja, van-e vagy nincs, ami kívül esik a való világon. Nem ítélheti meg helyesen Tamási Áron egyéniségét és életművét, aki nem veszi tudomásul, hogy egyszerre volt tényekhez ragaszkodó realista és lelke mélyéig vallásos ember, aki a végső döntést az emberen túlról várta. Nem egy bizonyos tételes vallásnak volt dogma szerinti hívője, semmi sem állt távolabb tőle, mint bárminő dogmatizmus; ennél sokkal játékosabb lélekként élte életét. De misztikus sejtelmekkel remélt tapasztalaton kívüli, nemcsak nem ismert, de meg nem is ismerhető eredetű segítséget az ember jogos igényeihez. Azt azonban jól tudta, hogy magamagától még a mennyei segítség sem jön el, ha mi magunk nem teszünk okosan a saját érdekünkben. Kedvesen ravasz, mókás kedvű szegényemberei körülbelül úgy gondolják a nagy igazságszolgáltatást, hogy „segíts magadon, isten is megsegít".

Forrás: Alkoss-blog pajtásoldal írása.

Még: Magyar Elektronikus Könyvtár oldala

Kapcsolódó írás(ok): Tamási Áron - Szülőföldem

 A XVIII. század második felében járunk. Mária Terézia uralkodása alatt a felvilágosult eszmék teret nyernek hazánkban, hatalmas lökést adva ezzel a tudományok fejlődésének.

Ezen kor kiemelkedő alakja Kempelen Farkas. Foglalkozása hivatalnok, hivatása mechanikus, természettudós és feltaláló.
Roppant sokoldalú embernek bizonyult. Értett vízművek tervezéséhez és építéséhez, a gőzgépekhez, a folyószabályozáshoz. A schöbrunni palota kertjében szökőkutat épített, később betegágyat a himlőben megbetegedett királynénak. Két gőzgép építése is az Ő nevéhez fűződik, mint az elsők, melyek nem csak vízszivattyúzásra alkalmasak.
A vakok tanításában is úttörő érdemei vannak. Ő volt az első, aki a vakok oktatásában bevezette a betűnyomtatást. Egy bécsi vak lányt tanított meg írni, és szerkesztett neki kézi szedő-, és nyomtatógépet. Innentől vált világossá, hogy megfelelő eszközökkel egy világtalan is kiválóan képes ezt a munkát elvégezni.
A hangtan és a fonetika területén is hírnevet szerzett. Ő készítette az első „beszélő gépet” is. Már az ókor óta kísérleteztek evvel, több szerkezet is készült, de mindegyikről kiderült, hogy egy a gépben megbújt ember szolgáltatja a hangokat. Az első igazi gép, mely valósan utánozta az emberi hang keletkezésének mechanikáját 1790-ben készült el, több kudarc és néha hónapokig tartó töprengés árán. Két évtizedes kutatómunkája alatt olyan széleskörű ismeretanyagot halmozott fel, hogy a mai fiziológusok és fonetikusok az élettani hangtan és a kísérleti fonetika megalapozójának tekintik.
A laikusok számára világhírűvé azonban sakkozógépe (képünkön) tette. A játszmákat egy török ruhában és turbánban ülő alak vívta, bal kezével szelve a mezők tengerét. Kettőt bólintott ha sakkot adott, hármat ha mattot. Az utóbbi állítólag mindig bekövetkezett, ugyanis IQ-terminátorunk, mint XX. századi társa halomra verte az ellene kiállókat. Azóta bebizonyosodott, hogy a gép belsejében egy ember ült. De nem is ez a lényeg, az 1800-as években ne is várja el senki senkitől, hogy mesterséges intelligenciát hozzon létre, a találmány érdeme nem a játék menetében keresendő, hanem abban a kifinomult mechanikában amellyel a működtető mozgatta a török kezét, fejét, szemeit, valamint abban a folyamatban, ahogyan a gép tudatta a belsejében feszengővel, a játék állását.
Érdekes adalék Kempelen Farkas érdemeihez hangtan témában. Éppen a munkahelyemen, egy fénymásolóban ücsörgök, szabad perceimben írtam ezt a cikket. Az előbb betért hozzám két lány. Fél füllel elkaptam, hogy nyelvtörténetből készülnek vizsgázni. Megkérdeztem, mennyire vágják az élettani hangtant, merthogy éppen Kempelen Farkasról írok, és kíváncsi lennék a beszélőgép felépítésére. Mire az egyik: „Kempelen Farkas? Ő nagyon az eleje ennek a tárgynak!” No comment.

Limpek

Forrás: Dr. Vajda Pál: Magyar Alkotók

 Orvos, matematikus, fizikus, feltaláló, tanító és csillagász. Az XVIII. századi magyar koponyák méltán megbecsült példánya. Elsősorban a róla elnevezett Segner kerék (a reakciós turbinák őse), a felületi feszültség fogalmának bevezetésével, és a folyadékok felületének domborúságának, vagy homorúságának vizsgálatával vált híressé.

A Segner kerék nem hiszem, hogy sokaknak ismerős lehet, az utóbbit viszont mindenki tanulta, vagy tanulja fizika órán, mindenesetre tanították. :)
Foglalkozott mezőgazdasággal. Egyik tanulmányában a kéndioxidot javasolta a gabonafélék fertőtlenítésére, talajjavításhoz fahamu alkalmazását javasolta.


Segner kerék

Egyszerű szerkezet, mint minden nagy találmány, de minek fecsérelném a szót, ha nem tudom ékesszólóbban elmondani, mint a feltaláló maga:

„A vízikerék lényege egy tetszés szerinti alakú és nagyságú tartály, ezt úgy kell felerősítenünk, hogy egy tengely körül könnyűszerrel foroghasson. A tartályból alul egy belül üres kar nyúlik ki, s ennek oldalán - miként az ábra mutatja - egy tetszés szerinti nagyságú lyukat fúrunk. Ha az ember a tartályba vizet önt és állandóan gondoskodik arról, hogy a lyukon kifolyó vizet pótolja, az edény a tengely körül forogni kezd, a kifolyó víz útjával ellentétes irányban. Ez a mozgás állandóan fokozódik Egy bizonyos sebességig. Következésképp a víz kiömlése is erősbödik, így hát a víz pótlásáról is fokozott mértékben kell gondoskodnunk, ha a tartályban állandó szintet akarunk biztosítani…"

Programa quo theoriam machinae cuiusdam hydraulicae raemittit
(Göttingen, 1740)

Gondolom egyértelmű a működési elv, ha nem, akkor hozzáfűzök egy kis magyarázatot. A tartályban tornyosuló folyadék súlya kipréseli vizet a nyúlványokon elhelyezett lyukon. Hatás-ellenhatás törvény, rakétaelv, esetleg belekeverhetjük a lendületet is, lényeg, hogy a kipréselt víz megforgatja a tárolót. Segner felismerte, hogy a forgási sebességet maga a centrifugális erő is növeli, mivel felgyorsítja a víz kiáramlásának sebességét (Bár szerintem ez a gyorsítás, avagy kiáramlás ugyanolyan mértékben csökkenti is – a szerző) .
Szerkezetét először Göttingen közelében fekvő falu olajütő malmához használták fel (olajtartalmú növények, magvak préselésére).
 

Kohézió, Adhézió

Mielőtt megijednétek, érthetően fogom elmagyarázni, hasonló káromkodások nélkül.
A kohézió lényegében a folyadék „nárcisztikusságát” fejezik ki, mennyire vonzódik önmagához. Ennek a vonzalomnak az eredménye, hogy minden folyadék, próbálja felvenni a legkisebb fajlagos felületű – gömb - alakot. Ezen erő miatt lehetséges, hogy Archimédeszt meghazudtolva, egy pénzérme fent maradhat a víz tetején, vagy vegyük a „Vízipók csodapókot”, aki szintén császkál a víz felszínén. Kedvencem viszont a pálinkával púposra töltött feles pohár esete volt Balatonon :). Ez tulajdonképpen a felületi feszültség.

 

A folyadékok domborúsága, homorúsága arra vezethető vissza, hogy minden anyagnak van ilyen vonzási képessége. Levegőnél ez elhanyagolható, de egy üvegpohárnál már láthatóvá válhat, hogy a víz homorú formát vesz fel amint az üveg vonzani kezdni, a higany viszont, aminek nagy a felületi feszültsége már domborút. Sajnos a végkövetkeztetéseket, és a matematikai, fizikai kifejtést nem írhatjuk János számlájára, azt később Thomas Young írta le.



Segner János (Pozsony, 1704. okt. 9. – Halle, 1777. okt. 5.). tanulóévei alatt matematikával, és geometriával ismerkedett. Tanulmányai közben egy pestis járvány elöl volt kénytelen menekülni, majd később elkapta a tífuszt. Valószínűleg ezek hatására kezdett orvosi tanulmányokba. 1725-ben beiratkozott a híres jénai egyetemre, s ott filozófiát, matematikát és orvostudományt tanult - egy időben. „Harmadévesként” már előadásokat tartott. 1730-ban megszerezte orvosdoktori címét, majd visszatért Pozsonyba gyakorló orvosnak. ’31-ben Debrecenbe hívták a „civiltársaság” városi orvosának. E megtisztelő felkérést visszautasította, de a weinmari herceg meghívásának már engedet, és visszatért a jenai egyetemre. Anno, tanulmányai során beleszeretett professzorának, Teichmeier Frigyesnek a lányába így – hogy teljes legyen a szappanopera - szerelmi szálak is fűzték az egyetemhez. Vándor lélekként ott se maradt sokáig, előbb Halléba hívták majd onnan az újonnan alapított göttingeni egyetemre ment. Ő volt az első az egyetem világhírű matematikusai sorában 31 évesen. Olyan nagy agyaknak készítette elő az alapokat Göttingenben, mint Bolyai, Gauss, Dirichlet, Rieman Clepsch és Klein. Munkáját "kompendiumok", amolyan vázlatok írásával kezdte, melyek az addig tudásanyagot foglalták össze. Korai önálló munkái közül a legértékesebb a forgástestek geodetikus görbéinek problémájával foglalkozott. Hu de nagyot káromkodtam megint. Ez viszi át a síkban tanult két pont közti legrövidebb egyenest térbeli gondolkodásba.
1747-es kiadású gyűjteményes kötetében ismertette először a fentebb említett róla elnevezett kerekét. Segner hangsúlyozta először a tiszta és az alkalmazott matematika szétválasztásának fontosságát, valamint hogy, a matematika és a fizika haladása elválaszthatatlan a csillagászat fejlődésétől.
1748-tól kezdve csillagászattal foglalkozott az általa berendezett csillagvizsgálóban.
1950-ben adta ki négy jelentős tanulmányát, melyből kettőben a vízcsepp alakját, felületét vizsgálja, a másik kettőben alkotja meg a felületi feszültség fogalmát.
Írásai nyomán Európa-szerte kimagasló tekintélyként tisztelték a kor tudományos világában: 1739-ben a londoni akadémia, 1747-ben a berlini akadémia, 1751-ben a Göttingeni Királyi Tudós Társaság, 1754-ben pedig a pétervári akadémia választotta tagjai sorába. Nagy Frigyes porosz király 1754-ben hívta meg a hallei egyetemre matematika- és fizikaprofesszornak ahol elsőként kapta meg a „Professor primarius” (Egyetem első professzora) megkülönböztető címet.

Halleben halt meg 1777. október 5-én. A Segner kereket később Leonhard Euler fejlesztette tovább, megalkotva a turbinák elméletét melyhez már csak egy lépcső kellett a korszerű turbinák felfedezéséhez.

Tidzsi

Források:
Magyar tudománytörténet tankönyv.
Fizikaóra :D
Sulinet 
Jeles napok 
Magyar életrajzi Lexikon

 Történt egyszer, hogy Kossuth Lajost börtönbe vetették az osztrákok, mert felemelte szavát a magyarságért. A börtön a Mátyás király palotája mellett volt. Egyik éjszaka arra lettek figyelmesek az őrök, hogy a palota egyik emeleti ablakában két gyertya ég. Berontottak az épületbe, s keresték az erőszakos behatolót. Nem találtak senkit. El nem tudták képzelni, hogy ki, s hogyan juthatott az épületbe, amikor annyira őrizték. Másnap éjjel ismét fellobbant a gyertyaláng. A strázsák ismét rohantak fel, átkutattak mindent, de senkit nem találtak.

A harmadik nap éjjelén két magyar huszár őrködött a bejáratnál. Amikor a gyertyaláng fellobbant, ők is mentek, mert a parancs úgy szólt, hogy a betolakodót élve vagy halva, de el kell fogni. Amikor éppen el akartak jönni, rájuk nyitották az ajtót, és belépett két király. Az egyikben Mátyás királyra ismertek.

- Ne féljetek, magyar véreim, nem esik bántódásotok, csak arra kérlek benneteket, hogy az üzenetemet - levelet nyújtott át a király -, adjátok át a diákoknak.

Ennek utána a két király eltűnt, s nyomban a két gyertyaláng is ellobbant.

A két huszár elvitte a levelet a diákoknak, amiben Mátyás király arra szólította fel őket, hogy szabadítsák ki a börtönből Kossuth Lajost.

Másnap a diákok összesereglettek a börtön előtt, és kiszabadították Kossuthot. Kocsiba ültették, s lovak helyett magukat fogták be, Buda utcáin diadalmenetben vonultak végig. A nép melléjük állt.

Kossuth Lajos így lett a magyar szabadságharc vezércsillaga.

Sass Erzsébet gyűjtése 1995-ben, Nagyszalontán. A mesélő Bálint Julianna, 55 éves. Megjelent: Bihari népmondák, Literator könyvkiadó, Nagyvárad, 2001.

 Kevés olyan vár van a történelmi Magyarországban, amelyik legalább egyszer ne cserélt volna gazdát, ne esett volna ellenség kezébe, a hosszú történelem során. Egy biztos van, történelmi tények támasztják alá, hogy még a mongol hordák betörését is sikeresen vészelte át, soha nem került idegen kézre. A neve Bálványos vára, Erdélyországban, a Kárpátok kanyarulatához közel található.

Ha arra jársz, akkor meg fogod érteni, miért nem lehetett egykönnyen bevenni, tartós ostrom alá venni. Elsősorban azért, mert hegyek sokasága közé van elrejtve, és még ma is, mikor aszfaltozott út vezet el a vár alatt, eléggé nehéz eljutni oda, főleg télen. Ha átvergődtél a hatalmas rengetegen, kanyargós úton, ahol, ha Tusnád felől mész, kilométerenként legalább 15 kanyart kell bevenned, és meglátod a hatalmas kúp alakú hegy csúcsán a vár romjait, nehezen hiszed el, hogy oda lehetett bármit is építeni. Ez csak akkor fog igazán csodálkozásból megdöbbenésbe átcsapni, ha felmászol a várba és meglátod a több tonnás kőtömböket, amiből a falakat felhúzták. Na de ne szaladjunk annyira előre! Kezdjük inkább az ezeréves múlttal.

A vár építése a múlt messzeségében elvész, nem lehet tudni mikor épülhetett, de stílusa után nem kétséges, hogy székely mesterek építettek, a környék számtalan hasonló várjaival egyetemben, melyek mint egy összeláncolt védősáv, a keleti határ védelmemét szolgálták. Tény az, hogy a letelepedés idejében már valószínűleg állt. A várat mindig hatalmas, nagyhírű, zord urak bírták, az első ismert ura Opur, az, aki Botond vezért kísérte Bizánc ostroma során, a balkáni portyák egyik szilaj bajnoka. A nevüket a századok során Apor névre módosították, és így is ismertek a magyar történelemben. A vár nevét később kapta, az erőszakos keresztényesítés során, a vár szilaj urai fittyet hánytak az új divatnak és vígan áldoztak Hadúrnak. István király hadat viselt ellenük hosszú évekig, de nagy eredményt nem ért el. Egyrészt nem sikerült számottevő katonai eredményt elérni, a hegyek közt az elemükben lévő pogányokat nem lehetett elkapni, a gerillaharcot tökéletesen művelő szabadságszerető csapatok eltűntek, mint a víz a kövek között. A vége az lett, hogy kiegyeztek. De a nép nagyrésze a harangozás után, az erdőkben, ligetekben hosszú ideig pogány oltárokon ápolta tovább az ősi szokást. A közelben fekvő Szent Anna tó körül végzett múlt századi kutatások eredményei alapján azt a véleményt kockáztatták meg a kutatók, hogy még évszázadokkal később is élt egy titkos szekta, akik itt tartottak ősi rituálékat, áldoztak fehér lovat Hadúrnak. A vár történelme számos legendát, romantikus történetet emleget, tündérekkel, óriásokkal. Van itt leányrablás, feldühödött rokonok, akik a lány kimentéséért szállnak hadba a vár uraival, aztán a kiegyezést követően lakodalmat ülnek a háborúra összesereglett vitézek. Tény az, hogy a vár számtalan portyázó szabadcsapat, tatár sereg szemébe nézett keményen, és sikeresen vert vissza minden ostromot, betörési kísérletet.

A vár egy majdnem tökéletes kúp tetején állt, nyaktörően meredek, helyenként majdnem függőlegesen felfutó oldalakkal. Ezeken feljutni nem is lehetett, ma se igazán könnyű dolog. A magassága több mint kétszáz méterre emelkedik ki a tájból a tőle délre fekvő Büdös komor testvéreként, ami egy kicsivel magasabb. A krónikás találóan írta, hogy a kilőtt nyílvessző elfáradva esik vissza, de a vár lakóiban nem tud kárt tenni. A várat az északi oldalról lehet csak megközelíteni, ott, ahol egy nyereg köti össze egy másik csúccsal, a Lármafa Tetővel. Ennek a tetőnek a megfigyelési pont volt a szerepe, állandó örséggel és egy hatalmas rőzsehalommal, amit bármikor meg lehetett gyújtani. A felszálló füst több tíz kilométerre is ellátszik, jelet adva a veszélyről. A füst színe, vastagsága kodifikált infót tartalmazott, mekkora csapat, merre mozdul, és efféléket jelentett. Egy általános betörés esetén órák alatt képes volt az ország másik felébe riadót továbbítani, értékes időt adni a civilek menekülésére, és persze az ellenség illendő fogadására megtenni a kellő lépéseket. A támadás csak innen, az említett nyereg felöl volt várható, de keserves lehetett, mivel a nyereg keskeny sáv csak, keleti oldala szakadékképpen zuhan a mélybe, a másik oldala meredek lejtő, és a maradt sáv éppen csak egy pár ember támadását teszi lehetővé. Mesteri módon ezzel szembe egy hatalmas őrtorony nézett farkasszemet a támadókkal, és a vár itt csak egy sarokkal fordult a támadás irányába, kicsi felületet mutatva. A falon lévő védők játszi könnyedséggel lövöldözgettek a kínkeservesen felkúszó ellenségre, miközben az még csak fegyvereit se tudta használni. Hogy mennyire sikeres volt ez a mesteri taktika, bizonyítja, hogy az 1200-as években a tatár betörések során, hosszú ideig tartó ostrom se volt képes bevenni a várat, s végül a farkasordító hideg és az erre fújni szokott Nemere nevű szél elsöpörte az ostromlókat. Ez a Nemere a Székelyföld ismert szele, a környéken lévő Nemere hegyről kapta nevét, s mint Orbán Balázs írta róla: ha elsóhajtja magát, a sáncba csapja az ökrös szekeret terhével együtt! Na de milyen lehet, mikor rendesen fújni kezd? Nem sokan élik túl, ha kint a szabad ég alatt találkoznak vele. Nos, a krónika szerint a táltosok idézték meg a Nemerét, tegyen valamit a szorongatott magyarok érdekében! Hát tett is. Egyetlen éjszaka alatt kifújta a támadok tüzeit, és azokat nem tudták többé meggyújtani. Reggelre a tatár sereg fele csonttá fagyott lovastól-mindenestül. Aki még élt, azt a várból kicsapó szilaj vitézek aprították fel, kegyetlenül megtörve a hadsereg derekát.

Később a vár még egyszer átélt egy tatár ostromot, de az most se volt sikeres, véres fejjel kellett eltakarodni a vár falai alól. Bálványos vár nem engedett, s mint valami bűbájos szellemek tanyája, mindig rettegést keltett az ellenség soraiban, bevehetetlen falaival, titokzatos környezetével.

A történelem során itt őrizték a Magyar Szent Koronát is egy pár évig. Az Árpád-házi uralkodók kihalását követően, a keletkezett trónviszály során Erdély hatalmas vajdája Apor László, ki a vár ura is volt, a bitorló bajor Ottó trónkövetelőt letartóztatta, a koronát letétbe helyezte a bevehetetlen várba, és a letisztult politikai vita után, azt Károly Róbertnek adta, miután megeskedte a lázadó Ottót, hogy lemond a követeléseiről és soha nem tér vissza. A Korona évekig volt Apor László kezében, nem számított az sem, hogy a pápa kiátkozta, fütyült rá. Sem fenyegetőzés sem átok nem rengette meg az erdélyi ispán elhatározását.

A vár 1603-ig volt lakott, akkor az elhalt utolsó Apor özvegye leköltözött a közeli Torjába, s a vár azontúl lakatlan lett. A gondozatlanság és a vidéken sokszor előforduló földrengések lerombolták a hatalmas zömtornyot, és a falak egy része a mélybe omlott. Ma már csak a torony romjai látszanak és a falainak egy része. Az erdő beborítja a hegyet és a vadon növő rekettyés uralja a vár udvarát is. A vár érdekessége még, az udvaron még látható kút, amelyik mélysége több mint 150 méter mély volt, mára majdnem teljesen feltöltődött. A környék amelyben a vár található, tényleg valami babonás varázzsal rendelkezik és ez nem választható el a környék posztvulkanikus tevékenységétől.

Ugyanis a környék Európa egyik legritkább jelenségeinek a fészke, hasonló csak Lavornoban van Olaszországban. A jelenség a földből feltörő kénes széndioxidos gázak gyakorisága, lépten nyomon találkozni a jelenséggel és a levegőben terjengő kénes levegő szaga is érezhető. Számtalan ásványvízforrás található a környéken, a legkülönbözöbb vegyi összetétellel, a vasas, timsós, sós, kénes vizek a legkülönbözöbb betegségek gyógyitására alkalmasak. Szív-, érrendszeri, emésztési, endokrin zavarok, betegségek kezelésére alkalmasok. A szembetegségekre is alkalmas cseppek, vizek találhatók és a sor végtelen. Még a fránya fogkő is kezelhető, de ha nem figyelsz, a fogzománcod is rámegy. Számtalan hidegfürdő található, és a dideregtető hideg ellenére nincs megfázás, az eredmények azonnaliak. Kipirosodó bőr, kellemes közérzet garantált.

A legérdekesebb a Büdös hegyen található Büdös barlang, ahonnan hatalmas mennyiségű kénes gáz tör fel. A barlang egy pár méterre vasráccsal korlátozott üreges csatorna, mert a lejtőn haladva biztos halálba sétálna a belépő. A gáz fajsúlya nagyobb a levegőnél, és a vízhez hasonlóan, lent halad a barlang száján kifele. Az égő gyufa lángja elalszik a gázban, melynek szintjét így lehet ellenőrizni. A falon sárga kén jelzi a gáz szintjét, s ha ezen alól lélegzel, azonnali ájulás, és biztos halál vár rád. A gázfürdő hasonló a moffeták hatásához, de itt a jelenségek hatványozottan jelentkeznek, forrósággal, és az izzadt testrészeket csípő fájdalommal, de azonnali kellemes közérzettel jelentkezik. Pár perces kezelés teljesen feldob, és ugrálsz, mint a kecske a sziklákon.
A Büdöstől keletre egy másik kisebb barlang található, ez a Timsós, itt is van gázkiömlés, de ez sokkal kisebb hozamú és nincs is olyan nagy.

A hegyet megkerülve a Madártemetőbe juthatunk. Ez egy vad, baljóslatú, semmi jóval nem kecsegtető hely, inkább valami horror, és nem véletlenül. A Büdös átellenes oldalán található, és itt is vannak gázkiömlések, de ezek természete más, az összetétele is más és nem csak a talaj mentén hömpölyög. Néha a tevékenysége minden előzetes jel nélkül megnő, és ilyenkor valóságos mérges gázfelhőt okádnak a sziklarepedések. Ha ilyenkor elkap a gáz, bizony pillanatok alatt elájulhatsz, és nincs aki kimentsen, ha egyedül mennél. Itt sokszor találtak rókát, egeret, még medvét is, de a madarak is hullnak az égből, ha a kilövelt gázakból szippantanak. Innen a neve is: Madártemető.

A Büdös barlang alatt egy nyitott oltár található, Szűz Mária szoborral, imazsámollyal, és katolikus kegyszerekkel. Az év bizonyos napjaiban menet indul Torjáról és ilyenkor a fák törzsére szerelt harangot is meghúzzák. Misét szoktak tartani a Szűz tiszteletére. A kis tér egyik sarkában egy csecsemő sírja található, borzalmas emlék fűződik hozzá! A szülei hálaadó imára felvonszolták télen gyereküket a kápolnához, s miközben imádkoztak, a hátuk mögött a szánon magárahagyott gyereket megtámadta egy farkas és megölte. Ide temették el, itt nyugszik a kis szerencsétlen gyerek. A környéken nem ez az egyetlen magányos sír, számtalan, ma már jeltelen sír található a fák tövében, hiszen ez a hely borzalmaiban egyedülálló.

Megszámlálhatatlan öngyilkosság történt a barlang gyilkos ölében. A kényszerű katonaság elöl sok ifjú választotta a barlang nyújtotta gyors halált, de politikai üldözöttek, szerelemben csalódottak, elkeseredett emberek jöttek letenni a terhet: az elviselhetetlen életet. Az osztrák megszállást követő sanyarú időkben az éhezés mindennapi életforma volt. A családokban annyira nagy volt a nélkülözés, hogy a túlélés volt az egyetlen cél. Ekkor jött be az a szokás, hogy ha új gyerek született a családban, és az már elviselhetetlen teher volt, nem jutott már ennivaló a többieknek, ezért valakinek menni kellett! Életet egy életért cserébe az idős nagyszülők elbúcsúztak a családtól, s rendszerint az öreg házaspár, ha lehetett, együtt sétált fel a barlangba utolsó útjukra. A rokonok másnap ásóval és a pappal felmentek temetni. Rendszerint az öregek egymás kezét fogva, megbékélt arccal, már rég aludták örök álmukat a halál tornácán. Orbán Balázs beszámolójában egy egész temetőt emleget a barlang környékén, de ma ez már nem található, a környéket azóta dús erdő tölgyei fedik. Talán azért is olyan baljóslatú, annyira nyomasztó időnként a hangulat, van valami földöntúli az egész vidékben. Nem csoda, ha itt bálványoztak őseink, ma ép ésszel nehezen felfogható tragédiákat éltek át, hogy a jövő nemzedékének esélye legyen.

Az öregek szerint holdtöltekor, ha a várban tartózkodsz és jól figyelsz, furcsa hangokat hallhatsz, lánccsörgés és fegyverek csörgését hallhatod, de nem harci zajt. Lovak patáinak döngését is hallhatod, ha füledet a földre tapasztod. Én kipróbáltam, egész éjszakát töltöttem egyedül a vár romjai között, de szerintem csak a képzelet játszott a fantáziámmal, valami rémlett és tényleg hallottam valami zajt, gondtalan asszonyi nevetést is, és az nem a környékről jött. Ami biztos, nagy szomorúság vett erőt rajtam, a könny is kicsordult a szememből, de azt hamar letörültem, hátha valamelyik régi vitéz meglátja, és szégyenemben eláshatom magam. A legenda szerint ekkor jön a váltás, lecserélik az őrt álló katonákat és új csapat szolgál egy hónapig. Az egekben soha sem jár le a haza szolgálata, s mivel ma már nincs ki őrizze a falakat, hát lejönnek az egykori vitézek szolgálni.

A hely egy másik Európában egyedülálló természeti szépsége a Szent Anna tó. Ez azért ritkaság, mert egy tökéletes vulkáni kúpban helyezkedik el, páratlan látványt nyújtva. A körbefutó fenyves, a középen csillogó víztükör mesebelien szép. Látni kell, a szó túl gyarló a leírásához. Sajnos egyre fogy a víz mennyisége és a feltöltődés is méterekkel emelte a fenék szintjét. A jövője nem rózsás, és fajankókra bízott drágaság.

A tó krátere mellett található egy másik vulkáni kráterben kialakult láp, a Mohos. Ez is valamikor hasonlóan szép tó lehetett, de az elláposodás már az utolsó jégkorszakban elkezdődött. Természetvédelmi terület, a területén csak itt található növények, ritkaságok találhatók. A tó felülete nem is látszik, azon egy több méter vastagságú tőzegréteg
úszik, fákkal mohával fedve. Ha rálépsz, az egész inogni kezd és érzed, hogy a vízen jársz. Helyenként sötét vízfoltok találhatók, mély, kútszerű képződmények, rendkívül tiszta vízzel. Nem lenne szerencsés ilyenbe beleesni, ugyanis a víz hideg mint a jég, és feneketlenül mély, és kimászni se nagyon lehet a magas peremű növénytakaróra.

A Bálványos és környéke az utóbbi időben lendületesen fejlődni kezdett, a magánszféra hatalmas befektetéseket eszközölt, a turizmus egyre növekvő kielégítésére. Ma már vendéglő, motel, villa, házikó és számtalan családias vállalkozó fogadja a vendégeket, és nagy a jövőbe vetett hit. Érdemes meglátogatni, de sok még az idétlenség, a rendetlenség az utakat, közszolgálatot illetően. Az igényesen berendezett, hideg-melegvizes, tv-s, parkolós igényeket is kielégiti a kapacitás, de vannak olcsóbbak is. Mindenesetre kalandokra kell számítani, és lesz is garantáltan. Ajánlatos bakancsot viselni a kóborlásokhoz, a csúszós sportcipőket nem ajánlatos a túrákra felvenni, mert egy rossz lépés tragédiát okozhat. Itt csak egyszer léphetsz rosszul, nem adódik alkalmad egy újabbra. Az idelátogatókról elmondható, hogy aki egyszer itt volt, mindig visszavágyik és rendszerint ha teheti, visszatér. A hely varázsa bizarr és a dús emlékek valóságos tárháza. Sajnos nincsenek mesélő öregek már, amit itt leírtam, huszonöt év alatt szedtem fel, mióta én is visszajárok.

Ha valakinek kedve támad meglátogatni ezt a történelemből is híres fészket meglátogatni, az megteheti, az Erdélyen keresztülhaladó E60-as úton, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Segesvár, Brassó, sorrendben, innen Sepsiszentgyörgy, Sepsibükszád és itt letérő Kézdivásárhely felé. Itt kezdődik a vulkanikus, zord vidék Bálványos felé. Bálványos előtt balra letérve lehet a Szent Anna tóhoz eljutni autóval is, de az út gyarló. Ha nem erre veszed az utadat, számtalan szűk kanyar után felérsz a tetőre, ahonnan kitűnő látványban lesz részed. Itt négycsillagos hotel fogad, minden luxussal. A hotel mögött kezdődik a turisztikai jelzéssel ellátott útvonal a Büdös barlanghoz és a fent leirt érdekességek felé. Ha nem maradsz itt, az úton tovább haladsz most már lefele, és a völgy aljában már Bálványos található. Van egy másik vonal is, ez érdekesebb, mert átvezet a Székelyföld nagyobbik részén, és sokkal látványosabb is. A Marosvásárhelytől Segesvár felé vezető úton Balavásáron letérsz balra Szováta irányába, innen Parajd, Korond, Udvarhely, aztán át a Hargitán, Csíkszereda, Tusnád és tovább Sepsibükszádra jutsz ahol a fent említett letérő indul Bálványos felé. Az út Csíkszeredáig kitűnő, onnan helyenként rázós.
Bálványosról továbbutazva átmehetsz Románia leghosszabb faluján. 8 km hosszú és nem csak az út mentén fekszik. Tovább utazva Kézdivásárhelyre érsz, Gábor Áron ágyúöntő mester szülővárosába.

Nyárádi Károly
Marosvásárhely, Erdély.

 Régóta motoszkált már bennem a gondolat, hogy ezt le kellene írni... Van itt ez a sok ’Tudtad-e hogy...’ meg a ’Portrék’ és még sok-sok más cikk arról, hogy nagy magyar emberek milyen nagy dolgokat értek el a tudományokban, művészetekben, és egyéb területeken. Ezek én úgy gondolom, hogy érdekes dolgok, amikkel jó ha tisztában van az ember, azonban felhívnám valamire a figyelmet! 80%-ban a múltban és/vagy külföldön elért sikerekről van szó! Ez az, amit páran meg is jegyeztek ezekről a cikkekről és ez valahol érthető... Mindannyian ismerjük híres tudósainkat, róluk nem is nagyon írunk, hiszen ez – szerintem – alap.

De!
Felhívnám még valamire a figyelmet! A mai magyarok közül (közülünk!) is rengeteg nagy koponya kerül ki, és ők is javarészt külföldön tudnak csak kibontakozni. Számtalan nagy tudósunk van, de mind szétszórva a világban, és ezen részét joggal sérelmezhetjük is, sőt kell is! Viszont távol álljon bárkitől, hogy ezért úgy gondolkozzon, hogy „Ezzel az országgal nem lehet mit kezdeni, a helyzet reménytelen stb...” – ugye mindenki ismeri az efféle hangokat? Pont azért nem lesz soha reménytelen a helyzet, mert van valami a magyar emberben... Ez a föld az átlagosnál jóval több okos embert nevelt föl az egész Föld hasznára! Óóó... és már hallom is a gúnyos hangokat a szavamba vágva, hogy „peeersze és a piramisokat is magyar ember tervezte, mi?!..” Óóó nem, szó sincs semmi ilyesmiről, itt csak tényekről van szó... Mégcsak nem is genetikáról elsősorban. Pusztán a magyar emberek eszéről és ennek a jelentőségéről.
Mert ugyebár nem mondhatjuk, hogy minden nehézség ellenére nem álltunk helyt akkor, amikor nagyon muszáj volt. A történelem hozta krízishelyzetekben ott voltak azok az emberek akik tudták, hogy mit kell tenni, hogy a lehető legjobb (vagy a legkevésbé rossz) megoldás szülessen. Egy-két eszes politikus! És becsületes – majd’ elfelejtem...
A magyar politika egy katasztrófa, de volt egy-egy villanás mindig, ami segített. És mindeközben ott voltak végig a nagy tudósaink, művészeink, akik ahogy tudtak alkottak. Hát vegyük észre, hogy most is itt vannak ezek az emberek! Ez okot adhat az optimizmusra, hisz így talán elhisszük, hogy van remény, hogy ezekből az intelligencia-mezőkből egyszer csak megterem egy XXI. századi Klebelsberg Kúnó.
Na, ez a magyar tőke!
A mai világban mindenki a befektetésben hisz. A szellemi vagy kulturális erőbe nem lehet fektetni? Mert ugye azt tudjuk, hogy a kultúrának micsoda szerepe van a szellem fejlődésében... Mind egyénileg, nemzetileg és végsősoron az egész emberiséget tekintve.
Na jó-jó, de a felemelkedéshez nemcsak ez kell: valamiből élni is kell! Éppen ezért én úgy gondolom, hogy Magyarországnak ma négy nagy kincse van: sokat süt a Nap, jó a termőföld, rengeteg az ivóvíz és sok okos ember van. A legutóbbi nélkül az első három nem ér semmit, vagy csak épp annyit, hogy elvegetáljunk. Most a vegetáció korszakát éljük (krízishelyzet!), és hogy lássátok, hogy miért mondom ezt, egy pár szót ejtek az első háromról, miután az utolsóról már hosszabban kifejtettem a véleményem. Sokat süt a Nap és jó a termőföld: szerintem egyértelmű. Magyaroszág nem a megfelelő taktikával játszik. Nem jó növényeket termeszt és nem jól adja el. A földművelő ember, akinek a legfontosabb szerepek egyike jutott, alig tud megélni. Rengeteg víz: ide vehetjük természetesen a termál- és ásványvizeket is. A nem is olyan távoli jövőben hihetetlenül meg fog nőni az értéke. Jelenleg pazarlunk (a WC-t is azzal húzzuk le) és bagóért eladjuk (Nestlé, Coca-Cola). Te milyen ásványvizet szoktál inni? – Sok dolog kicsiben kezdődik...
Ezekről a témákról tervezem, hogy bővebben és konkrétabban is írok. A jelen tudományos és kulturális sikereiről pedig rengeteg cikket lehet írni és fogok is. Ti is írjatok ha találtok valamit! Tidzsi nyomja is a 3D-seket;)
Valahol a Magyar Trendi Klubnak ez is a célja, hogy egy kicsit (amolyan indirekt módon) helyreállítsa a magyar ember szétzilált önbecsülését. És – a magam részéről legalább is – nem büszkeségről van szó, az bennem vajmi kevés bármi iránt is...

Gyerek

 Régesrégen volt egy csehszlovák mesefilm a tévében, az Andersen mesét dolgozta föl, a Rigócsőr királyt. A film „eredeti” környezetben játszódott, egy valódi várban vették föl a jeleneteket, meg is ismertem, Árva vára volt. Dóri lányommal néztem a filmet, hát ezért néztem mesefilmet, mondtam is neki, kislányom, egyszer elmegyünk Rigócsőr király várába, hiszen itt van ez, a mi Felvidékünkön. Aztán teltek, múltak az évek és mire sor került arra, hogy éppen Árvába utazzunk, addigra szépen fel is cseperedett a kislányom és esze ágában sem volt a szüleivel tölteni a vakációját. Így a feleségemmel ketten utaztunk el, megnézni „Rigócsőr király várát”.

Komáromban léptük át a trianoni határt, majd a Vág völgyén mentünk fölfelé. Nyár dereka volt, itthon majd-kánikulával, de tudtam, az Északi Kárpátok hegységei mindig másképpen gondolkodnak, mint a pannon rónák. Olyan nyári zivatar köszöntött a Vág völgyében, amilyen csak ott lehet. Mert más volt, mint a balkáni zivatarok, az alpi nagy esők, a tátrai szelek. Délelőtt 9-10 órakor éjsötét kilométereken át, mérsékelt széllel, félelmetes hangulattal, és villámok, villámok mindenütt, térképeket rajzoló égi fények százai követték egymást.
Beckóhoz érve már lehetett valamit látni is, de a felhők súrolták a folyó-menti nem túl magas hegyek tetejét még. Zsolnán már tisztult, itt kicsit vásároltunk, egy üveg Demanovkával próbáltuk vidítani magunkat ebben a szomorú időben. Felsőkubinba érve már minden „szomorúságunk” el is szállt. Az Árva folyó menti úton haladtunk tovább.
Kanyarok-kanyarok után váratlanul kibukkant az égbetörő fellegvár, Árva vára. Kicsi falucska van alatta. A vár alatt kisvendéglők, aranyos emlékeket áruló bazársorok, parkoló a turistáknak. Mi is leálltunk, de úgy gondoltuk, szállást keresünk inkább, és másnap nézzük meg a várat. Van itt is panzió, de valamiért nem nyerte meg a tetszésünket, vagy nem volt szabad szobájuk, már nem emlékszem pontosan, de továbbmentünk fölfelé a vártól mindössze 6 kilométerre lévő Felsőlehotára, ahol mindjárt a falu szélén feltűnt a csodálatos aprócska reneszánsz fehérre meszelt falú várkastély, Árva várurának Abaffy Jánosnak a kastélya. Előtte tábla hirdette Hotel. Vastag falak, apró ablakok, sarkain négy tornyocska, kőfalak és maradványok körötte, az út túloldalán pedig a rohanó Árva folyócska.
Be is kanyarodtam a parkolójába, tán egy kocsi, ha állt ott. Vastag tölgyfaajtó, ódon lépcsőház, sehol senki. Az étterembe mentünk, ahol szintén nem volt senki, de a kellemes illatok mégis azt sejtették, hogy azért van itt élet. Aztán jött egy pincér, aki recepciós is volt, meg mindenes és megbeszéltük vele valahogy (mert csak szlovákul és németül tudott, sem angolul, sem magyarul nem beszélt), hogy szeretnénk itt maradni és estebédelni is, mert éhesek vagyunk. Kérdezte milyen szobát kérünk, volt egy szerényebb, meg apartman. Nem sokkal került többe ez utóbbi, így ezt választottuk. Nem is bántuk meg, mert pont egy toronyszobás lakosztályt kaptunk. Előszoba, fürdő, nappali, háló, és a toronyszobácska. Az ablakunkból az Árva folyót láttuk, a másik oldalon pedig a falut és messze-messze a Nyugati-Tátra hegyeit.
Egy becherovka után elfogyasztottuk az ajánlott kosztot, valami finom levest, aztán rösztlibe bundázott húst ettünk, tényleg nagyon jó volt. Az étkezés után még visszamentünk egy kicsit Árvaváraljába, vásárolgattunk, megnézegettük a kis bazárokat, legurítottunk egy-két finom sört a szép ódon kisvendéglőkben a vár alatt. Este fáradtan tértünk nyugovóra, a becherovkáktól és söröktől könnyen elaludtunk, de a tiszta levegő kellemes alvást hozott ránk.
Az Abaffyak szobájában aludtunk. Majd 500 évvel ezelőtt ők jártak-keltek, ettek, aludtak itt.

Én koránkelő vagyok, reggel beültem a toronyszobába és a fényképezőgépről letöltöttem az addigi képeket a laptopomra, majd gondoltam, lesétálok egy falusi kocsmába inni egy tuzemski rumot még reggeli előtt. A falu szélén voltunk, így mire beértem a kocsmába, volt időm gyönyörködni a csodálatos faházikókban. Voltak szépen felújítottak és voltak eredeti ütött-kopottságukban is gyönyörűek. Kis falu ez, már magyarok sem laknak itt, de az idevetődő turistának ugyanúgy jó reggelt kívánnak a kapun kilépő, a járdán szembejövő, vagy éppen az udvaron sertepertélő helyiek, mint egymásnak. Dobreráno, mondtam én is udvariasan mosolyogva fogadva a köszönést, majd én köszöntem inkább előre, hiszen én vagyok az „idegen”. A kocsmában csönd lett amikor beléptem, majd mikor kikértem a tuzemsky rumomat, ment tovább reggeli beszélgetés a féldecik és sörök mellett, csak egy-két mosolyt küldtek az idevetődő felé. A csapos rábeszélésére, igaz reggeli előtt voltam, de egy pohár sörrel le kellet kísérnem a rumot. Nem is bántam.

Aztán jó reggeli, rántotta és finom szlovák sajtok, majd irány a Vár. Szerencsénk volt, mert alig 10 percet kellett csak várni, amikor indult a várba az idegenvezetés, mert természetesen csak csoportokkal és idegenvezetővel lehet megnézni. A vezetés szlovák volt, így alig-alig értettünk valamit, de az utikönyvekből kiolvasható minden.
Valóban gyönyörű ez a vár. A szikla, amelyre épült, a vár részévé is vált. Csodálatos épségben lévő termek, berendezések. A fellegvár különböző pontjain nagyszerű kilátás az Árva völgyére, a falura. Elég népes volt a csoportunk, a vezetők mindig ügyeltek, hogy egyben maradjunk. Azért szerencsések ezek a szlovákok, hogy ilyen gyönyörű várakat „örököltek” tőlünk.

A várlátogatás után egy vár alatti hangulatos kisvendéglőben, melynek falán tábla hirdette, hogy megfordult itt Karel Capek is ettünk sztrapacskákat (káposztást és juh-túrósat is).
Délután pedig fölautóztunk az árvai víztározóhoz. Végigmentünk a mesterséges tó mellett, láttuk a kis szigetecskét. Eszembe jutottak a szép szavak, melyeket Helyey László tolmácsolt a Duna tévén ment, 1100 év Európa közepén c. sorozat Árváról szóló filmjében:

„Úgy döntöttek egyszer itt is az emberek, hogy majd ők leigázzák a természetet. Volt ugyanis az embereknek egy ilyen korszakuk. Elment nekik végképpen az eszük, osztályharcban kezdtek gondolkodni, leköpdösték az Istent, és kitalálták, a természet arra van, hogy ők leigázzák. Kitalálták, hogy remek jó móka lesz, ha a folyók visszafelé folynak, és úgy általánosságban az lesz majd az igazi, ha az egész világmindenség áramot termel, az áram meg belemegy a lakótelepi lakások szobájába, meghajtja a tévét, és attól kezdve lehet nézni Karel Gottot meg Korda Györgyöt. Ezt találták ki az emberek, szegények, és mindjárt munkához is láttak. Földuzzasztották a Vág vizét, csináltak nagy mesterséges tavakat, amelyek elöntöttek mindenféle haszontalan, idejétmúlt lomot. Elöntöttek falvakat, templomokat, öreg temetőket – létezések, hitek ezeréves színtereit. Odalett Boldogasszonyfalva, de mit nekünk Boldogasszonyfalva, hiszen mi történt itt azonkívül, hogy Magyarországon először itt fogadták el a Gergely-naptárt, vagyis itt kezdődött minálunk a modern időszámítás. Odalett Szentmária is meg a párisházi várkastély, meg még öt másik várkastély – odalettek mindenféle dolgok. Aztán egyszer csak lelkiismeret-furdalása támadt az Úrnak, hogy mindezt hagyta, és azóta itt tölti a csöndes őszöket, bennük a roppant, mély csöndű árvai éjszakákat. Olyan lett az Isten itt nagy őszökön, mint valami Robinson. Sorra látogatja még a víz alatti falucskákat is, a víz alatti templomokat is, áldást oszt a régen halottaknak – és magányosnak érzi magát nagyon. Aztán sürög-forog idefent a bágyadt napsütésben. Gondozza az öreg, elárvult sírokat – hej, ugyan nagyon árvák lettek a sírok idefent a kicsi, szegény és gyönyörű Árva vármegyében! –, gyomlálja a Kálvária ösvényét, gyomlálja el nem múló szorgalommal, kínos pedantériával, hiszen soha senki sem fog már azon az ösvényen fölmenni Őhozzá. Tesz-vesz, rakosgat a templomban, a világ legcsöndesebb templomában, Robinson templomában, a néhai Szlanica falucska szigetre került, nyáj nélkül maradt, fecskesóhajjal bélelt templomában. Tesz-vesz az Isten, rakosgat, leporolgat bűnöket, emberekét is meg a sajátjait is, aztán emlékeket, csupa szépet, kedveset, parasztok életével díszeset, megmetszi a régi rózsatöveket, amelyek nem hajtanak virágot valamiért még Őneki sem, vezekel az Isten, és próbálja túlélni a világot, amelyet minekünk létrehozott... És estébe hajlik majd a létezés Szlanica falu felett. Körbecsókolják a víz alatti házakat, utcácskákat, titokban váltott valamikori pillantásokat a furcsa tekintetű halak, s a sziget temploma elé kiül kertészkötényében az Úr.”

Még megnéztük a gátat, a betonfal résein csendesen kiáramló folyócska fölött tiszta párafüggöny gomolygott. Még egy éjszakát töltöttünk Abaffy úr kastélyában, aztán másnap útrakeltünk Sztrecsnó festői romjai, a Szulyói-sziklák, és kirándulásunk végére természetesen a gyönyörű Tátra felé (ahová mindig el kell menni, ha már arra járunk).
Mindenkinek ajánlom, hogy egyszer utazzon el Árvába, és nézze meg „Rigócsőr király” várát.

Bodócs Attila

http://www.kastielsipox.sk/start.php?c=new

http://www.mn.mno.hu/index.mno?cikk=20011&rvt=22&rvt2=57&pos=30

http://www.slovakiatourism.sk/article?id=148&category=21&lang=hu

http://www.oravamuzeum.sk/

Csupó Gábor 1952-ben született Budapesten. A Pannónia Filmstúdió animátora lett, majd 1975-ben négy barátjával Jugoszláviából egy négy kilométeres alagúton átmászva Ausztriába szökött. Mára az egyik legismertebb magyar világszerte, hollywoodi karrierje töretlen, az első nagyjátékfilmjét is megrendezte már.

Disszidálása után Stockholmban kapott munkát a Team-Film animációs stúdióban. Két év után szabadúszóként kezdett dolgozni, kisebb megbízásokat vállalt. Ezek kapcsán ismerkedett meg Arlene Klasky-val, akivel 1979-ben Los Angelesbe költözött. 1981-ben alapították meg a Klasky Csupo Inc.-et, amely ma az egyik legnagyobb rajzfilmstúdió a világon.

Eleinte csak ketten dolgoztak, a stúdiót egy hálószobában rendezték be. Egy nagyobb rendelés miatt bővíteniük kellett a létszámot, 10-12-en lettek. Leginkább reklámfilmeken, videókon és filmelőzeteseken dolgoztak. Hamar elterjedt a hírük Hollywoodban, mert gyorsan, olcsón és jó minőségben gyártották az anyagokat.

Több száz kisebb munka szállítása után jött az áttörés: a Gracie Films felkérte a stúdiót, hogy készítsen másfél perces rajzfilmbetéteket a Tracy Ullman showba. Egy idő után a showt már csak ezekért a betétekért nézte a közönség, úgyhogy a 20th Fox megbízást adott egy félórás epizódokból álló sorozat elkészítésére. Eleinte sokat kellett veszekedniük a megrendelőkkel, mert nem tetszett nekik a figurák sárga és kék színe, de Csupóék meggyőzték őket, így elindulhatott világhódító útjára a Simpson család.

Az első sorozat tizenhárom epizódból állt, a stúdió munkatársainak a száma pedig 150-re emelkedett. Hatvanöt rész készült el három év alatt. A Nickelodeon csatorna is felkérte a stúdiót egy sorozat elkészítésére, ekkor született meg a Rugrats (Fecsegő tipegők), amely szintén világsiker lett, 150 epzód plusz három játékfilm készült belőle.

Ezután sorra készültek a szériák: Aahhh, Real Monsters! (85 epizód), Santo Bugito (13 epizód) Duckman (88 epizód), Wild Thornberrys (85 epizód plusz egy játékfilm), Rocket Power (85 epizód) Stressed Eric (13 epizód), Edith Ann As Told by Ginger (85 epizód), All Grown Up, majd az IMMIGRANTS, egy felnőtteknek szóló rajzfilmsorozat, melynek magyar vonatkozása is van: Csupó saját élményeit is beleszőtte a főszereplő alakjába, Joskába, a magyar menekültbe, aki Kaliforniában üldözi az amerikai álmot – és a csajokat – Vlad nevű orosz barátjával.

Sikerének titka talán az amerikaitól eltérő szemléletmódjában keresendő. Ő így magyarázza ezt:

„- Amire az évek alatt rájöttünk az az, hogy az írás, a sztori és a karakterek előfejlesztése, kigondolása a legfontosabb. Ahogy kinéz, a design a második. Lehet hogy egy show gyönyörűen van animálva és rendezve, de ha az egész egy nagy baromság, vagy ha nem jó a sztori akkor senkit nem érdekel a műsor. Viszont ha jól van megírva és van mondanivalója, akkor az animáció lehet egészen egyszerű is. (Mint például a South Park és a Simpsons.) A rendezésnek azért mindig jónak kell lenni. És szerettem olyan design-t becsempeszni a mi munkáinkba, ami nem hasonlít senki máséra. Nem szeretek utánozni senkit, még magunkat se." Az animáció jövőjét is az eredetiség határozza meg szerinte: „- Mindig újat kell nyújtani, nem csak technológiailag de tartalmilag is a nézőknek, - jelenleg a CGI háromdimenziós komputeranimációval készülő filmeknek van a legnagyobb kasszasikere, de lehet hogy évek múlva az ujjadra húzott zokni animációnak lesz világsikere.”

A cikk Patrovics Tamás interjúja felhasználásával készült: www.manifeszt.hu

Halász Ervin

Egy pécsi tojásíró magyar hímestojás-rekordot állított föl: 1500 különböző mintájú tojást készített el. Mosonyi Éva célja az volt, hogy összegyűjtse, rendszerezze a Kárpát-medence írott tojásmintáit. Ezeket valódi, kifújt tojásokra folyamatosan meg is írta. Több évi munka eredményeként így állt össze a legnagyobb, egy kézben lévő hazai hímestojás-gyűjtemény.

Tavaly húsvétkor népi iparművész díjat kapott, idén január végén a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, Magyar Kézműves Remek elismerő címét vehette át a budapesti Iparművészeti Múzeumban.

Alkotásai a műfajon belül a diszkrét és csodálatos tisztasággal tükröződő népi motívumok gyűjteménye. A pécsi tojásíró népi iparművész hazánk legelterjedtebb díszítéseit írta alkotására, egy fészekaljnyi hímes tojásra. A tojásírást még falun élő nagymamájától tanulta el. Azóta is a tradicionális módszert alkalmazza leggyakrabban. Előbb forró viasszal és ügyes kézzel megírja a tojást, majd a különböző növények leveléből-terméséből kinyert oldatokkal festi azt meg. A népművészet családon belül terjedt, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a 2005-ös pályázaton Mosonyi Éva édesanyja is részt vett, oklevéllel jutalmazott, horgolt betétekkel díszített ágyneműjét.

A hímes tojásokat szigorú bírák mustrálgatták. És volt is mit nézniük, hiszen az 1500 festett tojás a Kárpát-medence mintakincsét mutatja be. Gyűltek-gyűltek a minták, és mivel ez egy annyira térbeli dolog, a tojás, hogy azt gondoltam, hogy nem papíron kell ezeket a mintákat gyűjteni, hanem megfestve - mondta az iparművész.

Az eseményről bővebben ITT olvashat!

Szerző: Ábel a rengetegben (http://alkoss.freeblog.hu/)

 1965. június 23-án a Ferencváros labdarúgócsapata egyedülálló sikert vitt véghez a magyar foci történetében: megnyerte a Vásárvárosok Kupáját (jelenleg UEFA-kupa néven fut), ami Magyarország első és egyben - ez idáig - utolsó nemzetközi kupagyőzelmét jelenti. Jó pár csapat járt már közel a csúcshoz azokban az időkben, főleg a Kupagyőztesek Európa Kupájában. Az MTK 2-2-es döntetlent követően csupán megismételt mérkőzésen, egy potyagóllal maradt alul a portugál Sportinggal szemben 2 évvel a Ferencváros VVK sikere előtt. A Fradi szintén közel járt a győzelemhez az 1975-ös KEK kiírásban, azonban a főként fiatalokból álló csapat sima 3-0-ra kikapott a Dinamo Kijev együttesétől. 10 évvel később a Videoton bejutott az UEFA-kupa döntőjébe, ahol egy hazai 0-3 után 1-0-ra verték a világ legeredményesebb klubját, a legendás Real Madridot. Ez ráadásul a Real saját pályáján, az oroszlánbarlangnak számító Santiago Bernabeu stadionban történt meg.

 Az ország számára történelmi fordulópontot jelentett az esemény. Valóra vált az egyik legfontosabb cél, amiért a nép 1956-ban harcolt. A végóráit taposó szovjet birodalom hazahívta idegen országban állomásozó hadseregét.

Az 1990. március 10-én Moszkvában megkötött magyar-szovjet kormányközi egyezmény 1991. június 30-át rögzítette a kivonulás befejezéseként. Szerencsére gyorsan dolgoztak az "elvtársak", az alakulatok távozása azonban a tervezettnél két héttel korábban megtörtént.

A hivatalosan 1945. április 4-én megtelepedő "felszabadító" idegen hatalom jó hosszú időre itt felejtette magát. Útjukat "málenkij robot", "davaj csaszi", megerőszakolt asszonyok, lányok, gyerekek, legyilkolt családapák, bevagonírozott polgárok, mérhetetlen rombolás és pusztítás jelezte. Az igaz, hogy felszabadultunk a német megszállás alól, de nyakunkba kaptunk egy az ereje teljében lévő és azt előszeretettel fitogtató "Nagyobb Testvért" is. Miközben a háborút vesztett ország a sebeit nyalogatta, zsíros, műkinccsel, arannyal, ipari és mezőgazdasági gépekkel megrakott vagonok zakatoltak a Szovjetunió felé. A lakosság feletti totális kontroll zökkenőmentes átvétele érdekében hagyták még vegetálni 3 évig szegény kis magyart, hogy aztán gyorsan és biztosan végrehajtsák Magyarország szovjetizálását.

A '91-es kivonulás azonban nem hozott felhőtlen mámort és megkönnyebbülést. A nap apropójából a neten böngészve találtam egy érdekes, Für Lajossal készült interjút. Álljék itt ebből egy rövid idézet: "Mindenek előtt az a harminc valahány éves szörnyűséges Kádár-rendszer, amelyik igyekezett mindenfajta nemzeti szolidaritást, nemzeti érzést kimosni az emberi gondolkodásból, és ez olyan sikerrel járt, hogy valójában az állami szuverenitás, egy nép kollektív szabadságának a visszaszerzése távolról sem volt olyan mámorító hatással az ország egész népességére, mint volt az 1956-os. Az ország jelentős része, vagy nagyobb része, nem tudott igazán olyan fölszabadultan örülni annak, hogy visszahullott az ölünkbe az, amiért évszázadokon át tenger sok magyar küzdött." Érdemes ezen elgondolkodni.

Az országra töménytelen kínt és szenvedést hozó szovjet megszállás szerencsére véget ért. A rezsim romjai és a megszállók által itthagyott örökség felszámolása sajnos a mai napig nem ért véget.

kri

Az idézet forrása:http://www.nethirlap.hu/cikk.php?cikkid=22243

 Eredetileg nem akartam erről értekezni, de mivel a Ferkó Zoltános hír írása közben folyamatosan motoszkált bennem a gondolat, végül pár sorban csak idekarcolom, hogy létezik egy igazán érdekes népcsoport is. A múlt héten pár szóban írtam a trianoni évfordulóról. A cikket Andris barátom kirakta az iwiw üzenőfalra. Furcsáéktól meg is érkezett a kötelező jellegű ideges reagálás, melynek lényege az volt, hogy örülnek, hogy valakinek csak annyi gondja van, hogy Trianonnal foglalkozzon. Furcsáék frusztráltak, nem ismerik a történelmet. Nem tudják még az ország nevét sem, ahol élnek. Nem értik, miért fontos a kultúra és nem értik, miért fontos a nemzeti emlékezet. Nem baj. Furcsáék ebbe születtek bele. Ez tabu, ez nem szalonképes dolog, beszélni róla nem lehet. Bár elgondolkoztató, hogy hasonló jellegű, de egzotikusabb népeket és kultúrákat érintő kérdésekben már hangosan felemelnék a szavukat az emberi jogok mellett, ami természetesen nem baj, csak nehezen érthető a különböző elbírálás. Remélem, ha tudomást szereznek Ferkó Zoltán nagyszerű és példaértékű cselekedetéről, akkor nem legyintenek, hogy „Örülünk, hogy nincs jobb dolga, mint 4000 kilométert kerekeznie aaaa, kikért is?” Attól még, hogy a csángók vagy a határon túli magyarok nem robbantak be a globáldivatba valami jó kis könnyen emészthető ritmusos, belassult, elszállós zeneszerűséggel, attól még ugyanúgy szerethetőek és kötelességünk is szeretni és segíteni őket az összetartozás és a testvéri szeretet jegyében. Furcsáék tegyék csak félre érdekes előítéleteiket és tájékozódjanak egy kicsit. Nem fog fájni!

A Ferkós cikk

 Június 4-én lesz 87 éve annak, hogy a magyar küldöttség a Nagy Trianon-kastélyban, a franciaországi Versailles-ban aláírta a hírhedt békediktátumot, az ezeréves Magyarország halálos ítéletét.

A kommunista diktatúra évei alatt a témáról nem lehetett beszélni, az iskolák tananyagában nem szerepelt, feledésre volt ítélve. Épp ezért van, hogy sokan nem is tudják, mi történt azon a végzetes 1920. évi június 4-én. Ők abban az abszolút tudatlanságban élnek, hogy a szomszédos országokban csak tisztán olyan nemzetiségű népek élnek, mint amelyekre az adott ország neve utal. Ezek az elsötétített emberek előszeretettel románozzák-szlovákozzák (stb.) le a határon túli magyarokat, és szerintük az ott élők legjobb esetben is „csak beszélik” a magyar nyelvet. Fogalmuk sincs róla – és ezért nem feltétlenül csak őket kell okolni, bár olvasni azért lehet a témáról, és a különböző médiákból is lehet informálódni -, hogy ez mennyire fáj az elszakított területeken élőknek, mint ahogy az érvénytelen állampolgárságról szóló népszavazás is. Az az egész hercehurca totálisan el lett baltázva! A mindenkori kormánynak rendeletben kellene visszaadni nekik, amire az eltolt évtizedekben nem volt képes. Ehelyett népszerűségi versenyt (sic!) csináltak az egészből. Megtörtént, és tökéletes kórképet mutatott a magyar társadalom állapotáról! Az egész mizéria kimenetele szintén a tudatlanságon alapult. Szati barátom mondta múlt hét szombaton a Csíksomlyói nyeregben: ”Az egész országot ide kéne hozni,(mármint a búcsúra - k)akkor rend lenne a fejekben!” Ámen!

Trianon tragédiája egyáltalán nem csak politikai kérdés, hanem a nemzeti történelmi emlékezet és sajnos mindennapjaink problémája. Itt van velünk, velünk kel, velünk fekszik, velünk lélegzik, benne van mozdulatainkban, személyiségünkben, lelkületünkben. A XXI. Században is itt van bennünk az élő Trianon. Ne gondolja senki, hogy ez üres lózung, elvont eszmefabrikálás! Aki politikát keres a sorok között az klikkeljen tova tüstént, ne itten koptassa retináját az elektronágyú tüzébe bámulva.

Az ország feldarabolása, megalázása és az azt követő kétségbeesett kiútkeresés, kényszerpálya a háborúban és előtte, majd pedig az újabb kudarc után az újabb megerőszakolása és kifosztása a magyar népnek nagyban hozzájárult a mostani lelkületünk kialakulásához.

Valakik hőzöngenek, ordibálnak, valakik félnek, halk szavúak, elbújnak, véleményüket nem hangoztatják. Bármelyik reakció egy-egy komoly kórtünet. Az egész csak egyben értelmezhető. A diktátummal elindult, mai napig tartó láncreakció egyes állomásai önmagukban nem értelmezhetőek. Csak az egész egyben, mint ahogy egy alapos orvos megvizsgálja a beteget.

A történelmi Magyarországnak, majd az Osztrák-Magyar Monarchiának megvoltak a maga bűnei. Az egyre fényesebben tündöklő felszín alatt már forrtak az indulatok és a történelem boszorkánykonyhájában már kísérleteztek a végzetes méreggel. Egyik főbűne a Monarchiának, hogy nem vette, vagy nem akarta észre venni a figyelmeztető jeleket. A dualizmus rendszerét megreformálhatatlannak vélve a hibás állapotok bebetonozásában látta a megmaradás zálogát. A direkt egyenlőtlenül kialakított választási kerületek, a rossz választási rendszer, a gazdasági felemásságok és a nemzetiségekkel való ellentétek elbagatellizálása mind-mind a vesztébe rohanó országot vizionálták előre. No de kérem - könnyű könyvből okosnak lenni, utólag. Tán majd hosszabban kifejtem egyszer.

A példa nélkül álló békediktátum területet adott ugyan szomszédainknak, de elhintette az elkövetkező hosszú-hosszú évtizedek fizikai és lelki konfliktusainak magvait. Ez megmérgezte az addig egymás mellett, a mindennapokban békésen élő népek viszonyát. A dunai népek egymásnak estek. Ez elképzelhetetlenül hosszú időre visszavetette és még sokáig vissza is fogja vetni a Kárpát-medencében élők fejlődését. A kár felbecsülhetetlen. Nemcsak a magyaroknak, a többi népnek is. Nyilvánvaló, hogy a régóta érlelődő nemzetiségi problémákat a háború után nem lehetett a szőnyeg alá söpörni, azonban a béke megalkotóit csak a pillanatnyi haszonszerzés, a probléma gyors megoldása motiválta és nemcsak a trianoni, de az összes Párizs környéki békében elindították Európát egy újabb világégés felé vezető úton.

És még mindig nincs vége. A probléma nem oldódott meg. A kérdésekre adandó válaszok elmismásolásával. Az ócska politikai adok-kapok szűklátókörűségének köszönhetően a helyzet még mindig rendkívül akut. A sebek nem enyhültek. A rengeteg száj segítségért kiált, még ha elnémítják őket, és nem hallatszik ide a kiáltás, akkor is.

Azt sajnos csak remélhetjük, hogy szomszédaink belátóbbak lesznek és az átlagpolgáraik nagy részének szívében már nem a gyűlölet lángja lobog. Viszont mi tehetünk és tennünk is kell valamit. Nem a hőzöngést látom célravezetőnek, hanem azt, hogy beszéljünk a problémáról, a történelemről, ismerje meg mindenki a tényeket, legyen legalább évfordulókon közbeszéd tárgya Trianon és legyenek méltó megemlékezések! Legalább álljunk mementóként a világ előtt, hogy ne fordulhasson ilyen elő mégegyszer! De maradjunk a realitások talaján. Nem szabad senkit ok nélkül ellenségként kezelni és nem biztos, hogy szerencsés a vakvilágba határrevízióért kiabálni, mert ennek jelenleg semmi esélye nincsen. De le kell ülni, és beszélgetni kell, hogy idegenbe szakad testvéreinknek a lehetőségeink szerinti legtöbb segítséget nyújtsuk! Lehet beszélni bizonyos fokú autonómiáról és egyéb kedvező rendelkezésekről. Mert megoldási lehetőségek vannak, csak gondolkodni, akarni és tenni kell.

Ezzel a cikkel csupán az volt a célom, hogy aki olvassa, emlékezzen meg a június 4-én történtekről, és kicsit gondolkodjon el a népünkről és talán imádkozzon érte, éljenek akár határon innen, akár határon túl. Végül hallgassátok meg ezt a dalt:
Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország

Szilágyi Kristóf

Apponyi Albert beszéde a "békekonferencián"
A szerződés következményei (wikipedia)
Tömören és tárgyilagosan Trianonról- www.trianon.norma.hu

 Talán hallottatok róla, hogy Jelinkó Attilának sikerült feljutnia a Mount Everestcsúcsára. Ezt, az önmagában jelentősnek tűnő fegyvertényt sajnos nem tudjuk mennyire árnyékolják be az elmúlt években elszaporodott, Bruce Willis-filmekbe illő durva bankrablások s egyéb kellemetlen tényezők (pl. a túlpörgetett gázszámlával reklamálók). Mivelhogy (ezt még nem említettem) emberünk bankár.

Azt, hogy mennyire motiválták ezek a hatások az amatőr sportembert abban, hogy ilyen messzire vándoroljon, nem tudom, de gyanítom, hogy az, aki erre képes, nem csinálja össze magát egy handabandázó kispesti macsó miatt. Egyrészt nem hiszem, hogy egy ilyen tett (s az erre való felkészülés) után bárki/bármi ijesztő lehet, valamint olyan szinten hozhat lelki/szellemi harmóniát, nyugalmat, hogy azt nehéz már utána összetörni.

Aki érdeklődő, és utána olvas, tehet savanyú megjegyzéseket, miszerint hősünk nem a legnehezebb útvonalon jutott a méltán hírös hegy tetejére. Valamint (irigységét nem titkolva) szóvá teheti a jelentős pénzösszeg (állítólag 60-80 ezer dollár) „elpocsékolását”, de én úgy gondolom, méltán lehet büszke akármelyikünk, ha meglengetheti a magyar zászlót (vagy ha épp nincs nála, valamelyik karját) a Mount Everest tetején, s amíg nem törvényszegéssel keresi meg a pénzt, felőlem mindenki arra költi, amire akarja. Lényegesen szimpatikusabb ez a fajta „pazarlás”, mintha luxusprostik korbácsolásával vezetné le barátunk a feszültséget. Arról nem is beszélve: ha tehetnénk, melyikünk ne menne világ körüli utazásokra, drága, az átlag magyar számára elérhetetlen helyekre, és vajon ki választana közülünk ennyire embert próbáló kikapcsolódást?

Biztos, hogy a dolog nem világraszóló szenzáció (megmászta már a hegyet féllábú, illetve mindenféle oxigénpalacktól mentes sportember is), de én örülök. Megnyugtat, ha valaki így teszi tartalmassá az életét, s hozzám képest biztos, hogy tud valamit a srác (hegymászásból). Respekt! Több ilyen nénit/bácsit a bankokba!

A mai hírekben szerepelt még: George Michael budapesti koncertje (ez kicsit sem érdekel), illetve, hogy a Hooligans közös nótát tákol össze a Black Eyed Peas-szel (képtelen vagyok eldönteni, hogy ez jó, vagy rossz hír, talán majd az idő meghozza a választ).

Toge

 M20 Emese B, R04 Szittya, R05 Vöcsök, R 06 Cső-Vöcsök, R07a Tücsök, R07b Vöcsök, R08 Pilis, R09 D-Pilis, R10 Szittya, R11 Cimbora, R12 Kevély, R15 Koma, R15F Fém-Koma, R16 Lepke, R17 Móka, R18 Kánya, R19-Móka-B, R20 OE-01, R21, R22 Futár, R22 S, R22 Super futár, R22 Standard futár, R23 Gébics, R24 Bibic, R-25 Mokány, R26 Góbé, R27 Kopé, R31 Dupla. Hát igen kérem! Megint itt van egy picinke darabkája a magyar repülőgépgyártásnak, egykoron virágzó iparunknak. Főszereplőnk a Székelyföldről jött magyar, a Góbé, napjaink egyik legelterjedtebb vitorlázó repülője Magyarországon. Megalkotója pedig nem más, mint id. Rubik Ernő gépészmérnök, a híres játékfeltaláló édesapja, aki maga is számos szabadalom atyja.

Kezdetek

A Gerlénél már írtunk a Műegyetemi Sportrepülő Egyesületről. Ugyanezen egyesület keretein belül kezdte meg munkáját Rubik Ernő is 1929-ben. Megszerezte pilótaengedélyét és elsajátította a vitorlázó repülő tervezését és építését. Innentől kezdve aktív egyénisége volt a magyar vitorlázóknak. Szerte az országban léteztek klubok, de országosan az esztergomi tartotta őket össze. Ide koncentrálódott a magyar vitolázórepülés tudománya, itt kerültek végrehajtásra a fejlesztések.

Kezdetben Mitter Lajos vezette a műhelyet, ami egy régi szappangyár épületében volt, majd később Rubik is ide csatlakozott. A Szittya és a Vöcsök terveit ’34-ben vetette papírra Rubik. Két év múlva átvette a műhely vezetését. ’37-re lassan, de elkészült a Vöcsök és a Szittya.

A sikeren felbuzdulva Mitter és Rubik megalapították az Aero-Ever Kft.-t, biztos alapokra helyezvén a további sikereket. Az új cég modernebb felszerelést, szerszámokat és jól képzett szakember gárdát hozott. A Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap biztos vásárlói bázist jelentett a cég számára a következő években. 1939-ben a cég 5-6 fős tervező irodát nyitott Budapesten. Majd a termelés elérte az évi 150 repülőgépet. Ekkor tervezték javarészt a bevezetőben felsorolt típusokat. Voltak köztük egy- és kétüléses gyakorló gépek, versenyvitorlázók és az R17 Móka(ld.: legfelső kép) műrepülő vitorlázó is.

A háború idején, 1944-ben katonai célú teherszállító vitorlázókat terveztek, melyek 1,5 tonna terhet szállítottak volna, valamint irányító rendszereket gyártottak a német Junkers Ju-52-be. A szövetségesek lebombázták a gyárat. Sok dolog megsemmisült, de a munkások a következő évben már megkezdték az újraépítést. Az eredetileg szállítógépek gyártásához beszerzett faanyagból új gépek készültek. A finanszírozást az újjászervezett Nemzeti Repülő Alap (NRA) állta 110 db-os megrendelésével. ’48-ban a céget államosították.

Sportárutermelő Vállalatként működött 1948-1957-ig. A minisztérium és a NRA újabb megrendelői voltak a gyárnak. Később a kormány kibővítette tevékenységi körét, és az ország fő motoros repülő javító és építő egységévé nevezte ki. Zlin-381-eseket generáloztak fel és beindult a Yak-18-asok licencia alapján történő gyártása. Ezeket a katonai repülés használta gyakorló- és oktatógépként. (Ma a Yak-52-t használják erre a célra.)

1957-ban a cég Labor Műszeripari Művek Esztergomi Gyáregysége lett. Ekkor gyártották az R22 Futár több változatát is. A vitorlázóépítésben gyökeres változás következett, a fa alapanyagról átálltak a könnyűfém alapanyagokra. Az első ilyen típus az R23 Gébics volt.

Tervektől a sorozatgyártásig

1958-ban az MHSZ felkérte a gyárat, hogy készítsen egy kétüléses oktató, egy együléses gyakorló és egy standard osztályú vitorlázó gépet. Mindhárom típus az új fémfelépítésű struktúra szerint készült, és a Gébiccsel szerzett repülési tapasztalatokon alapult. Először a standard osztályú gép készült el R25 Mokány néven, majd a kétüléses oktatógép, az R26 Góbé. Ez utóbbinak két prototípusa is készült.

Az egyik, az R26 P1, amely V-állású vezérsíkokkal volt felszerelve, 1960-ban repült először. A törzs első része vékony és könnyű Rubik-féle hullámosított fémlemezzel volt borítva. A fékezéshez pedig a törzs oldalából kinyíló denevérszárnyakat használták. A főfutó az utastér mögötti részen foglalt helyet félig a törzsbe süllyesztve, rugóstaggal ellátva a kis légellenállás és a finom landolás érdekében.

A másik prototípus az R26 P2 volt, amelynek normál elrendezésű vezérsíkjai voltak és valamivel kecsesebb törzzsel rendelkezett. A fékszárnyakat immáron a szárnyba építették, az alsó és a felső részbe is. A szárny a főtartóig fémborítású, a főtartó mögött pedig vászonborítású volt. A vezérsíkok szintén fém borításúak voltak, de a kormány felületek már vászonborításúak, persze fém vázzal. Az egymás mögött elhelyezett két ülés közül a hátsó magasabban foglalt helyet, ebben ült az oktató. Így hátulról is kitűnő kilátás volt a gépből. A hátsó pilótának nem is volt műszerfala, mert onnan jól látható volt az első műszerfal is. Egyszemélyes repüléskor a pilóta az első ülésban foglalt helyet. Ez a gép 1961-ben repült, és ez volt a későbbi szériában gyártott sorozat őse.

A prototípusokat alaposan tesztelték különböző repülős klubbok, majd a végső változatnak, az R 26S-nek 1963-ban indult be a sorozatgyártása és lett napjaink legelterjedtebb oktató és tréner vitorlázója.

A szériagép 14 méteres fesztávval rendelkezik és 220 kg az üres tömege. Teljes felszálló tömege 425 kg lehet. Végülis nagyszerűsége a kis tömegben rejlik. Nem egyszer láttam szinte álló helyzetben lebegő Góbét, ami hajmeresztő mutaványokra is képes még ennél a kis sebességnél is. Siklószáma 23,7. Ez azt jelenti, hogy 23,7 m–en süllyed 1 m-t. A modern versenyvitorlások már 50 körüli siklószámmal rendelkeznek. Persze ez csak ideális – álló – légtömegeknél igaz. A valóságban a vitorlázó emelkedhet is a felszálló légtömegek, az ún. termikek hatására. A jó pilótának jó szeme van az ilyen termikek észrevételéhez. Nagyobb épületek, vasútvonalak, aszfalt- vagy betonborítású területek felett nagy valószínűséggel van termik a nyári hónapokban, de már a felhők elhelyezkedéséből, formájából is sejthető holléte. Nagyobb madarak, pl. gólyák is előszeretettel használnak termiket órákig tartó fennmaradásukhoz akár egyetlen szárnycsapás nélkül. Az termikeknél aranyszabály, hogy az első odaérkező határozza meg azt a forgásirányt, ami a termikben maradáshoz szükséges. Ez a későbbi ütközések elkerülése miatt igen fontos. A gép indítása csörlőzés vagy vontatógép segítségével történhet.

Az R26S ből 115 darab készült a ’70-es évek közepéig. Később 1982-ben a szombathelyi AFIT újabb 78 darabot gyártott módosított szerkezeti elemekkel és anyagokkal R-26SU típusszám alatt. Ebből 17 db exportra került.

Utódok

A Góbénál természetesen nem álltak meg a fejlesztések. 1962-ben elkészült azR27 Kópé, de a Góbé sikerei miatt ez sose készült sorozatban. A E-31 Esztergom50 db-os sorozatával új standard vitorlázóként került be a Góbé családba. A ’70-es években a vezetőség be akarta fejezni a gyár tevékenységét, de a tervezők kaptak még egy esélyt, így elkészült a EV.1.K.Fecske első darabja. 1970-ben egy pilóta hibája folytán ez megsemmisült, és ezzel megszűnt az utolsó remény is a gyár újranyitására. 1974-ben a gyár beolvadt egy másik vállalatba és tevékenységi köre teljesen átalakult.

A Góbé már nem a legmodernebb darabok közé számít, mégis rengeteg példányával találkozhatunk. Ezt javarészt a jól átgondolt terveknek, a gondos tesztelésnek és az időt álló fémborításnak köszönheti.

-Kori-

Forrás: http://www.freeweb.hu/gliders-fega/

 Kű Lajos nevét azt hiszem, hogy nem kell bemutatnom az idősebb magyar futballbarátoknak. A magyar válogatott és a Ferencváros egykori kiváló csatára tagja volt az 1972-ben olimpiai ezüstérmet szerzett magyar csapatnak, majd klubot váltott és a belga FC Bruges színeiben BEK döntőt játszott. Az ezredforduló táján csodálatos ötlet pattant ki a fejéből, nevezetesen a történelmi Magyarország, a teljes nemzet sport útján történő egyesítése. Hiszen mi más lehet a legerősebb nemzeti integráló erő a XXI. Században, mint a sport, azon belül is a legnépszerűbb, a labdarúgás. A legjobb példa erre a tavaly nyáron megrendezésre került németországi labdarúgó világbajnokság: egész Németország együtt örült, együtt sírt szeretett válogatottjával, újra megtanult együtt, nemzetként érezni. Lenyűgöző, megható látvány volt, amikor a világbajnoki álmok szertefoszlását jelentő német-olasz elődöntő drámai végjátéka után nem mozdultak a német nézők, hanem büszkén magasba emelve nemzeti trikolorjukat, könnypatakok közepette búcsúztatták a nemzeti csapatot. És ezzel vitathatatlan együvé tartozásukat fejezték ki a világ számára.

Mi nem rendelkezünk erős válogatottal, amelynek játékát, küzdeni tudását látva együtt szurkol ország és nemzet és, mint nem oly rég kiderült, labdarúgó EB rendezésére sem nyílik lehetőségünk a közeljövőben. A sikertelen pályázat után, sokadszor is elhangzott a szokásos közhely a sportvezetők részéről: az utánpótlást kell építenünk. Ezzel nem is lenne semmi baj (tényleg ez lenne a helyes út), ha történnének érdemi lépések az állóvízbe való tapicskolás helyett az ügyben, bár a futball akadémiák alapításának beindulni látszó folyamata igen pozitívnak mondható…- na ezt itt most be is fejezem, nem kívánok sportpolitizálni, azon egyszerű oknál fogva, mert nem értek a sportpolitikához, nem az én asztalom.

Lacó

 Nagyjából világosan látható itt sokak számára, hogy kedves kis országunkban igazán nagy baj van, számos tekintetben. Cikkemben a teljesség igénye nélkül megpróbálom felhívni a figyelmet egy-két problémára, és felvázolnék pár megoldási lehetőséget is ezekre. A politikai sallangok és a hatalom világától távol, egyetemes szemszögből, hideg fejjel van szükség arra, hogy igenis állat módjára kezdjük kongatni a vészharangot, ha nem akarunk a buckalakók szintjére süllyedt környezetben vegetálni.

kri

3d-s megjelenítés. Voltak már rá próbálkozások, Gábor Dénes szép eredményeket ért el e téren, de ez még mindig csak állókép volt. Megvalósítható-e valós három dimenziós megjelenítés mozgóképpel? Régóta léteznek erre a színszűrés és polarizáció elvén működő megjelenítők, melynek lényege, hogy két eltérő szögből felvett képet vetít felénk, majd a szemüvegünk színszűrés vagy fénypolarizáció elvén kettéosztja a látványt, így két különböző kép jut a szemünkbe (mint a valóságban), és létrejön a 3d-s kép. De hajítsuk messzire a szemüveget, és próbáljuk meg anélkül! Most elképzelem, amint szűkülő pupillával néhányan félrekattintnak, és anyám csuklásban tör ki, mert szemüveg elhajítva, összetörve a földön, és a kép se válik síkból háromdimenzióssá, sőt már a monitor képe is összefolyik rövidlátó szemünk előtt.

 Ah! Egy újabb feltaláló magyar! -kiálthatna fel a külföldi olvasó, ha netalántán angolul jelenne meg az mtklub (htclub). Bár Dulovits Jenő az egyik legismertebb magyar fotóművész és fényképezőgép-konstruktőr kis hazánkon kívül, itthon sajnos nem sokat hallani sem művészetéről, sem találmányairól.

Forrás: Fejér Zoltán: A fény szerelmese c. könyv

Garamvölgyi Gergely

(A szerző a cikket korábban a Hökkentő magazinban publikálta.)

Kapcsolódó cikkek:

Munkácsi Márton

Robert Capa